KETTŐS HONFOGLALÁS
A magyarság története más népek történelmével egyetemben a múlt ködébe veszik már. Amit ismerünk, az csak az utóbbi néhány ezer évet érinti, az is alig tartalmaz több reális elemet a meséknél. Annyit tudok, azaz az általam összerakott kép szerint a magyarság leírható története Mongóliában kezdődött 10-15 ezer éve. Onnan indult el mongolként egy társadalmi csoport nyugat felé, és vált egyre inkább hasonlatossá azokkal népekkel, melyekkel a Kárpát-medence felé vezető útján találkozott. Szavakat vettek át, életmódjukat tökéletesítették, a világról alkotott felfogásuk változott, fejlődött. De mivel – ha lassan is – vándoroltak, kultúrát nem cserélhettek egyetlen nemzettel sem, melyekkel időnként együtt éltek. Egyetlen örökségük volt, a szüntelenül gyarapodó tapasztalati kincsük és tudatosságuk. Ezt a folyamatosan gazdagodó örökségüket a lovak elbírták.
Aztán megérkeztek a Kárpát-medencéhez Árpád vezetésével. Ezt tanítják nekünk és a világnak honfoglalásként. Azonban nem mindenki tekinti ezt az eseményt békésnek, hanem csaták által megvalósított hódításnak. Hogy ez ne így legyen, a háttérhatalom a falig elment, és minden tőle telhetőt megtett, hogy Árpád népe ne legyen azonos azzal a néppel, aki megszerezte Árpádéknak az új hazát. Tehát így értsd: amit a háttérhatalom tett velünk akkor és azután is, az a mi érdekünkben történt. Ebből is láthatod, nem egy szokványos összeesküvés-elméletet olvasol.
Bizonyos elméletek szerint nem is egy honfoglalás volt, hanem kettő.
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_kett%C5%91s_honfoglal%C3%A1s_elm%C3%A9lete
Dr. László Gyula elmélete szerint a honfoglalás első szakasza 670 körül történhetett. Én úgy gondolom, hogy ez a szakasz a hunok Kárpát-medencei megjelenésével kezdődött, méghozzá a Római Birodalom szomszédságában. Hogy ez mikor volt, azt talán a történészek sem tudják. De az bizonyos, hogy Atilla hunjai készítették elő a terepet Árpádék honfoglalói számára. De Atilla és Árpád között 450 év húzódik, így a hunok és a honfoglaló magyarok között nehéz kapcsolatot látni. Pedig vannak olyan teóriák is, melyek szerint Árpád Atilla leszármazottja volt. Úgy gondolom, hogy ezt a kapcsolatot 450 éven át nem lehetett a felszínen tartani. Azt is gyanítom, hogy ezt a kapcsolatot sokan nem legendának, hanem bizonyosságnak tartják, sőt, meglátásom szerint ,,odaát” pontosan ismerik a honfoglalást megelőző és az azt követő eseményeket.
Sokszor leírtam, most is azt fogom, hogy a bennünket irányító háttérhatalom totális urai ennek a világnak, és úgy uralkodik rajtunk, ahogyan akar. Abban különbözök azonban a szélsőséges összeesküvés-elmélet híveitől, hogy tudom, ki ez a háttérhatalom és azt is, hogy mit akar. Ráadásul még meg is értem őt – bár erre nem szorul rá. A népek történetét is a gnózis szemüvegén keresztül látom. Nem kényszerítettek erre, nem is hallgattam tanításokra, az egész magától alakult így. Az egész globális történelem-színház egy nekünk kitalált monumentális darab, aminek szereplői vagyunk sok ezer éve. Mi, vagyis az egész emberiség.
Minden népnek meg van a maga történelme, melyet sajnos a történelem könyvből lehet a legkevésbé megismerni. Akinek története van, annak van küldetése is, mert a jelenünkhöz nem spontán események vezettek, hanem tervben meghatározott célok valósultak meg, vagy vannak megvalósulóban. Az a nép találhatja meg a helyét a világban és biztosíthatja jövőjét, aki a saját múltján keresztül meg tudja fogalmazni saját küldetését is. Előfordulhat az is, hogy mindehhez a saját történelmünk megértése sem elegendő, hanem meg kell ismerni más népek történetét és felismerni küldetésüket.
A honfoglalás igen érdekes esemény lehetett. A honfoglalás a magyar nép addigi 10-12 ezer éves történelmét zárta le azzal, hogy Mongóliából kiindulva egy embercsoport a sztyeppék Kárpátokig vezető sávjában haladva eljutott a Kárpát-medencéig, és azt 7 év alatt teljesen birtokba is vette, mindenféle csetepaté, ármány, vagy egyéb konfliktus nélkül. Erre alig lehet mást mondani, mint hogy a medencét addig belakó nép rokona volt a magyarnak, így aztán békével helyet adtak a honfoglakóknak. Ezt a népet avaroknak nevezik. Kultúrájuk, nyelvük, életmódjuk hasonlatos volt a magyarokéhoz, hát nem logikus, hogy a Kárpát-medence birtokba vétele békével történt? Ez azonban olyan jól sikerült, hogy a honfoglalók még az irányítást is átvették terület felett, ami megfelel a mai közigazgatás fogalmának. Csak úgy? Az ilyen nem szokott csak úgy menni, nem is volt rá példa máshol a történelemben. Minden élhető területet igyekezett az élet birtokba venni, sehol sem vártak senkire kietlen és kövér mezők, hogy ott állatait legeltesse idegen nép. És ahol egy nép megvetette a lábát, az igyekezett is védeni, sőt gyarapítani, hogy életbenmaradási esélyeit növelje. Miként az állatok, a népek is igyekeztek territóriumra szert tenni, és azt megvédeni minden áron, mert ez volt az életük legalapvetőbb feltétele. A Kárpát-medence sem volt néptelen, így Árpádéknak értelemszerűen harcolniuk kellett volna a medencét akkoriban belakó néppel. De nem történt semmi ilyen. Vajon miért? Részben mert akkoriban a a jóval mocsarasabb medence nem lehetett egy sűrűn lakott terület, másrészt a fogadó népesség vélhetően jól megértette egymást.
Egy olasz kutató – Michelangelo Naddeo – szerint Kárpát-medence 10.000 éve lakott volt a magyar nép részéről. A szerző Facebook-oldala:
https://www.facebook.com/profile.php?id=100063655082918
Az 10000 éves kontinuitási elméletről itt:
Sokáig foglakoztatott az elmélet engem is, de voltak kérdések, amit nem lehetett megválaszolni ezen a szálon kutatva. Az egyik kérdés az volt, hogy az indogermán népek honnan kerültek Európába, ha Európa őslakosai a magyarok voltak? Azóta született válasz erre a kérdésemre is, de a történészek nem örülnének neki. A válasz szerint Európát a hun birodalom előtt indogermán népek lakták, Nyugat-Európát a germánok, Kelet-Európát a szlávok Az akkori mocsaras Kárpát-medence azonban kevésbé volt lakott. Ennek okáról korábban írtam, hogy Kárpát-medence 10-15 ezer (!) éve keletkezett csak, egy globális kataklizma folyamán.
A 10.000 éves magyar kontinuitásban komoly hibák vannak. Korábban logikusnak találtam Naddeo elméletét, de éppen a gnózis szemüvegén keresztül vettem észre a hibát az elméletben. Ha igaz az elmélet, kik voltak a honfoglaló Árpádék, mert olyan nincsen, hogy a medencében is éltek magyarok, meg útban voltak Mongólia felől is. Márpedig sem Naddeo, sem a mongóliai eredet nem volt alaptalan. Erről is tettem említést itt:
Aztán a csodaszarvas legendájának megfordításával lett meg a magyarázat. Ezt viszont David Adamsnak, egy később hozott rendezőnek köszönhetem, a film befejező részében Ernákról tett megjegyzésével.
Hivatalosan avarok előtt a hunok voltak a medencében, és nem vagyok benne biztos, hogy ők a Dunán nem keltek át. Megindultak Róma ellen, de a Duna nyugati partja nem érdekelte őket? A Római Birodalmat Atilla Pannónián keresztül támadta meg, akkor a hunoknak Pannóniában is meg kellett hogy vessék a lábukat, már csak a hídfőállás létesítése és megtartása miatt is.
A Duna, mint más folyók is, komoly akadályai a seregek mozgásának. Atilla mégis tavasszal indította hadjáratát Róma ellen. Seregeinek egyik fő iránya Pannónián keresztül vezetett. Vajon a hun sereg hogyan kelt át a hideg Dunán? A ló és az ember tud úszni, de hányak bírták ezerből, hogy minden holmijukkal átkeljenek a folyón?. Aztán ott van a catalaunumi csata. Tavaszra ki kellett hogy ürüljenek a lakosság magtárai, élelmiszertartalékai, a hadtáp pedig nem volt ismert akkoriban. Az állítólagos, csdatát megvívó 200.000 hun katona ellátása megmagyarázhatatlan. Arról is szólnak a történetírók, hogy a hunok – akár csak a magyarok – szárított húst vittek magukkal. Jó, legyen. De melyik ló bírta volna sokáig a lovasát, annak málháját, fegyverét, hosszú útra bespájzolt élelmiszerét, és az összerabolt kincseket, melyekről minden történésznek illet említést tennie. És persze mindezt a később az állítólag kalandozó ősmagyarok kapcsán is lehetne kérdezni.
Az őshazával folytatom, ami a mai Azov-tenger környékén volt. Maga a tenger is mocsaras terület volt, régi térképeken Palus Maeotis néven szerepel, (a ,,Palus” szó mocsarat jelent). A mai Mongólia területéről mongolként indult, magyarnak nevezhető népcsoport hunként (nem tudom egyszerűbben mondani, mert a magyarokat valójában hunoknak nevezték akkoriban) érkezett meg Meotisz területére. Itt a hun-magyar népség – mely folyamatosan kapcsolatban volt török törzsekkel, sőt maga is részben török törzsekből állt – kettévált. Erre az eseményre épült a csodaszarvas legendája, a Hunorról és a Magyarról. Ezt a legendát azonban nem a mi őseink találták ki. A szerző egy Jordanesnek nevezett itáliai történetíró volt. Ő írta az akkor válni készülő hun-magyarokról:
,,A varázsló nők megszülték a démonok gyermekeit, a hunok vad nemzetét, ami ezután "a Meotis mocsárnak túlsó partján lakott." Jordanes azt is megjegyzi, hogy a hunok népe nem értett "a vadászaton kívül más foglalkozáshoz, kivévén mikor már néppé növekedve csalárdsággal és ragadozással a szomszéd népek nyugalmát zavarta." (Jordanes, 24. fejezet, Dr. Bokor János fordítása). Akkor találkoztak a civilizációval, amikor az egyik vadászuk a Meotis mocsár szélén vadászott és egy szarvas "a mocsárba ment s majd haladva majd megállva útmutatóul szolgált nekik" a mocsáron át, "amelyet előbb mint tengert járhatatlannak tartottak" (Jordanes, 24. fejezet, Dr. Bokor János fordítása). Amikor átértek a mocsáron, Szkítiában találták magukat, és ebben a pillanatban, a szarvas eltűnt.”
https://www.artstation.com/artwork/E4ZLn
https://hu.wikipedia.org/wiki/Iordanes
https://hu.wikipedia.org/wiki/Csodaszarvas
Ha nem a magyarok találták ki a csodaszarvas legendáját, akkor Jordanes sem lehetett az, legfeljebb átvette másoktól. Ez azért érdekes, mert kimaradtak a legendából azok hunok, akik hátra maradtak, vagyis Magyar (Magor) népe. A történelmünk súlypontja éppen rajtuk volt. Itt szintén találkoztam olyan elemmel, mely igyekszik Hunor és Magor későbbi népeit szétválasztani, mintha semmi közük sem lett volna egymáshoz.
Atillával nem sok bajuk lehetett az északi népeknek. Atilla a germán Nibelung-énekben is helyet kapott. Az történhetett, hogy a terjeszkedő hun birodalom kapcsolatba lépett Európa sok részből álló germán népességével. Mivel a hun birodalom egységes volt Atilla alatt, a birodalmára nézve a germánok nem jelentettek veszélyt. Ugyanakkor azt tartom logikusnak, hogy a hunok megpróbálták őket birodalmuk részévé tenni, miközben ezzel ellenfelei lettek a szintén terjeszkedő, kereszténységre építő Rómának. Végül a két nagyhatalom egymás ellen fordult. Pontosabban Atilla fordult Róma ellen, mivel Róma maga nem szervezett hadjáratokat. Róma a kereszténységet terjesztette agyafúrt politikai módszerekkel nevezhetnénk. Lényeg, hogy Róma éppen úgy útjában állt Atilla birodalmi terveinek, mint Atilla Európa Róma általi megtérítésének.
Róma és az általa befolyásolt államok egy rendszert képeztek, és a rendszer volt az, ami meghatározta a saját vezetőit is. Egy ilyen rendszer túl éli az uralkodóit. Atilla birodalma alapítójára és egyben uralkodójára épült. Ha elvész az uralkodó, elveszik a birodalma is. Hihetőnek tartom, hogy Atillát csakugyan megmérgezték, akár felesége tette, akár más. Rómának csak a legalsó kártyát kellett kiütnie, és vele dőlt az egész birodalom kártyavára.
A hunok nagy része beleolvadt a környező népességbe, míg a Kárpát-medencei hunok letelepedtek. A szóvá tett gyér népesség nem tudta volna asszimilálni a letelepülő hunokat. Hogy mi történt ezután, arról nem egy magyar történetkutató beszélt, hanem egy ausztráliai újságíró, David Adams.
Dokumentumfilmjéből értesültem arról, hogy Atilla halála után fia, Ernák, engedélyt kért a pápától letelepedni a Duna területére. Érdekessége az is a dokumentumfilmnek, hogy igyekszik Atilla és Árpád között rokoni kapcsolatot teremteni, azaz egy feltételezett kapcsolatot nyilvánosság előtt megtárgyalni. A kettő néha ugyanaz. Idézek a film utolsó perceiből:
,,Bár birodalma nem élte túl a halálát, de mielőtt végleg leírnánk a dinasztiáját, emlékezzünk a jóslatra: legkisebb fia Ernák visszaállítja a birodalom korábbi dicsőségét.
Budapesten vagyok a Hősök terén, ami Árpád vezér és a 896-os honfoglalás emlékét őrzi.
A legtöbb magyar úgy gondolja, Árpád csak visszafoglalta a területet amit 45o évvel előtte a Hunok már benépesítettek. Sokak szerint Árpád Attila egyenesági leszármazottja volt. Árpád állítólag azt mondta: a Duna és a Tisza közötti része az ősének Attilának a területe volt. Elképzelhető, hogy Ernák úgy támasztotta fel a Hun birodalom korábbi dicsőségét, hogy egyszerűen életben maradt, és ezzel tovább vitte a vérvonalat egészen az Árpád-házig és a Magyar államalapításig? Ha ez így történt, akkor Atilla birodalma a mai napig fennmaradt!"
A filmben elhangzó 450 év azonban soknak tűnik ahhoz, hogy Árpád és Atilla közötti rokoni kapcsolat a felszínen maradjon. Adams közlése is elgondolkodtató arról, hogy Ernák a pápától kért engedélyt a Kárpát-medencei letelepedéséhez, amikor apja éppen Róma ellen harcolt. Ezt csak akkor tehette volna meg, ha a pápaság Kárpát-medencét belakó népesség és uralkodója behódolt Rómának. Ezt vagy előtte Atilla, vagy Atilla után Ernák tette meg. Márpedig egy ilyen behódolás egy jelentős területen akár koronával is járhat. Itt aztán elszabadul a logika ördöge, mert az azt súgja a lelki fülembe: Ernák alapította meg a keresztény magyar államot, nem István. Ernák történetét ráhúzták Istvánra egy olyan ok miatt, amely közrejátszott abban is, hogy a letelepült hunokat későbbiekben avaroknak kezdték el nevezni, illetve hogy valami oknál fogva 297 soha meg nem történt évet beszúrtak a történelembe. Az okot nem felejtem majd el megnevezni.
Istvánnal kapcsolatban is voltak kérdéseim. Hogyan lehet az, hogy közvetlen felmenői még pogánynak voltak mondhatók, István pedig egy megkövesedett kereszténynek látszik a történelem szemüvegén keresztül. Hogy ez a gyors változás az akkori magyar politikában? Erre azt mondja történész, hogy az akkori királyi udvart ellepték a német befolyásos személyiségek, akik ráadásul még seregekkel is rendelkeztek (később éppen rájuk támaszkodott István a rendszerének megszilárdítása érdekében.) De ezek a bizonyos német személyiségek hogyan kerültek királyi udvarba, mert királyok nem szokták megengedni, hogy idegenek befolyáshoz jussanak saját házuk táján, főleg, ha azoknak még katonaságuk is van?
Ehhez három dolgot kell feltételezni:
1. Már jóval István előtt delegálva voltak befolyással és katonasággal rendelkező német személyiségek a királyi udvarba. Ilyen delegálást csak a pápa végezhetett, senki más. Nem lehet elmenni az mellett sem, hogyha István előtt már német lovagok jöttek-mentek a királyi udvarba, ki hívta be őket, mert erről a történelemkönyvek nem tesznek említést?
2. Az idegen személyek a kereszténységet felvett magyar király védelmét, és rendszerének stabilitását szolgálták egy olyan hatalom részéről, melynek korábban a magyar már behódolt Rómának. Nofene. Ha István előtt már megalapították a keresztény magyar államot, akkor mit csinált István? Ezekből csak az vonható le, hogy a kereszténység nem Istvánnal kezdődött ebben az országban, hanem jóval korábban, akár a hun birodalom bukása után létre jött új hun állammal, amely csatlakozott Rómához.
3. Nem tud senki arról, hogy István előtt bármely politikus is kérte volna a pápa engedélyét a bármihez az országban. A telepedés kérelme egyet jelent az ország Rómának előtti behódolással, ennek pedig felajánlással kellett járnia. Tehát aki engedélyt kért a pápától a letelepedésre, annak értelemszerűen fel is kellett ajánlania az országot Rómának, hivatalosan Szent Péter egyházának. Egy ilyen személy akár koronát is kaphatott a pápától, megerősítve uralkodói szerepét saját országában, jelezve, hogy uralkodása immár Istentől való. Akkor hát ki kérte előbb Róma segítségét és kapott esetleg még koronát is, Ernák, vagy István? Igen ám, de Ernák és István között nagyjából 500 év van. És ezzel az 500 évvel a sem a magyar történetírás, sem a világ más történetírói nem tudnak elszámolni. Úgy lenne ez az egész sima ügy, ha ez az 500 év jóval kevesebb lenne, mondjuk 1-2 száz év.
És lőn! Egy napokban olvasott hír miatt ragadtam le egy elméletnél, melyről jó pár évvel ezelőtt már olvastam, de nem tudtam vele mit kezdeni:
,,Furcsa elmélet terjed a TikTokon: egyesek szerint 1725-ben élünk, mégpedig ezért:
Egyesek szerint 300 év hiányzik a történelmünkből.”
A hiányzó 300 évről szóló elmélet szerzője Heribert Illig, német író volt. Bővebben itt:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kital%C3%A1lt_k%C3%B6z%C3%A9pkor
A dokumentum itt letölthető:
https://dokumen.tips/download/link/heribert-illig-kitalalt-koezepkor.html
Az elmélet lényege, hogy a történelem időszámítás utáni 614-911 évei nem léteztek, azokat úgy találták ki. Okként sok mindent lehetne mondani, de én a gnosztikus tannál álltam meg, mint megfelelő magyarázat forrásánál. Ha vissza olvasod David Adams szavait, és ezt a Heribert elméletének tükrében próbálod értelmezni, akkor Atilla halála és Árpádék honfoglalása között csak 146 év telt el, és nem 450 év, ahogyan Adams mondta (Ő meg feltételezhetően nem foglalkozott Heribert elméletével). Össze lehet tehát kapcsolni ok-okozati elemekkel is a hun birodalmat a honfoglalással. Mit mondanának erre a történészek? Főleg magyar történészek, akik éppen arról voltak híresek, mennyire készségesek voltak együttműködni a hivatalos történetírással, ami inkább messzebbre vitte az embert az igazságtól, minthogy megismertette volna vele az embereket. Dehát mint írtam, ennek is oka volt.
A honfoglalás tehát 599-ben következett volna be, a hun birodalom bukása után 146 évvel! Pontosan ez hiányzott nekem. Most már meg lehet válaszolni azt, hogy ki lehetett István előtt az, aki őt tényegesen megelőzve megalapította a keresztény magyar államot, mivel az 500 év lecsökkent így nagyjából 200 évre. Az illető Ernák, Atilla legkisebb fia.
Tisztában vagyok azzal, hogy Ernákról – sőt, akár Atilláról is – feltételezni, hogy államalapító lehetett, a hivatalos történelemoktatás ismeretében mekkora baromságnak hangzik. Nincs új a nap alatt: Badiny Jós Ferenc írt is erről egy könyvet, Atilla szent koronája címmel. Itt le is tölthető:
Azonban Badiny tökéletesen más szempontok alapján írta meg erről a könyvét. Így előfordulhat az a helyzet, hogy nem értek egyet az érvelésével akkor sem, ha azt feltételezi, amit én, mert azok az érvek, melyeket felhoz, cáfolhatók. Hogy Atilla kivel találkozott a római politikusok közül. Van róla fénykép, amint Atilla fejére rakják a Szent Koronát? De cáfolható-e az, hogy egy ausztrál filmes arról értekezik a dokumentumfilmjében, hogy Atilla egyik fia letelepedésért folyamodott a pápához, mely kérelmet a pápa a történelem tanúsága elfogadta?
Ráadásul olyan dolgok is Ernák államalapítása mellett szólnak, melyeknek kapásból semmi köze hozzá. A Szent Korona két híres festményen is látható, híres királyokkal összekapcsolódva. Maguk a személyek vélhetően kitaláltak. Az egyik figura Nagy Károly, frank uralkodó.
Nagy Károly uralkodásának időszaka, amely 742.-814. esett. Ez a korszak azonban beleesik a kitalált 3 évszázadba – 614.-911. közötti évekbe. Nem tudom, hogyan jutott eszébe Friedrich Kaulbachnak, hogy Szent koronával fesse meg Nagy Károly koronázási jelenetét. De minden bizonnyal nem saját vállalkozása volt. Ezzel a festménnyel Kaulbach azt akarja mondani, hogy a koronát nem Szent István kapta a pápától, hanem jóval korábban valaki más.
Egy másik eset Edward Burne-Jones, angol festőé volt, Arthur király halálát megjelenítő festményére – Arthur in Avalon – ráfestette a Szent Koronát. A korona nagyításban is jól ellenőrizhető. Igaz, hogy Arthur király a legenda szerint 496.–537. között uralkodott, de hát csak a legenda szerint élt.
https://en.wikipedia.org/wiki/The_Last_Sleep_of_Arthur_in_Avalon?fbclid=IwAR3pVbE1s8-7_TJB4cWd-KRgaeA8GI3ZOP-pkmFHFCP9kqHxJ_eNQkXYfOY#/media/File:Burne-Jones_Last_Sleep_of_Arthur_in_Avalon_v2.jpg
A két festő nem találomra festette a koronát, olyan nagy a hasonlatosság a Szent Korona között. Csak a kereszt egyenes a koronán, de abban az időben a kereszt egyenes is volt. Ezt csak egy hiteles modell alapján tehették meg és úgy, hogy esetleg nem is tudták, hogy a korona a valóságban is létezik. Ebben az esetben a korona valakinek a felkérésére, esetleg utasítására került az Arthur in Avalon nevű festményre.
A hunok további sorsát a történelem nem tárgyalja. Számunkra elpárologtak, mint szamár a ködben. Csak úgy. Hogy Atilla birodalma felbomlott az uralkodója halálával, érthető, de egy nép, amely addig második számú nagyhatalom volt a Római Birodalom mellett, hogyan tűnhetett el, ez is egy olyan rejtély, amivel érdemes lenne foglalkozni.
Nem történt háború az Őshaza környékén, melyre rá lehetett volna fogni, hogy akkor és abban semmisült meg a hun nép. Akkor mi lett velük? A válaszhoz határozottan számításba kell venni Heribert elméletét a kitalált 300 évről. Ha a hun birodalom 453 után eltűnt, akkor adj ehhez a dátumhoz 300 évet, hogy mit ábrázol a térkép 750 körül! A válasz a térképen van:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a9/Chasaren.jpg
A hun birodalom Kazár birodalomként élt tovább. Hát nem logikus? Ha már a Kárpát-medencei hunokat átnevezték avarokká, akkor a hun birodalmat is át kellett nevezni mássá. Mondjuk kazár Birodalommá. Nem felemelő érzés-e, hogy miattunk és értünk (!) meghamisították szinte az egész történelmet? De jönnek majd újabb David Adamsok és Heribertek, még közelebb visznek az igazsághoz.
A kettős honfoglalás a Nagy Rendező terve szerint történt. Az egyik testvér (Hunor) szerzett egy házat, a másik testvér (Magor) pedig berendezkedett benne. Hunor vitte el a balhét, hogy Magor tovább vigye a hunok ügyét, de már magyarságnak nevezve. Hunor egy véres kezű haramiavezér volt a történészek szerint, míg Magornak viszont tiszta maradt keze, és lett mindjárt egy háza is. Nem is érte vád őt azért, hogy törvénytelen úton jutott az ingatlanjához, hiszen a ház korábbi tulajdonosa adta át neki a kulcsokat. Hogy ne tűnjön fel a két testvér közötti vérségi kapcsolat, a Hunort átnevezték Avarnak, és az adásvételi szerződésre is más dátum került. Hát így hangzana a csodaszarvas történetének folytatása, erősen stilizálva. De a házat (hazát) csak névleg Hunortól kapta Magor, valójában Istennek, a Nagy Rendezőnek köszönhetné, aki azzal a céllal végezte az ügyletet, hogy az új házban (új hazában) Magor (Magyar) az Istent fogja szolgálni. Ott, és talán mindörökké.