JUPITER KORA
Ahogyan elnézem, egyre több frontot nyit velünk szemben a természet. Divatos lenne most a klímaváltozásról meg a természetrombolásról írni, de mégis írni fogok róluk, mert úgy néz ki, hogy az emberiség és a tudomány vesztésre áll. Nekem úgy látszik, hogy ennek oka az anyag, pontosabban olyan szemlélet, amely csak az anyagot képes érzékelni és vizsgálni. Tipikus dialektikus tudatállapot ez.
Tegnap előtt délután zúgott a fejem. Ilyenkor illik az időjárási frontra gondolni, de nem volt front meg nem is a front szokott ilyen zúgásokat előidézni. Magamról tudom, hogy akkor is rám jön a rejtélyes frász, ha front közelembe sincs. Azóta már azt is tudom, hogy az emberre egyéb hatások – erők, energiák - is hatnak, amik eredetét nehéz meghatározni. Több ilyen eset is előfordult már. Éjszak azt vettem észre, hogy olyan dolgokon gondolkozok, amelyek összefüggésben voltak az utóbbi napok híreivel, és azok nagyon megragadtak. Másnap (tehát tegnap előtt) 4-kor pedig szó szerint betöltötték a hírek a tudatomat, melyeket olvastam előtte. Egytől egyig az állatok támadásáról szólt. De volt bennük egy közös, ami miatt ki is kötöttem a lényegnél, az anyagnál. Az egyik hír egy kutyatámadásról szólt.
,,Élet és halál közt lebeg a gyönyörű nő, akire saját kutyái támadtak rá...”
,,Az emberek nem fogják fel, hogy bár a medvének meglehetősen jó a PR-ja, attól még vadon élő állat, és nem játék. Egy ilyen medvével való találkozás, illetve a kézből etetése akár végzetes is lehet. Például ha valaki egyesével ad falatokat a medvének, az állat türelmetlenné válhat - ugyanis nem tudja, hogy a végén minden falat az övé lesz -, így izgatottságában rátámadhat a „csak” barátkozni akaró medverajongóra.”
https://www.turistamagazin.hu/hir/kezbol-etetik-a-vadon-elo-medveket-dobbenetes-video
A jelenség oka túlmutat a világunkon, és éppen ezért kell írnom róla.
A medve látszólagos szelídsége mögött jól felfogott érdek áll. Az állat elfogadja a neki nyújtott táplálékot, mert az neki az egyszerűbb. Gyorsan megtanulja, hogyha éhes, csak a táplálékot nyújtó kezet kell megkeresnie és megennie azt, amit nyújtanak neki. Az állatot a dialektika erői irányítják, de az nem jelenti, hogy minden körülmények között agresszívnek kell lennie. Ha biztosíthatja a fennmaradását békés úton is, akkor nem fogja magát verekedéssel, harccal fárasztani. Az állatot tehát racionális elvekkel dolgozó lélek irányítja. A fő szempont azonban az életben maradás marad továbbra is. Ha nincsen kéz, amiből ehetnek, újra ragadozóvá válik az állat. És ez az elv minden állatra vonatkozik, vadra, vagy a sok ezer éve háziasított fajokra. Sőt, ezt az elvet vallja az ember is.
Az állat azonban állat marad, miként az emberben működő ösztönök is azok maradnak, amik voltak. Semmiféle szelídítés ezen nem változtat, csak a lényeget takarja el, néha drasztikus következményekkel. Azonban az állattal lehet szövetségre lépni, kivel így, kivel úgy. De az együttműködés nem hitegetésre hanem a gyakorlatban való együttműködésre épül. Említhetem a macskát, a kutyát vagy akár a méhet is. Pillanatnyi együttműködés kialakulhat az ember és a vadállat között is. Csak félre érteni veszélyes ezt az együttműködést.
Ha olvastad Madách híres művét, Az ember tragédiáját, akkor az eszkimó-jelenetben ezzel az idézettel is találkoztál:
,,Okoskodásod
A jóllakotté, míg itt társadé
Éhes gyomornak filozófiája.
Okokkal egymást meg nem győzitek,
De egyetérttek rögtön, hogyha te
Kiéhezél, vagy ő majd jóllakott. –
Igen, igen, akármint képzelődöl,
Mindég az állat első bennetek,
És csak midőn ezt birád csitítni,
Eszmél az ember, hogy nagy gőgösen
Megvesse azt, mi első lényege. –„
Ugyanaz az elv az állat és az ember esetében is. Nem a test megnyilvánulása tehát a döntő, hanem az öntudat állapota, melyet viszont erők irányítanak. Ezek az erők a földi világon kívül vannak, és szigorúan a tudatba vetített valósággal harmonikusan hatnak. Nem jelentkeznek ezek az erők, ha a ,,valóságunk” nem ad okot a működésükre. Ez az összhang az, ami segít az embert becsapni, hogy a valóságunk igazi valóság, és nem egy mátrix. Először írom le itt, aztán majd ismétlem: nézz az anyag mögé, oda, ahonnan az anyagot, az anyagi testet irányítják!
Maradok még a kutyáknál és Hermész Triszmegisztosz idézetével folytatnám. Az idézet úgy érthető, hogy volt és van egy igazi emberiség, és annak volt és van egy igazi történelme. Ebben a történelemben volt olyan esemény, hogy a nemek szétválasztása. Szétválasztás után az új ember egy mátrixszerű világban folytatta a történelmét, melyet a Biblia a Paradicsomból való kiűzetésként emleget. Azonban az új világot, vagyis a mi mátrixvilágunkat nem lehetett volna üzembe helyezni, ha csak az ember élne benne. Az eredeti világ mintájára, de módosított formában, és vélhetően korlátozott számban állatokról és növényekről is kellett tehát gondoskodni, hogy természetnek legyen mondható a világunk, melynek nem egyetlen lakója az ember.
,,Amikor ez a korszak teljesen befejeződött, Isten akarata elszakította a mindent egyesítő köteléket. Az állatokat, melyek eddig a pillanatig hímnősek voltak, az emberrel egyidejűleg két nemre osztották. Így lettek egyes állatok hímneműek, mások nőneműek. Akkor Isten kimondta a szent Igét: „Növekedjetek, gyarapodjatok és sokasodjatok mind, akik teremttettetek! Azok pedig, akiknek birtokában van a lelkület, ismerjék fel, hogy halhatatlanok, és tudják meg, hogy a halál oka a test szeretete és a földi eredetű dolgok szeretete!"
Azonban az állatokat nem volt elég két nemre osztani. A harc világában – vagyis a mi világunkban – az egyes állatokat fel kellett fegyverezni, hogy elhitessék általuk, hogy ők eme világunk evolúciójának termékei. Az eredeti természetrendben nincsen harc, az élet semmilyen szintjén, és a szintek között sem. És nincsenek fegyverek sem, sem az állat, sem az ember tekintetében.
Amikor egyes állatokat ,,megteremtettek”, akkor olyan fajták is becsúsztak a teremtésbe, melyek a harc-világunk törvényei szerint nem is létezhetnének. A darwinizmus ideológiája szerint például öleb nem is létezhetne. Ilyen fajta természetes kialakulásához évmilliók kellenének, de egy millió évekkel ezelőtt élt előember miért fogott volna bele egy öleb kitenyésztésébe. Vagy miképpen lehet mondjuk egy Csivavát az állítólagos őséből a szürke farkasból kitenyészteni? Persze ezt sokan simán elhiszik. Ha azonban a gnózis mikrokozmikus felépítéséhez hasonlóan egy kutyát is így nézünk, akkor az egész egy képtelenség. Előbb írtam, hogy az emberi rendszer tartalmaz halhatatlan és láthatatlan részeket is, és hogy a láthatatlan rész irányítja a láthatót. A szürke farkas ösztöneit, karmikus múltját tartalmazó halhatatlan részt semmilyen tenyésztési eljárás nem lenne képes háttérbe szorítani. Lehet - bár ebben nem hiszek - szürke farkas testét le lehet szorítani idővel egy csivava testre, de az csak egy csivava testű szürke farkas lenne a vége.
A másik eset, ami foglalkoztatott, az az ágyi poloska terjedése. Előbb Franciaország kapcsán nyert hangsúlyt, de aztán szóba kerültek más helyek is. Az időzítés zseniális. Amikor bevándorlók lepik el nyugatot, az ágyi poloskák terjedése lehetetlenné válik. Kiirthatják őket az egyik helyen, de túlélnek a másikon, nyilvánvaló, hogy újra birtokba veszik azt, ahonnan korábban kipaterolták őket. Most pedig emlékeztetnék Hermészre, aki a dialektika állatainak teremtéséről értesítette az utókort. Mert ezek sorába benne van az ágyi poloska is! Ahogyan írtam, a bennünket irányító világ természetrendje nem ismeri a harcot, így állat sem harcol az emberel és fordítva. Azt akarom ezzel mondani, hogy többek között az ágyi poloskát is úgy találták ki!
Tipikus összeesküvés-elméletnek tűnik néz ez az állítás, de minden látszat ellenére semmi köze hozzá. Sőt, ha beleragadtál az összeesküvés-elméletek világába, fenn áll a veszélye, hogy vagy nem fogod érteni miről írok, vagy teljesen mást hozol ki belőle. A Biblia szerinti kiűzetés a Paradicsomból arról szólt, hogy virtuális síkon olyan világba kerültünk, amelyet kifejezetten úgy terveztek meg, hogy itt ne boldoguljunk, ne érezzük otthon magunkat. Nem csak az ember munka általi megizzasztásáról szól ez a történet, hanem a szenvedések minden fajtájáról, amin az emberiségnek keresztül kell mennie azért, hogy a háttérhatalom szándéka szerint az emberiségnek megjöjjön az esze, azaz olyan szintre fejlődjön a tudatállapota, ami a háttérhatalom világa számára vállalható. Ez a gnózis világának fő mondanivalója számunkra.
Paranoiának néz ki? Csak ebben a világban. Más körökben ez közhely lehetne. Ennek megértéséhez segít egy előadás a rózsakereszt részéről. A szöveget a Google lefordítja magyarra. Az előadás az emberi mikrokozmoszról szó.
https://www.youtube.com/watch?v=kcTw0XIgAEE&t=152s
Az állatok viselkedéséhez az anyagi test mögé kell nézni. Ezt egy légy megfigyelése révén megértheted. A légy ,,agya” nagyjából fél millió idegsejtből áll. Az agy – akár az ember esetében is – nagyobb részt a test feltétlen reflexeinek működését biztosítja, illetve érzékeli a környezet bizonyos tulajdonságait. Ennyi, és semmi több! Nem az agy gondolkozik, nem az agy érez, hanem csak a jeleket fogja fel vagy alakítja át. Tegyél különbséget az érzés és az érzékelés között, mert ez a különbség a test és a testet irányító lélek között. A légy agysejtjeinek száma töredéke egy átlagos mobil kamerája felbontásának, tehát ha a légy agya akkor sem képes olyan szintű vizuális leképezésre, ha minden agysejtje látni lenne képes. De - mint írtam – az agy fő feladata a beidegződései révén a test életfolyamatainak irányítása.
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81llatok_list%C3%A1ja_neuronjaik_sz%C3%A1ma_szerint
Azonban a légynek van tudata is, így meg főleg problémás a tudatot egy fél millió idegsejtet tartalmazó agyra ráhúzni. A táblázat számaiban kételkedek ugyan, de ez a tudat szempontjából semmit sem jelent. Az elefántnak vagy a delfinnek annyi, vagy több idegsejtje van, mint az embernek, de ettől nem okosabbak. A légy agya csak töredékét tartalmazza annak a számnak, ami az embere jellemző, mégis képes a légy a repülését megtervezni, esetleg jobban, mintha az ember tenné a helyébe.
A rovar tudatosságát jól mutatja be a következő cikk:
,,Az érzékszervekből érkező információk komoly hatással vannak a szervezet működésére, és ez ugyanígy lehet az embernél is.
Az állatok néhány érdekes magatartásának is a ez a láthatatlan irányító rész a magyarázata.
,,A madarak is látják az étervilágot, és éteri erők irányítják őket. A madarak csoportszellemei voltaképpen éteri formák, éteri életjelenségek. Ha egy madárrajt látnak repülni, akkor esetleg felmerül Önökben a kérdés, hogyan képes egy ekkora csapat együtt maradni. Nos, a csoportszellem tartja össze a rajt, egy éteri erő, meghatározott rezgés, bizonyos fényerő, amelyet a madarak kitűnően észlelnek, és ez olyan területekre vezeti őket, ahol szükségleteiknek megfelelő módon élhetnek: nyáron itt, télen valahol másutt.”
(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis)
Itt már az irányító láthatatlan részt szét kell választani, mert kettő is van belőle. Az egyik az adott élőlény mikrokozmoszának láthatatlan-halhatatlan része, amit az ember esetében felsőbb ÉN-nek hívnak. Ez használja az emberi testet eszközként. A felsőbb ÉN is irányítás alatt van, egy még kevésbé látható tényező által, amit a gnosztikusok Gnózisnak (így nagy betűvel) is neveznek. Esetenként háttérhatalomként nevezem, amikor a körülmények úgy hozzák. Így kerek a dolog: a Gnózis irányítja az étertesteket, azok pedig az anyagi testeket. Általánosan még is csak az anyagi testtel azonosítjuk magunkat. Az ágyi poloskák esetében is az ellenség anyagi testével harcol az emberiség, halhatatlan-láthatatlan részéről nem tud és így nem is foglalkozik vele. Ez a kor egyik fontos üzenete, hogy nézz az anyag mögé.
Az ágyi poloskák most ,,kedvenceim", bár életben még nem láttam egy példányt sem belőlük, és remélem, ez marad is így. Az alábbi videót nézd meg, ha nem láttad volna még. Vannak jobbak is az internetem de szerintem ez is jó lesz ahhoz, amit mondani akarok.
https://www.youtube.com/watch?v=ToeWrGTGOOI&t=1s
Ezt a rovart megnézve az egész élővilágra érvényes megfigyeléseket tehetsz. Kettőt már az elején le lehet tisztázni: 1. a bogarak életét tervszerűség jellemzi, spontán dolgok nem történnek. Nem tévedésből találják meg az embert, és az emberen a megfelelő pontot a vérszíváshoz. A vérszívás folyamat sem spontán, hanem minden mozzanata előre meghatározott, ide értve, hogy mikor kerüljön rá sor, és az meddig tartson. Az is meghatározott, hogy a rovar hol bújhat el, amíg nem jön el újra a lakmározás ideje. 2. Ezt a tervszerűséget a rovar teste nem tartalmazhatja és nem is kódolhatja, bármit mondanának erre a biológusok. A terv és annak végrehajtása, irányítása a rovar testén kívül történik. Rijcenborgh válaszolt erre és én nekem és volt hozzáfűznivalóm. Csak annyit, hogy térjünk vissza egy kicsit Hermészhez, és mondjuk azt: ha már az állatokat is teremtették erre a világra, akkor a mikrokozmoszukat és az étervilágukat is meg kellett teremteni. Mindezeket irányító Gnózis pedig mindig is volt.
Az éteri rendszert a gnózis irányítja, az embernek nem látszik kapcsolata vele. Így aztán a dolog nehezebbje jön, mert a Gnózisra kellene hatni, hogy az hasson a rovar láthatatlan irányítójára, az pedig leállítsa a rovart. Amennyire ismerem a gnosztikus tant, annak szellemisége kizárja az efféle megoldást. Van rossz hírem sajnos. A rovart meghatározott céllal találták ki, ahogyan az élő világ minden egyedét ezen a világon. A Gnózis célja, hogy az emberel meggyűlöltessen mindenféle harcot ezen a világon. A rovart mozgató terv célja is ez. A harc visszautasítása egy bizonyos tudatállapot függvénye, amelyet a Gnózis is érzékel az emberben. Teljesen mindegy, hogy valaki okkal vagy az nélkül harcol, Harcol és ezt tartja elfogadottnak. Ez mindennek az oka! Megírta a Biblia is, hogy még az ellenségeddel se harcolj. Akkor hát faljanak fel minket az ágyi poloskák meg a többiek? Próbáld megérteni, hogy Isten előtt annak minden teremtménye egyenlő. Ezt senki sem írta le így, de akkor is így van. Az eredeti természetrendben senki és semmi sem harcol senki és semmi ellen. Az egész természetrend egyetlen rendszer, minden élőlény ennek a rendszernek egy-egy fogaskereke. Isten előtt pedig minden fogaskerék a rendszer szükséges része, egyenlő tehát benne egy rovar és egy ember. De ez a rovar nem ágyi poloska meg más élősködő. Ezt a típust úgy találták ki. És persze a többit is. A növényt marcangoló növényevőt, a növényevőt marcangoló ragadozót. Vagy az ember vérét kiszívni akaró ágyi poloskát.
Mi a megoldás? Nem fog szépen hangzani. A megoldás ennek a világnak az elutasítása. Emlékeztetlek Hermész idézetének utolsó mondatára:
,,Azok pedig, akiknek birtokában van a lelkület, ismerjék fel, hogy halhatatlanok, és tudják meg, hogy a halál oka a test szeretete és a földi eredetű dolgok szeretete!"
Nem elgondolkodtató, hogy azok a rovarokat, melyek hasznosak, akkor is kiirtással fenyegetjük, amikor nem is tudunk erről, míg azokat, akik ellenünk harcolnak, az istennek sem tudjuk kiirtani? Hogy a hasznos rovarok szerencsétlenségünkre annyira érzékenyek, hogy elpusztulnak szinte a tüsszentésünkre is, míg más bogarak, melyeket kiirtani szeretnénk, azok ellen az atombonba sem segíthetne, mert néhány egyed azt is túlélné? Azt gondolhatod, hogy ez véletlen. Mondják, a politikában nincsenek véletlenek. Én azt mondom, a Gnózis világában még annyi sincs.
Reggel, amikor sikerült szellemben összeszednem magam, eszembe jutott a Zodiákus szerepe a tudatunkra. Hogyan kerhetném meg a gnózist, amikor az égbolt testjei közül éppen az sziporkázik, melynek atan szerint hatnia kell az emberre. Jó, persze tudom, hogy nem mindenki forgolódott az ágyában, de akkor is. Ha velem minden stimmelt, nem dobhatom atant, főleg akkor sem, ha sok másban is bejött az állítása. Kíváncsi voltam tehát, mely planéták uralkodnak az égen. Ott voltak a mindig fényes testek, a Vénusz, de még ahhoz is közelítően világító Jupiter. Erről írt is Rijckenborgh, emlékszem rá. Hát most aktuális lesz. Elő is kerestem:
,,A korábbiakhoz hasonlóan a jövőben a földrészek megint át fognak csoportosulni, s új korszak kezdődik, a Jupiter-korszak, melyben minden anyag – mostani formájában – meg fog szűnni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése