LUCIFER LÁZADÁSA
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”
Petőfi Sándor: SZABADSÁG, SZERELEM
(Pest, 1847. január 1.)
Petőfi több versét olvasva is úgy jelent meg a költő a lelki szemeim előtt, mint egy asztal előtt ülő ember, az asztalán papír, a költő kezében toll, és nem messze tőle egy boros kancsó, egy pohár társaságában. Lehet, hogy szép versnek tartod, de itt messze nem a szépségről fogok írni. Mondandóm lényegét éppen a versike utolsó két sora tartalmazza: ,,Szabadságért föláldozom szerelmemet”. Petőfi előbbre sorolta a szabadságot a szerelemnél. Még az a jó, hogy Petőfi női olvasóinak – talán a meghatottságtól – nem szúrt szemet a sorrend, ami egyértelműen a szerelem alárendeltségét jelenti a szabadsággal szemben.
Petőfiben valójában a Lucifer, az egoista férfi szellem szólalt meg. Ez a kis versike akaratán kívül leleplezte Petőfiben megbújó Lucifert. Bár erről nem írt talán senki tanulmányt, Lucifer az igazságot minden elé helyező, de a nőt nem ismerő lény. Hogy Lucifer a nőt kihagyta az igazságok sorából, az szó szerint az egész univerzum tragédiája lett! Így írom, hogy értsd; én az egész, mindent magában foglaló világmindenségről beszélek, amely a gnosztikus tan szerint Isten teste és szelleme, és minden, ami ebből következik.
Lucifer az Isten ellen lázadt fel, nem a nő ellen – mondanád. Ha valaki kihangsúlyozottan rangsorolja a szerelmet és a szabadságot, és első helyre a szabadságot teszi, onnan a nőt kategorikusan szétválasztotta a szabadságtól. Itt tehát nem Istenről van szó, hanem arról, hogy az ember egyik neme valamit előrébb tart saját fajtájának másik neménél. Arról van szó, hogy az ember egyik fele külön lényként kezeli magát, és rangsorolja magát önmaga egyik felét önmaga másik felével. A gnózis soha nem választja szét külön lénnyé a férfit és nőt, ezt csak a gnózison kívül álló tényezők szokták megtenni, ideértve a tudományt is. A gnózis felfogása szerint a nő és a férfi egyazon ember két nézete.
Egyébként hol van megírva, hogy Lucifer az Isten ellen lázadt fel? A Biblia nem is említi Lucifer nevét, csak a Sátánét. Erre azt szokták válaszolni, hogy a Biblia Lucifert nevezi Sátánnak. De ez nem így van. Lucifert a keresztény vallás fényhordozónak is nevezi, ilyen minősítést a Sátán nem kapott a Bibliától. Érdekes is lenne, hogy Jézus mellett egy másik fényhozó is szerepeljen az Új Szövetségben. Érdekes az is, hogy Lucifer neve párhuzamban maradt fent kezdettől fogva a kereszténységgel, holott Luciferről egyházi vezetők nem szoktak nyilatkozni. Kik tartották fent akkor Lucifer nevét, hogy az nem tűnjön el a felejtés által? Ennek az a valószínű magyarázata, hogy Lucifer neve és mítosza nem vallási eredetű, nem hozható összefüggésbe a Biblia történeteivel (ami persze valójában nem történetek), éppen ezért bele sem kerülhetett a neve a Bibliába. Vannak, akik Lucifer alatt a kígyót értik, aki kísértésbe vitte Évát és Ádámot, hogy egynek a tiltott fa gyümölcséből. Ez sem egészen jó magyarázat, mert Lucifer egy bolygó neve, a Vénuszé, de a kígyót soha nem hozták kapcsolatba egyetlen bolygóval sem, vagy akár mással. Viszont Lucifert – a főangyalt - mindig is csak férfiként ábrázolták, míg a ,,közangyalok” nők voltak. Hogy ki Lucifer, arra - nem először - a gnózistól kaptam választ. Előre szólnék; ne értsd félre a gnózis sajátos, vallásos nyelvezetét, mert ha beleesel ebbe a hibába, akkor ezt a bejegyzést nem fogod érteni. Minden látszólagosság és kategorizálás ellenére a gnózis nem vallás! Az emberről szóló gnosztikus írások megértését a nyelvezet nehezíti meg legjobban, és ez nem véletlen. A sajátos nyelvezet onnan ered, hogy agnosztikus írásokat fogalmazás kódolták, hogy az értse meg azokat, aki megkapják kulcsot a megértéshez. Bármilyen hihetetlen, a kulcs kinn van a falon a ,,kulcstartón”, bárki hozzáférhet, de használni nem tudja, ha erre nincsen meg a képessége. Ezek után az emberről szóló bemutatással kezdem, egy nagymesternek mondható személytől való idézettel, mely személyhez sűrűn fogok még visszatérni.
,,A modern rózsakereszt tana ebben az összefüggésben azt is közli, hogy a szív atomi fókuszán, a szellemszikrán vagy Krisztusatomon kívül az ember főszentélyében is van egy atomi központ. Ez a fejatom, melyet luciferi atomnak is neveznek, azelőtt a szívatom vagy Krisztusatom világosságában égett.
A fejben levő Lucifer-atom a szívatom tükröződése volt, a szív és a fej tehát egységet képezett, és az ember gondolkodását Isten, a szellem vezette kézen. Ez a nagyszerű egység azonban megbomlott. Ősidőkkel ezelőtt a főszentély Lucifer-atomja megtagadta az engedelmességet a Krisztusatomnak, magához ragadta az egész emberi rendszer, az emberszerkezet vezetését, s ezt minden tekintetben összezavarta. Az emberi ész most Luciferben lobbant lángra, s így hajszolódik az ember a rákényszerített gondolatok láncreakciójában.”
(Catharose de Petri: A MEGÚJULÁS PECSÉTJE)
Először találkoztál itt Lucifer nevével, hogy ennek a bizonyos Lucifernek a székhelye az ember feje, ezért nevezi Lucifert Rijckenborgh fejatomnak. A fej a szellem helye, Lucifer pedig a szellem bizonyos megnyilvánulása. Tehát Lucifer egy szellemi megnyilvánulási forma. Ha a szellem változtat a megnyilvánulási módján, Lucifer is megváltozik, vagy megsemmisül. A fej nem állandó székhelye, hanem a fej egyfajta vetítővászonnak fogható fel, melyre a szellem kivetül. Maga a szellem halhatatlan lény az emberi mikrokozmosz rendszerében, a gnózis felsőbb ÉN-nek vagy aurikus lénynek nevezi.
,,Valóban isten van tehát Önökben, a lipika-lény, az aurikus lény! Ez a teremtőjük, halandó lényük teremtője: Önök az ő teremtményei. Ez a teremtő soha sem hagyhatja el a teremtményét, mert a kölcsönös függőségben a teremtmény pusztulása a teremtő pusztulását is jelenti. Más szóval: a saját égboltunk tűzlénye, habár alakja van, több tekintetben személytelen. Gonosz, ha mi gonoszok vagyunk, jó, ha mi jók vagyunk. És le lesz bontva, ha mi az endúrában lebontjuk magunkat. Aki azt mondja, hogy az ösvényen van, mialatt a lipikalény még teljes erővel él, az hazudik.
Az aura tűzlénye a misztériumok Lucifere. Ez a név az előzők után már nem szorul több magyarázatra.”
(Jan van Rijckenborgh: AZ ELJÖVENDŐ ÚJ EMBER)
Egy rajzot mutatok neked, mely a gnózis modelljét ábrázolja az emberi rendszerről, a halandó-látható és a halhatatlan-láthatatlan részekkel. Ebben modellben egy nagy alak látható az emberalak mögött, szárnyakkal, kezében láncot tartva. Ez az alak valójában kettős, mert egyik fele Jézust, a másik fele Lucifert ábrázolja. Ez az alak az emberi rendszer, az emberi mikrokozmosz halhatatlan-láthatatlan része, a felsőbb ÉN, vagy aurikus lény, melyről Rijckenborgh írt. Eza felsőbb ÉN vagyunk mi valójában, egy ideiglenes testtel, a rajzon az aurikus lény előtt, megláncolva.
A nemek emlegetése mindig elszokott maradni az ilyen témánál, pedig itt most nagy jelentősége van az emlegetésének. Az eredeti ember (vagyis nem mi) is rendelkezik mikrokozmosszal. Mivel az eredeti ember lélekben osztott csak, férfi és nő egyszerre, női testben. Ennek megfelelően az eredeti ember aurikus lényének is tartalmaznia kellett a két nemet. Ha az eredeti ember lénye két lélekből áll, vagyis férfi és női lélekből, akkor az aurikus lényének is ilyen kettősséggel kell rendelkeznie. De nemétől függetlenül a felsőbb ÉN is megnyilvánulhat Luciferként, ha az egy nőé. És mégis, Lucifer neve inkább a férfihez kötődik a férfi szellemisége miatt. Egy idézet megerősít abban, hogy a következőkben nem kell női Luciferről írnom, mert lázadni az szokott, akinek a szabadsága korlátozott azáltal, hogy alárendelt szerep jutott neki. Az idézethez vissza fogok még térni később is.
,,A lélekember hímnemű nézete az engedelmes, akinek tudomására jutott az istenterv, aki ismeri Isten tervét.”
(Catharose de Petri: AZ ÉLŐ IGE)
A nő természete áll közelebb a ,,Krisztus-atomhoz”. Jézus tanításának tartalma szerint az inkább egy nőhöz illett volna. A férfiak nem igen szoktak szeretetről prédikálni, a nő szájába adva a hegyi beszédet az egészből csak komédia lett volna. A dialektika a luciferi elvek világa, egy női előadónak csak problémái lettek volna szeretetről prédikálni a fegyvereiket markolászó férfiaknak. Aztán van még egy ennél is nyomósabb ok a nő Jézus ellen, hogy nő nem adhat elő szellemvilág nyelvén előadást, a nő nyelvezete a szívé, és nem szellemé. Jézus első sorban szellemhez szólt, nem a szívhez. A hegyi beszédet megérteni kell, nem megérezni! Ezen okoknál fogva kénytelen vagyok ebben a kérdésben a gnózistól elfordulni, és a magam útját járva, Lucifer által kísértve megtartani az előadásomat a két nemről és a közöttük levő diszharmóniáról.
Világunk doktrínája a darwinizmus. Győzd le a másikat, vagy ő győz le téged. Legyél életképesebb a másiknál, akkor te maradsz fent, nem a másik. Küzdj, harcolj. Szerezz territóriumot és tartsd is meg, esetleg még tegyél is hozzá, mert szaporodtok. Véd meg a területed, a családod, az ebédhez szükséges vadállatot. Légy erős, okos, de első erős, hogy féljenek tőled. Ha csak okos vagy, nem félnek tőled, és megtámadnak a javaidért. Nos, ezek a férfival szemben támasztott követelmények ebben a világban, és a nő is férfias tulajdonságokat kereste a másik nemben, saját és családja biztonsága érdekében. Lucifer ott volt mind a két nem lelkében. De a dolgok megváltoztak. Nő erős férfit akart, megkapta. Annyira sikerült egy harcias fajt kitenyésztenie, hogy a férfi a nő fejére nőtt, és őt idővel a háttérbe szorította. A színen megjelent az erő Luciferje. Ekkor alakult az erősebb és a gyengébb nem fogalma. A férfi uralma megvalósult a nő felett.
Amikor ez megtörtént, az erő Luciferének vetélytársa akadt, Ahogy a darwinizmus doktrínája megköveteli, hogy a harcban az életképesebbnek kell győznie, ám az történt, hogy az erő Luciferjei az egyik a fűbe harapott ugyan, de a történelmet még is a vesztes nyerte meg azzal, hogy nem pusztult el, hanem fennmaradt, és az erő eszközét az érvényesülésében a gondolkodásra cserélte fel. Madách Az ember tragédiájában utalt erre a törvényszerűségre, ami voltaképpen a darwinizmus vaskos cáfolata (sajnos a biológusok nem olvasták Madách művét):
,,De rendítetlen
törvény őrködik,
Hogy annyi jusson mégis ellenének,
Amennyi
kell, hogy ezredek után
Még a puhány is éljen a világon. -”
A magyarázatot a gnózis megadta már régen. Ezt a világot arra találták ki, hogy Lucifer itt vívja vesztes csatáit. Mert egyedül a kudarcok azok, amelyek arra kényszerítik az embert, hogy gondolkozzon, és szakítson az erőszakkal, ezért Lucifert a sarokba kell szorítani, meg kell törni, és arra kényszeríteni, hogy gondolkozzon csak tovább, amíg fel nem ismeri Isten igazságát. A győztesben az erő alkalmazásának hajlama a győzelem folytán megerősödött, és a ,,győztes csapaton ne változtass” elve alapján már tudatosan is az erő politikáját kezdte alkalmazni. A gnózisnak vesztesre volt szüksége, hogy az ember fejlődése a tervben meghatározott irányban haladjon, mert ezt is egy ,,rendítetlen” törvény írta elő. A vesztes azonban megmaradt a lényegénél, Lucifer Lucifer maradt, csak a szellem eszközeit használta a továbbiakban.
Hát valahogyan így képzelem az ember és benne a két nem viszonyának alakulását a dialektika történelmében. Ám a világot a gnózis irányította mindig, egészen a mai napig. A férfi és a nő szerepét is másként ítélte meg, mint a dialektika embere. A gnózis a két nemet lényege mélyéig tárgyalja, de mivel ez olyan elemeket is a felszínre hoz, amit sokan nem értenek, a nemekről szóló gnosztikus kinyilatkoztatások többnyire nem érnek semmit.
,,Ha ezekben a bibliai szóképekben elmélyülnek, akkor az ismeretek világa nyílik meg Önök előtt. Felismerik a lélek-ember két megnyilvánulását, hímnemű és nőnemű nézetét a mikrokozmoszban.
Ha az Ádám szóképet hatni hagyják magukra, akkor meglátják, hogy isteni bölcsesség, isteni terv rejlik benne, melyet a helyes kulcs segítségével tökélyre kell vinni. Ezt a tökéletességet csak úgy lehet elérni, ha megvan
- először is a valódi intelligencia,
- másodszor a szent tűz, mely Isten ötletét a nagy életterületen lángra lobbantja.
Ez a férfi a maga mennyei létében, mint mennyei megnyilvánulás.
Mindazonáltal ez a mennyei Ádám nem képes teljesen megnyilvánulni, ha a nőnemű pólus, Éva, az élő lelkek anyja nincs jelen.
Ahol tehát megvan a szabadság és az óriási lendület, ott a lényt a mindenségi megnyilvánulás követelményei szerint kell formába önteni. Ez egy megjelentetés, mindent szeretve a mindenség szeretetében. A lendítő erőnek, a főpapnak, az akaratnak pedig engedelmesen Isten nagy tervéhez kell igazodnia. És a kulcsot, amellyel az eredeti Ádám rendelkezik, csak a kimondhatatlan mindenség-szeretet keretében lehet alkalmazni.
Ahol aztán élethullámunk két sugara, a hímnemű és a nőnemű pólus Isten mindenségi megnyilvánulásában egybekel, hogy a legtisztább intelligencia szent tüzét meggyújtsa és kisugározza, ott üli meg Éva a nagy anyaságának ünnepét. Szeretetáldozatával megvédi a szent tüzet minden támadástól és csapástól. Így lesz Éva a szent tűz papnője.
Ez a lélekember női nézetének a munkája a mennyek birodalmában. Így viszi, viseli a világot, a világrendet, a világ folyását.
A lélekember hímnemű nézete az engedelmes, akinek tudomására jutott az istenterv, aki ismeri Isten tervét. Tudja, hogy lendülete, felsőbb akarata az a fő kulcs, amellyel a mindenség kimondhatatlan szeretetét fel lehet tárni, s így az megnyilvánulhat.”
(Catharose de Petri: AZ ÉLŐ IGE)
Ha a fenti idézet a tudomány szemszögéből nézve nevetséges, főleg, ha valaki az ,,istenterv” szót is olvassa. De hát nem tisztáztuk-e le, hogy a világ ősrobbanás által keletkezett? - kérdezné a tudós. Hol a teremtő, hol a terve? A terv fogalma a gnózis értelmezési szótárában elrendelésként értelmezhető. Elrendelt dolog az, ami létezésének, változásának nincsen alternatívája, a folyamatnak elejétől fogva van logikája, a folyamat fejlődést mutat. De hát az ősrobbanás is ilyen volt – mondaná a tudós. Tényleg? Vegyük az ember érzelmeit, dühét, alázatosságát, szerelmét, stb. Ezek visszavezethetők-e a négy kölcsönhatásra, melyről a fizika tárgyal: erős-, elektromágneses-, gyenge-, és gravitációs kölcsönhatások. Melyikből ered mondjuk a szerelem? Tessék, vezessék le, hogy pl. az elektromágneses kölcsönhatás az emberi agyra hatva a szerelem érzetét kelti. Vagy az éhségét vagy valami mást. Ennek képtelensége abból következik, hogy a világban megfigyelhető fejlődés és egyre magasabb minőségű szerveződés nincsen a négy kölcsönhatásba kódolva, ezekre nem vezethető vissza. Még az sem áll, hogy atomfizika-kémia-biológia vonalát követve a test petesejtből való felépítését megmagyarázza, ugyanis a DNS nem tartalmaz kódot, mely alapján bármi is levezényelhetné hogy a szövetek és szervek létrejöttét és emberi testté való felépítését. Elég, ha valaki megvizsgálja, hogy az agy sok milliárdnyi idegsejtjeinek száz és ezernyi, néha tízezernyi nyúlványa hogyan kapcsolódnak azokhoz a további száz és ezer meghatározott idegsejthez, hogy az agy magas fokú szerveződéssé váljon, a feltétlen reflex központjaként. Lehetetlen dolog lenne ezt valóban tudományos alapon megvizsgálni. Pedig a feltétlen reflex rendszere a feltételes reflexhez mechanizmusához mérve annyira egyszerű, mint amennyire egyszerű egy darabka bőrszövet az agynál. Ha tehát egy tudód az istenterv realitását vitatja, akkor még inkább vitatnia kell a természettudományokat, de inkább a tudomány egész intézményét. A gnózis állításai valóban reálisabbak, mert igyekszik elszámolni törvényszerűséggel, amelyre a világ jelenlegi fejlettségi szintje – ide értve az embert is – visszavezethető. Ha egy folyamat az elejétől fogva elrendelt, akkor annak minden kis részletét elrendeltnek kell tekinteni (kauzalitási elv). Mert olyan nincsen, ha valaminek az eleje meg a vége eldöntött dolog, de ami a kettő között van, az véletlenre van bízva. Az ember – és minden, ami létezik –, logikusan a létezésével bizonyítja az istenterv meglétét.
Ezek szerint a bukás egy eltervezett dolog volt? Szerintem nyugodtan lehetne ezt is mondani, de inkább az elrendelés szót használnám, ha már erről is írtam. Ha a Bibliát történetírásnak tartanám, akkor egyértelműen bizonyíthatom azt, hogy a bukás terv szerint történt. Azt hirdeti a gnózis, hogy Isten az egyedül jó. De vajon ki büntetné meg a teremtményét azért, mert egy nem túl lényeges kérdésben ellenszegült? Isten teremt két fát, és odateszi Ádámék orra elé a Paradicsom közepére. Se kerítés sem kerub nem őrzi a fát, a fa pedig tele csábos gyümölccsel. Lehetne enni, lehetne lekvárt főzni belőle, de cefrének is jó. Dehát mégis valami baj van vele, mert Isten azt mondta, ha esznek a gyümölcsből, meghalnak. Éva gyanút fog; hogy-hogy akkor őket nem védi Isten a két halálos fától?
Megmondta Isten, hogy büntetni fog,
Ha más utat választunk, mint kitűzött.
Kitűzte, mellyen hogy menjünk, kivánja,
Egyúttal ollyanná is alkotott,
Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon.
Vagy mért állított mély örvény fölé,
Szédelgő fejjel, kárhozatra szánva. -
Ha meg a bűn szintén tervében áll,
Mint a vihar verőfényes napok közt,
Ki mondja azt vétkesbnek, mert zajong,
Mint ezt, mivel éltetve melegít?”
Szerintem tökéletes logika. Ha a fák halált teremnek, akkor az Isten – aki jó – nem engedi, hogy egyenek a fák gyümölcseiből. Ha pedig engedi, akkor a gyümölcsök elfogyasztása nem okozhat nagy bajt. De tovább kellett volna menni még ezen az okoskodáson is, amikor a két fánál találkoznak a kígyóval, aki véletlenül éppen arra ,,járt”. Ha tehát a fák gyümölcsei nem lehetnek mérgezőek, és a kígyó is ezt mondja, akkor a kígyó igazat mondhat csak. De nem, Éva logikája csődöt mondott, néhány nap Paradicsomban töltött idő után Ádámékat az Isten ezer évekre kiűzi a Paradicsomból. Mi lett volna, ha Éva az Úrral is közli gondolatait miként Luciferrel tette, hogy dehogy akarták ők a törvényt megsérteni, de úgy vette észre, hogy ki lett a bűn provokálva. Az érett gyümölcsöket nem szokták leszakítani, maguktól lepotyognak, csak fel kell szedni, Évának csak le kellett hajolnia érte – mondaná az ügyvédje, ha lenne ilyen. De hát az akkor is bűn, mert ősanyánk akkor is evett a gyümölcsből. De nem - mondaná az ügyvédje – a gyümölcs Éva fejére esett, azon pedig szétloccsant, és belefolyt Éva szájába éppen akkor, amikor ő levegőt akart venni. Micsoda bugyuta érvelés de még ez is kihúzta volna Úrból az önleleplező mondatot; ,,láttam mindent”. Tehát az Úr előre számított rá, hogy majd Éva vagy Ádám szakít a fáról. Netán el is volt mindez tervezve. Netán a kígyó is be lett vonva a tervbe. Ez nem tisztességes! Fellebbezésnek helye van. Ha így történik, a mai napig a paradicsom boldog lakói lennénk, legfeljebb kaptunk volna még egy lehetőséget. De akkor mi lett volna a világ megreformálásának tervével, mert pontosan erről volt és van szó? A terv tehát előírta azt is, Éva már nem lehet annyira okos, hogy kivédje a vádat, Ádámnak ne legyen jogi végzettsége, a kígyót pedig ne érdekelje a többi, elérte, amit akart. A bűn elkövettetett, a terv végrehajtatott, a kígyó pedig kapott még két fát együttműködéséért cserébe, melynek árnyékában a lepotyogott gyümölcsöket eszegeti azóta is.
És valóban, a bukás bele volt kódolva az ember történetébe. A gnózis által megnevezett ok a tudatlanság volt. A tudatlanság oka a nemek szétválasztása, amely új mikrokozmoszok létrehozását jelentette, és ezek leválasztását az eredeti mikrokozmoszról, vagyis az androgün mikrokozmoszáról. Az eredeti tudás az eredeti mikrokozmosszal kapcsolódott és kapcsolódik jelenleg is. A két – női és férfi - mikrokozmosz tiszta lappal és üres fejjel kezdte meg a történetét ebben a világban, ahol most élünk. Ezt a világot a Zodiákus rendszere veszi körül, külön-külön hatva a nőre és a férfire, kizárva a tökéletes együttműködés lehetőségét. Ezt a lehetőséget a tökéletes tudás biztosíthatná, de az az eredeti mikrokozmosszal maradt. Az eredeti mikrokozmosz viszont nem tudja a nemek szabadságát biztosítani a rendelkezésére álló tudással sem. Az történik tehát, aminek történnie kell, amit az istenterv előír. A nemek maradnak szétválasztva, a tudást pedig, ami az együttműködésükhöz kell, szerezze meg a nő és a férfi ebben a világban, szenvedésük árán.
,,Abban az istenszikra-atomban, amelyből mi, emberek lettünk, eredetileg két energia volt, két lény, melyek egymás tükörképei voltak és ellentétesen voltak polarizálva, férfi-nő, kozmikus két-egységet képezve. Teremtésünk pirkadatán ezt az atomot elhasították. Ezzel óriási erők szabadultak fel, és az atom két hatalmának meg kellett tanulnia szabadon és tökéletesen együttműködni. A szabadságban fognak újra találkozni, de nem azért, hogy egymáshoz legyenek kötve, mint kezdetben hanem, hogy megvalósítsák a világmindenséget, a bennük lévő istenembert.”
(Jan van Rijckenborgh: A rózsakereszt elemi filozófiája)
Ha a bukás bibliai történetét olvassuk (bár a Biblia valójában nem történelemkönyv), lehet, hogy nem tűnik fel egy bizonyos időrendi sorrend, az, hogy a bűnbe esés a Paradicsomba történt, a Mennyei Birodalomban, Isten országában. Hát ott is megesik a bűn? A bukáshoz vezető okok tehát nem ebben a világban voltak, hanem azok a mennyben találhatók, Isten tökéletes világában - és a mai napig! Micsoda rendetlenség lehetett ott, hogy sokaknak nem tetszettek a paradicsomi állapotok, és fellázadtak Isten ellen, élükön Luciferrel? Nem gúnyolódás ez, hanem egy lényeges kérdés feszegetése, ami nélkül nem lehet megérteni a bukást, nem lehet megérteni Lucifer lázadását,
nem lehet megérteni a következő új világrend lényegét, melynek alapja egy eljövendő új ember, aki rendezte a nemek közötti évezredes vitákat. És ez végzetes azoknak, akik a vallásban meséket látnak, amelynek elmondásával és hallgatásával az unalmas és sötét téli estéket próbálták elviselhetőbbé tenni.
Van egy abszolút történelem, ami nem a mi történelmünk, hanem az eredeti emberiség, a kozmikus emberiség története. Sok párhuzamot tartalmaz a mi kitalált történelmünkkel, mivelhogy a mi történelmünket (kozmológiai és evolúciós léptékben gondolt történelemről beszélek) az eredeti történelem mintájára találták ki, bizonyos módosításokkal alkalmazva. Ez az eredeti történelem egy ponton megakadt. Az ok magában az eredeti vagy mennyei emberben volt, és benne maradt a mai napig. (De hát nem azt mondják-e a gnosztikusok, hogy a mennyei emberrel semmi baj nincsen, ő Isten tökéletes gyermeke?)
,,A mennyei ember hatalommal rendelkező szellem volt, és megnyilatkozásának folytatásával a makrokozmoszban nagy bajt okozott volna. Emiatt a mennyei embert egy isteni beavatkozás semlegesítette.”
(Catharose de Petri – Jan van Rijckenborgh: AZ ÚJ EMBER FÉNYRUHÁJA)
Az eredeti ember egy női testben lakozó kettős lélek, a férfival és a nővel. Egészen pontosan alkalmazható a közmondás erre az esetre, miszerint ,,két dudás nem fér meg egy csárdásban”. A megoldás még egy csárda teremtése lehetett volna a férfi nemnek, vagy rendezni a két nem viszonyát. Isten két nyársat tartott a tűzbe, és teremtett mindkét nemnek egy-egy mikrokozmoszt, és ezeket egy gumiszobának vehető világba helyezte, a mi dialektikánkba. A konkrét ok az eredeti világ fejlődéséből következett, mely ok az emberben vált problémás jelenséggé.
Az eredeti világ anyagának fejlődése sok párhuzamot tartalmaz a mi világunk kozmológiai, geológiai és evolúciós történelmével, de van benne egy lényeges eltérés, amit a tudomány a fennállása óta igyekszik láthatatlanná tenni. A gnosztikus irodalom nem magában tárgyalja az anyagot. Mondjuk az atomot nem csak egy anyagi rendszernek látja, hanem egy olyan rendszernek, melynek van egy kezdetleges gondolkodási képessége, amit a gnózis szellemnek nevez. Az atomot a gnózis egyben élőlénynek is tekinti.
https://www.youtube.com/watch?v=Hy2vDbQkv6M&t=451s
Az atomból felépülő vegyületek egy kollektív atomi tudatot képviselnek, de ez úgy aránylik az emberi tudathoz, ahogyan egy ál-többsejtű egy emberi testhez, mint valódi többsejtűhöz. Az egyik szervezetlen sejthalmaz, a másik az emberi test komplett működését lehetővé tevő szerveződés. Tehát úgy lehet ezt felfogni, hogy az emberi test rendelkezik testtudattal is, és rendelkezik emberi tudattal is. A kettő között látok további átmeneti tudati szinteket, ahogyan a sejtek testé szerveződése is szintekből áll. Így az emberi különböző szinten szerveződött szellemek rendszere. Az emberi rendszer a mikrokozmosz tartalmazza a legmagasabb szintű tudat működését biztosító feltételeket, amelyek közül első sorban fejlett gondolkodási képességre, a képzeleterőre, az emlékezetre, az érző központokra gondolok. Ezt a teljes emberi rendszert, mint valami hardvert különböző forrású és szintű programok működtetik.
A legmagasabb szint nyilván, hogy maga az Isten, ami nem egy személy, hanem erő, energia, melynek két nézetéről ír a gnózis, az energia nőnemű és a hímnemű nézetéről. Amikor az előbbi határozza meg a mikrokozmosz működésének irányát, akkor nőről, ha az utóbbi, akkor férfiről beszélünk. Nevezik az egyiket léleknek a másikat szellemnek is. Ne tévesszen meg, hogy Lucifer neve a nemek vonatkozásában is szóba jöhet, de szóba jöhet az eredeti ember és a dialektikus ember vonatkozásban is. Lucifer az isteni útról való letérés szimbóluma minden formájában, ezért így is és úgyis bukásra ítélték.
A nő és a férfi közötti diszharmónia szó szerint a világ problémája is. A nő-férfi kapcsolat kimondatlanul is a gnózis és a kereszténység fókuszában van. Más a nő alapvető motiváltsága és más a férfié. A nő összetartani, megtartani, fenntartani akar és alapból toleránsként irányul a világ dolgaihoz. A férfit jobban vonzza az ismeret, a dolgok megértése, a folyamatok felismerés, okok-okozatok feltárása, és minden ami egyáltalán a szellemhez köthető.
Gondolkodási képességgel mindenki rendelkezik, elejétől programról beszélek, hogy a gondolkodási képességet mi mozgatja, ahogyan a program is feladatot ad a processzornak. Van tehát egy kettős program, melyek közül az egyik a gondolkodási képességben a nőt, a másik program a férfit nyilvánítja meg. A program felcserélhető és fel is cserélték úgy, hogy a női mikrokozmoszra a hímnemű energia mint program hatott és fordítva, miközben ezeknek a mikrokozmosza ellentétes nemű felsőbb ÉN-nel rendelkezett. A cél az eredeti nemi beállítottság erősítése, az aurikus lény szintjén! Ez egy nagyon érdekes téma, bár kimondottan nem a kedvencem is. Itt azonban írni akarok róla.
,,A mennyei ember hímnős volt, férfi és nő egyben, vagyis önmagától tudott szaporodni.”
- írja Az egyiptomi ősgnózis 1. könyvében Rijskenborgh. Ebből következik, hogy az eredeti ember testi formája nőalak kellett hogy legyen, aki tud utódokat szülni, ezért a női testének feltételezése az egyetlen logikus feltételezés. A nemek szétválasztása azonban összetett dolog volt, mivel az ember nem csak fizikai testből áll, hanem rendelkezik egy halhatatlan résszel is, az aurikus lénnyel vagy felsőbb ÉN-nel, amely összegyűjti a karnációk tapasztalatait. A nemek test szerinti szétválasztása nem elég, a felsőbb ÉN-ben is szét kellett választani a nemeket! Ezért a testben és az aurikus lényben a test és a lélek között ütközést hoztak létre. Például a férfi nem által meghatározott mikrokozmosz női fizikai testet kapott, miközben a felsőbb ÉN nemi beállítottsága férfi volt. A következmény az lett, hogy a felsőbb Én igyekezett minél férfiasabb megjelenést és viselkedést megvalósítani. Ez is a lázadás egyik formája volt. Rijckenborgh ezt is egyértelműen házasságtörés kategóriájába sorolná. A házasságtörés gnózis szerinti fogalma nem azonos a közfelfogás szerinti házasság töréssel. Az előbbi házasságtörésnek nevez minden isteni elrendeléssel ellentétes törekvést – még a gondolatok szintjén is. Persze ez kizárt, mert a lázadás a terv egyik fontos eleme, tehát az ember, a Lucifer lázadását törvény írja elő, előle kitérni nem lehet! Ami az LMBTQ elnevezés mögött van, az tulajdonképpen a nemek felsőbb ÉN-ben való nemi szétválásának szabad útját jelenti.
A nemek szembenállása is, Lucifer lázadása is a teremtésnél kezdődött. Mivel a két nemnek alapvetően két, de egy irányban mutató célja van, és ezekből nem enged illetve nem is engedhet egyik sem, a két célnak nem volt mindenre érvényesíthető, látható és megnevezhető közös nevezője. Mivel ez a törvényszerűség a világot fenyegető diszharmóniát eredményezett, a Gnózis erre a problémára sajátos és egyetlennek mondható megoldást talált. Egy elejétől a végéig megtervezett világba vitte az embert, ahol egyebek mellett a nemeket szembe fordították egymással. Az ütköztetés által tervezte meg a gnózis a nemeknek bemutatni, hogy a köztük levő ellentétek hova vezetnek, milyen szenvedéssel járnak, és hogy felismerjék a rendeltetésüket. A gnózis által létrehozott kereszténység kizárólagos célja a férfi és a nő együttműködésének biztosítása volt örök időkre. Krisztus a szeretetre helyezte a hangsúlyt, Lucifer a szabadságra, ami végső soron az igazság sérthetetlenségét jelentette. A hegyi beszéd azokat a tételeket sorolja fel és tárgyalja, melyek a két nem közötti együttműködés feltételei.
,,Itt arról van szó, hogy haragvilágunkban két mágneses rendszer hat: a haragvilág, a haláltermészet, azaz a dialektika mágneses rendszere és a másik, mely Isten mágneses rendszere, a Gnózis. Böhme filozófiájában élesen elválasztja a Mozdulatlan Birodalmat a mi természetterületünktől. Persze a dialektikus mágneses térséget is a gnosztikus mágneses tér irányítja. A dialektikus természetet zárt térnek lássák, amelyet minden oldalról körülvesz a Gnózis: ez körülbelül megfelel a valóságnak.
A gnosztikus mágneses tér kormányozza és dirigálja a dialektikus mágneses teret. Az Istennel szembeni engedelmesség, az istenfélés, a vallásosság, stb., amelyekről a Biblia oly gyakran beszél, azt akarja kifejezni, hogy a vallásosságnak két nézete van. Lehetséges, hogy valaki a haragvilág közepette közvetlen kapcsolatba lép a gnosztikus sugártérrel. Az is lehet azonban, hogy teljesen a dialektikához köti magát. Az utóbbi esetben is a Gnózis irányítja, de a dialektikán keresztül, a dialektika segítségével. Reagálhatunk pozitívan a gnosztikus térre, teljesen a pozitív tér felé fordulhatunk, de pozitívan a dialektikus tér felé is fordulhatunk. Az utóbbi esetben is a gnosztikus tér kormányoz minket, ahogyan az egész dialektikát is, de, mint mondtuk, a dialektikus téren keresztül. A Gnózis másodlagos tényező, ha a természetállapot áll elől, és elsődleges, ha a természetállapot szorul háttérbe. Ezeket a viszonyokat tartsák szem előtt, s tanulják meg világosan belátni, hogy milyen abszolút értelemben határozzák meg a világosságot vagy a sötétséget, a szabadságot vagy a kötöttséget, életet és halált, létet és nemlétet.
A dialektikus tér, amelyből vagyunk és élünk, olyan terület, amelyből egész létállapotunk és tudatunk magyarázható. A haragnak ezt az egész térségét, mint megállapítottuk, a Gnózis, vagyis a másik mágneses tér kormányozza és vezeti, mert a harag világát lezárta a Gnózis. Más szóval: a haragvilág fogságban él – a Gnózis fogságában. Azt mondhatjuk tehát, hogy „a haragvilág a törvény alatt áll”.
(Jan van Rijckenborgh: A gnózis jelenlegi megnyilatkozása)
Ezt egy rajzon mutatom be, ahogyan én ezt látom. Visszatérek még később ehhez a rajzhoz, mert más mondanivalóm is. Az eredeti ember két fejű ábrázolása csak szimbolikus!
(Jelmagyarázat a mellékelt képhez:
1. Az eredeti ember felsőbb ÉN-je, a
teljes tudással
2. Testi eredeti ember szimbolikus
ábrázolásban
3. Női mikrokozmosz aurikus lénye
4. Testi nő
5. Férfi mikrokozmosz aurikus lénye)
Kritikus részhez érkeztem ebben a bejegyzésben, mert Biblia leszűkítése az emberre esetleg nem mindenkinek fog tetszeni.
törvényes normák szabályozzák. De az emberi élethullám két nézetének magasabb szintű
együttműködése is van. Ez az együttműködés pedig olyan viszonyt hoz létre, amelyet szintén
törvény szabályoz, de magasabb törvény. És erről szól a Hegyi beszéd!”
(Jan van Rijckenborgh: A világ világossága)
Biztosan így van, mert a Biblia köztudottan magasabb szintű dolgokról ír. Ezzel azonban Istent és embert olyan szoros kapcsolatba hozza, hogy a kettő már-már egy. Ha megnézed a fenti rajzomat, azon rajta van ez a feltétezés is, bár ne felejtsd el, hogy én csak lerajzoltam azt, ami a gnózis állít. Ezen a rajzon olyan kérdéseket is kódoltam, ami óvatosan fogalmazva is világrengető választ igényelnek. A rajzot könnyebb úgy megértened, ha elolvasod Rijckenborgh következő két kijelentését:
,,A modern rózsakereszt filozófiája kijelenti, hogy az igazi, isteni Föld, az a világ, amit a Mozdulatlan Birodalomnak is neveznek, nem valami olyan bolygó, mely az ősidők fátylai mögött a ködös semmibe veszett, hanem most is tökéletességben létezik.”
(Jan van Rijckenborgh: AZ ELJÖVENDŐ ÚJ EMBER)
Ebből következik, hogyha az eredeti világ ma is létezik, akkor az eredeti embernek is léteznie kell.
,,A mennyei lények teste megtartja az egyetlen rendet, amellyel őket az Atya kezdetben megajándékozta, és ez a rend felbonthatatlanul megmarad mindegyikőjüknek a tökéletességhez való visszatérésével.”
(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 2.)
Megint csak elnézést kellene kérnem tőled a sok idézés miatt, de hasznos, mert amit leírok az voltaképpen csak kis mértékben az én szellemi művem. Ezek az igazságok egy belső kör (melyhez nem tartozok) számára közhelyek. Egyébként még beavatás sem kell, hogy az ember fejébe üssön szeget egy-egy pikáns gondolat. Mint írtam, az is fontos észrevétel, hogy a bukáshoz vezető okok értelemszerűen előzték meg a bukást, tehát az okok az eredeti világban és az eredeti embernél keresendők, akikről azt írta Rijckenborgh, hogy ma is élnek, vagyis a bukás okai is velük élnek jelenleg is! Csak hogy ők. akik a mennyben maradtak, mi és Lucifer buktunk. Hogy is van ez? Ők a szentek, mi meg a gyarló emberek? Valójában és a gnózis által megszellőztetve az az igazság, hogy a maradt és bukott emberiség ugyanazt az erkölcsi szintet képviseli. Sőt...
,,Gondoljon ujjongó felkiáltására, amikor felismeri, hogyan vár vágyakozva az egész teremtés Isten gyermekeinek a megjelenésére. Ez a megjelenés, ez a megnyilatkozás pedig gnosztikusan lesz végrehajtva a megmentésnek egy oly nagyszerű és gigantikus terve szerint, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni. Gondoljon az eredeti mennyei emberiségre, amely a hét főfajt hozta létre...”
(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 1.)
Mindannyian, egyénenként és együtt, lényegünk révén kezünkben tartjuk a világ és az
emberiség sorsát.”
(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 2.)
,,Vagy még helyesebben, ha merészeljük ezt az igazságot kijelenteni: az olyan ember, aki valóban ember, az az istenek fölött áll, vagy legalábbis képességeit illetően azokkal teljesen egyenlő. Mert a mennyei istenek közül egyiknek sem szabad átlépni a menny határait, hogy lejöjjön a földre. Az ember azonban felszáll a mennyhez és átszeli, ismeri a menny magasztosságát is és a lenti dolgokat is. A legnagyobb pontossággal felvesz magába mindent, és ami minden mértéken felüli: a föld elhagyása nélkül felszállhat a mennyhez. Ilyen nagy az ő tudatának hatósugara. Merjük tehát azt mondani: a földi ember halandó isten, a mennyei isten halhatatlan
(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 3.)
Mindezek arról szólnak, hogy a mennyei ember tudati-szellemi-lelki fejlődésében hiba állt be. Ennek oka nyilvánvalóan a Mozdulatlan Birodalomban van, mert akkoriban a mi dialektikánk - a kozmikus gumiszoba - még nem létezett. A dialektika célja, hogy ezt az okot, amely a nemek közötti együttműködés zavara, megszüntesse egy elszigetelt világban, amelyben zajló folyamatok nem veszélyeztetik az eredeti világot. Ebben az esetben az angyaloknak semmi más dolguk nincsen, mint kivárni, hogy majd itt a dolgok megoldódnak. Amikor sikerül megteremteni az együttműködés örökre szóló feltételeit és ez az együttműködés létre is jön, a dialektika elérte célját, fenntartása szükségtelenné válik! Ezért írtam több bejegyzésemben is, hogy a következő új világrend már egy másik világban fog folytatódni. Az új világrend lakója pedig az az ember lesz, aki kijárta a dialektika iskoláját, és járása lesz az eredeti világ és ami világunk között oda-vissza.
A dolog az ember lényegét mélyebben érinti, mint ahogyan esetleg gondolnád. Mert itt is van egy függöny, ami mögött még mélyebb, még nehezebben felfogható igazságok találhatók. Mert valójában nincsen két emberiség! Nincsen olyan, hogy fent az eredeti, lent a bukott emberiség. De mondani kellett valamit azoknak, akik még nem néztek be a függöny mögé. Ha azt mondom, hogy a mi világunk egy látszat világ, egy mátrix, akkor az itt levő emberiség is csak egy látszat emberiség. A valódi emberiség oda át van, vagy fent – ahogy tetszik. Ezért volt fontos erre Rijckenborghnak utalnia erre több esetben is, hogy aki teheti, jöjjön rá, hogy a két emberiség emlegetésekor mindenki magára gondoljon. Az androgünök emberisége létezik és bizonyos állítások szerint létezni is fog. Ő az tehát, aki a földi ember eljövetelét várja, és nem fordítva. A föld embere a mikrokozmoszával együtt a Mozdulatlan Birodalom lakója lesz androgün mellett, és ezzel megszünteti a bukáshoz vezető, mai fennálló okot. Így szól a terv, más semmiképpen nem jön ki az okoskodásból.
De van még egy kérdés, amit tisztázni szeretnék. Hermész írásai azt a feltételezést is sugallják, hogy a földi ember teljességgel az androgünnel, aki voltaképpen most itt járja ki az iskolát. Tehát nem két lényről van szó, aki közül az egyik itt van, a másik máshol. Ebben az irányban más írások is mutatnak, amikor azt mondják, bennünk két ember van, az egyik mennyei, másika földi. További forrás híján nehéz ezt pontosan érteni, mert ez azt is jelentheti, hogy az eredeti mikrokozmosza össze van kapcsolva a földi nő- és férfi-mikrokozmosszal. Pontosabban ez úgy nézne ki az elgondolásom szerint, hogy a férfi mikrokozmoszába csak az eredeti ember férfi, a női mikrokozmoszban a női princípium lép be és használja a mikrokozmosz monádját vagy a gondolkodási képességét, de a két nem mikrokozmosznak nincsen önálló központi magja. A két ember tehát, amit Hermész is emleget, az a dialektika aurikus lénye és az eredeti ember aurikus lénye egyetlen mikrokozmikus rendszerben. A földi ember mikrokozmosza az eredeti mikrokozmoszában van, ami a mikrokozmosznak valamiféle hagymaszerű szerkezetet biztosítana. .
akkor tudják, érzik, maguk előtt látják, hogy Pál hermészi bölcsességből merít.
És így adódik, hogy nem egy változik meg, hanem kettő. Legalábbis ketten lehetnek:
egy földi ember és egy mennyei ember ugyanabban a mikrokozmoszban.”
(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 3.)
van jelen, melyek a központi szellemmagból indulnak ki: a mennyei ember és a dialektikus
ember. Együtt mennek az életen át, mint ikrek, íjaik megfeszített húrjával a világosságbirodalom csillagjaira célozva. De ez nem a keresztút. A keresztút egy pszichológiai pillanatban kezdődik, amikor minden előkészületet megtettek. Akkor a két nagyon ellentétes lényt összekapcsolják a koponya helyén, a főszentélyben, a gondolkodási képesség székhelyén.”
(Jan van Rijckenborgh: A világ világossága)
Hermész írta, hogy ami bennünk érzékel: lát, ízlel, szagol, hall, érzékel, az tulajdonképpen maga az eredeti ember. Az érzékeink ezek szerint az eredeti világban vannak, azok az eredeti ember érzékei. A delphoi templom bejárata felett volt olvasható a felírás:
Az ember-isten vagy isten-ember nőből és férfiből áll. A kettő közötti együttműködés válságba került, amely problémára a gnózis keresett és kapott megoldást. Ehhez találták ki a mi világunkat. A helyreállítás módszere az ember olyan helyzetekbe való kényszerítése volt, hogy ha nem tudják a nemek egymást megérteni, szenvedjék meg a szemben állás következményeit. Erre alkottak egy kódexet is, amelyet Jézus szájába adva tették ismeretanyaggá az ember számára. Ez a kódex az Új Szövetségben olvasható hegyi beszéd. Ez azonban kódolt szöveg, kulcs nélkül nem érthető meg, ahogyan azt érteni kellene. A kulcsot Rijckenborgh hozta nyilvánosságra A világ világossága című könyvecskéjében. Megítélésem szerint ez a kulcs jelenleg a világirodalom legnagyobb jelentőségű műve, mert a közeledő új világrend az ember jövőjét a kereszténység előbb említett kódexének megértésétől fogja függővé tenni.
https://rozsakereszt.hu/tudastar/konyvek/a-vilag-vilagossaga/#1593040283853-3b7bd8bb-ab7c
Azonban az igazi kódex az a tapasztalati kincs, amit ebben a világban az emberiség a történelem folyamán felhalmozott. Ehhez én adnék kulcsot, ez rövidebb és érthetőbb lesz. Ha összevetjük a két nem megnyilvánulásának következményeit, akkor láthatóvá válnak, hogy a valóság miben igazolja ezt vagy azt a nemet. Van egy dolog azonban, amit templomban nem tanítanak, ez a jó szándék princípiuma. Ha az egyik nem azt gondolja, hogy a másik tévedése végzetes vagy durva lehet, de a jó szándék még is jelen van, akkor a végzet soha nem fog bekövetkezni. Ezt a törvényt ajánlott lenne kőbe vésni az örökkévalóság számára, mert ez a garancia arra, hogy a nemek elégtelen tudása a világra veszélyes legyen. Add meg hát a nőnek a gondoskodás, a férfinek a szellem szabadságát. Ami gond jön, az a Nagy Könyvben amúgy is le van már lefektetve, az ellene nem tudsz tenni semmit. Át kell élni az eseményeket és általuk okosodni. Amikor az ember eléri az elégséges mennyiségű tapasztalatot, mátrix-világunk célba ért. Az elégséges pontosan azt jelenti, hogy az ember felismeri, hogy minden problémájának forrása saját maga. Önmagában is a nemek közötti diszharmónia. Bárki, aki erről tud írni, az azt bizonyítja, hogy a felismerésen túl van már az emberiség.
