ÉN, LUCIFER
,,Aztán mi végre az egész teremtés?
Dicsőségedre írtál
költeményt,
Belé helyezted egy rossz gépezetbe,
És meg
nem unod véges végtelen,
Hogy az a nóta mindig
úgy megyen.
Méltó-e ilyen aggastyánhoz e
Játék,
melyen csak gyermekszív hevülhet?
Hol sárba gyúrt kis szikra
mímeli
Urát, de torzalak csak, képe nem;
Végzet,
szabadság egymást üldözi,
S hiányzik az összhangzó
értelem. -”
Madách Imre: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA)
Hajnal 3-kor keltem az nap, amikor eldöntöttem, hogy megírom ezt a bejegyzést. Arra ébredtem, hogy gondolkozok, hogy a teremtésen, a nő és a férfi kapcsolatán töröm a fejem, mintha a kettőnek lenne valami köze egymáshoz. A kérdés mostanában többet foglalkoztatott, így elsőre nem is csodálkoztam rajta, hogy a téma meg állt bennem. Azonban nem én döntöttem arról, hogy hajnal 3-kor felébredek, s hogy akkorra már gondolkozzak olyasmin is, aminek témáját nem én választottam meg. Meg kellet az ok-oksági elv látszólagos irányát fordítani, hogy értsem: Nem azért élt a téma tovább, mert törtem rajta fejemet – hiszen ezt alvás közben nem tehettem meg – hanem a kérdés volt az, ami tőlem függetlenül létezett, és azonnal hatott a tudatomra, mihelyt az újra felébredt.
Ezekre a kérdésekre a gnózis tana adott választ, amit jobb híján fontolóra kellett vennem. Ez szerint az ember tudatára, gondolkozására döntő befolyást külső eredetű erők hatnak, amit a gnózis állatöv mágneses rendszerének nevez. Ez jutott eszembe, amikor hajnal 3-kor felkeltem, és megnéztem az ég pillanatnyi ,,állását”. A telihold még a felhőkön is szépen átvilágított, de a közelében tartózkodó Jupitert már nem lehetett látni a felhőzet miatt. Azt előző napok estjein azonban lehetett a Hold közelében látni a bolygót teljes fényében. Szóval ők lettek a gyanúsítottjaim az éjszaka aktivitásom miatt. Ehhez még hozzá kellett sorolnom a Vénuszt is, melyek hatása szintén számításba vehető, ha már ennyire belemerültem az asztrológiába. Ez a bolygó – melynek mitológiai neve Lucifer – szinte még akkor is látszik most, ha már a többi csillag fényét elnyomja a fel kelő nap.
,,A két nemnek van egy természet szerinti együttműködése, s ezt vallási, humanista és törvényes normák szabályozzák. De az emberi élethullám két nézetének magasabb szintű együttműködése is van. Ez az együttműködés pedig olyan viszonyt hoz létre, amelyet szintén törvény szabályoz, de magasabb törvény. És erről szól a Hegyi beszéd!”
(Jan van Rijckenborgh: A világ világossága)
Itt arról beszél Rijckenborgh, hogy a nő-férfi kapcsolatot a mi világunk felett álló törvény szabályozza. Persze meghatározzák ezt a kapcsolatot e világi törvények is, ami szükséges a faj és ezzel a Mátrix fenntartásához, de ez a törvény csak is ebben a világban érvényes. Ha a két nem kapcsolatának nincs már oka az e világi törvények szerint, akkor válik érzékelhetővé, hogy a kapcsolatot magasabb törvények biztosítják.
A nő-férfi kapcsolat okának megértéséhez vissza kell menni a kezdetekhez, a világ teremtésének időpontjához, mert az okok ott vannak. Az ok-okozati elvben mindig az előző láncszem az, ami meghatározza a következő láncszem számára a problémát és az arra adandó reakciókat. Az okozatok láncszemeinek van annyi joguk, hogy meghatározzák saját tulajdonságaikon keresztül a reakcióik milyenségét, azonban minden hatás kiindulópontja akkor is az első láncszem. Az első láncszem a teremtő, vagy a keletkezést kiváltó ok.
A tudománynak szó szerint feladata a spontán keletkezés módját hirdetni, mellyel az Istent rejtheti el a figyelem elől. Az ősrobbanás elméletét így paradox módon azok találták ki, akik jól tudják, hogy teremtésről kellene beszélni, hiszen más esetben akár oktatni is lehetne a Bibliát fizikaórán.
A tudománynak van Jokere annak bizonyítására, hogy a világot nem Isten teremtette. A teremtés lehetőségei (motiváció, tervezés és kivitelezés eszközei, stb.) nem előzhették meg a teremtést, mivel azokat is teremteni kellett volna, így a teremtés függőbe került önmagától, azaz önmagának kellett volna megteremtenie saját feltételeit. De ezeket a feltételeket sem lehet utólag biztosítani azzal, hogy a teremtő időben visszamegy a teremtés által azóta létrehozott eszközökkel, csakhogy a semmiből meg tudja a világot teremteni. A teremtés és annak eszközei, feltételei az ok-okozati elv egy szűk körré lett való végtelenítése ez anélkül, hogy a világnak lehetősége lenne kitörni ebből a körből. Ám az első láncszemmel a tudomány így is adós maradt, és reménytelenül az maradt volna, ha nem érzi, hogy a körből neki is ki kell törnie. Ki kellett hát neki találni egy személytelen teremtőt, aki tervezés nélkül képes világot teremteni. Ez lett a Higgs-bozon.
A terv fogalma maga is félre vezető. A tervezés e világi értelmezésében abból áll, hogy valaki megpróbál valamit megvalósítani, és ehhez tanulmány tárgyává teszi mit akar megvalósítani, milyen körülmények között, milyen céllal, milyen eszközökkel, stb. A terv a megvalósítás tárgyának komplett leírása. A terv feltételezi azon elemzések sorát is, amely a terv megvalósítását dolgozza ki. De vegyük a lényeget, a tervezés ebben a világban a tudatlanság megnyilvánulása, merthogy elemezni, megvizsgálni, ellenőrizni meg miegymás azért kell, mert a tervező tudása korlátozott.
Vajon az isten mérlegelne -e bármit is, ha tervében lennének tisztázásra szoruló elemek? Vegyünk például egy biliárdasztalt, rajta bizonyos számú golyókkal. A cél az, hogy minél több golyót tudjon valaki az asztalon kiképzett lyukba kényszeríteni. Milliónyi lehetőséget elemez a játékos, hogy melyik golyót milyen irányban milyen erővel lökje meg. Miért van ez? Azért, mert egyrészt milliónyi lehetőség adott a játék folytatására, másrészt a játékosnak nincsen képessége arra, hogy a golyók helyzete alapján minden lehetőséget figyelembe vegyen és azt meg is játssza. Benne lehet a játékban az a lehetőség is, hogy - amennyiben eltekintünk az asztal lapjának ellenállását a golyók haladásával szemben – egyetlen lökéssel az összes golyó lyukba essen. A tervezés szükségessége ebben az esetben a tudás hiányából következik, mert a játékos nem képes meglátni a legjobb lehetőséget.
A gnózis teremtője olyan játékosnak fogható fel, aki számára a játék csak is a legjobb lehetőséget kínálja, és azt a játékos úgy játssza meg, hogy tévedni nincsen lehetősége. Tiltják-e a törvények, hogy ez ne valósulhasson meg máshol és és másképpen – akár a teremtésben is? Ki az a tudós, aki ezt a feltevésemet elvitathatja? Mert mit csinál a Higgs-bozon? Konkrét terve van a részecskékkel, hogy tömeget ad nekik? Megtervezte a Higgs-bozon, hogy ennek és ennek a részecskének ad tömeget, hogy a létrejöhessenek a megfelelő atomok, a megfelelő molekulák és szerves anyagok, hogy jöjjön egy evolúció, amely aztán az egész halmazból egy embert fabrikál? Terveznek-e a fizikai törvények bármit is a világgal, az emberrel, tervezték-e, hogy élettel és értelemmel ruházzák fel a világot? Nem. Ugyanaz a törvény, mely megszabja az atom tulajdonságát és viselkedését, a részecskék szintjén fizikai törvény, az atomok és vegyületek szintjén a kémiai törvényszerűség, szerve anyagok szintjén biológia, élőlények viselkedési szintjén társadalomtudomány, stb. Innen már értened kell, hogy a teremtő nem egy szakállas lény, hóna alatt papírtekercsekkel, mely a világ tervrajzát tartalmazza. Ha szabad a Higgs-bozonnak tervezés nélkül teremteni, engedtessék meg azt a teremtési módot is, amelyet a gnózis tanít, és amelyet én is közreadok Rijckenborghot idézve!
Hogy be lehessen bizonyítani, hogy a világ keletkezéséhez nem volt szükség Istenre, egy nagy kaliberű történetet találtak ki, egy sok milliárd eurót igénylő projektet, a részecskegyorsítót. Ezek közül a legnagyobb az európai LHC. A gyorsítógyűrű 27 km kerületű és 8 km-t meghaladó átmérővel. A gyűrű 127 m mélységben húzódó alagút. Ebben az alagútban nagy pontossággal kiképzett alagút húzódik, szakaszonként nagy teljesítményű elektromágnessel, melyek folyamatosan pályán tartják a gyorsított részecskenyalábokat. A pálya kör alakú, a nagy sebességgel száguldozó nyalábok viszont egyenesen haladnának. Úgy kell irányítani őket, hogy a megfelelő helyen, a detektorba csapódjanak be. Mi van akkor, ha a pálya megváltozik, mondjuk az alagút deformálódása miatt? Erre az lenne a válasz, hogy a mérnökök ez a lehetőséget is figyelembe vették, a megfelelő helyre tervezték, talajmozgásoktól mentes helyre tervezték meg a gyorsítót. Így lenne? 10.000-20.000 évvel ezelőtti időben (és nem évmilliókkal ezelőtt), egy, a mai Alpok alatt húzódó csomó kiszakította az Alpokból a mai Kárpátokat. Így képződött a mai Kárpát-medence. A kéreg alatti mozgások nem értek véget, legfeljebb csendben, lassan zajlanak tovább, ami azt jelenti, hogy a LHC pályája folyamatosan torzul, akár tetszik ez a kutatóknak, akár nem. A nyalábokkal mi a helyzet, azokkal minden rendben van?
https://en.wikipedia.org/wiki/Large_Hadron_Collider
Az istent helyettesítő részecskének - Higgs-bozonnak - elméletét jóval korábban megalkothatták már, de ezt az elméletet alá kellett támasztani hitelesnek eladható kutatások eredményeivel. A részecskéről és a Higgs-mezőről írt tudományos elmélet egyszeri elolvasás után is gyanússá válik, hogy az handabanda. A részecskével foglalkozó wikipédiás anyagból egy szakaszt idézek, ami kellően érzékelteti, miről van szó. Ebben a szakaszban 4-szer fordul elő olyan szó, melyek az anyag és energia keletkezésénél a ,,keletkezés” szót más szóval helyettesíti:
,,A Higgs-bozon vagy Higgs-részecske egy olyan részecske, amelyet a részecskefizika standard modellje jósolt meg. Ez a részecske a közvetítője a Higgs-térnek és ez felelős a többi részecske tömegéért.
A Higgs-mechanizmus feltételezi egy olyan négykomponensű függvény (komplex izospin-dublett) létezését, amely hozzáadódik a fermionokat leíró függvényhez, mintha a fermionok ebben a térben mozognának. Az egyébként tömeg nélküli fermionok a Higgs-térrel kölcsönhatásban tömeget nyernek, hasonlóan ahhoz, ahogy egy töltött részecske folyadékban sokkal nehezebben mozog, mint vákuumban, mert az elektrosztatikus vonzás következtében magával kell hurcolnia a környezetében levő, polarizált molekulákat. A Higgs-tér sérti az SU(2)-szimmetriát, és ezzel a szilárdtestfizika kvázi-részecskéihez hasonlóan olyan új részecskéket hoz létre, amelyek közül három elnyeli az elmélet zérus tömegű közvetítőrészecskéit, ezáltal tömeget teremtve nekik és létrehozva a három áhított, nehéz gyenge bozont, a negyedik komponense pedig, melléktermékként, újabb nehéz részecskét hoz létre, a Higgs-bozont. A Higgs-mechanizmust, amely tömeget ad a részecskéknek, eredetileg az elektrogyenge kölcsönhatás elméletének kialakításakor feltételezték annak a magyarázatára, hogy miért van a W- és Z-bozonoknak tömegük. A Higgs-mechanizmus nélkül minden részecske fénysebességgel száguldana és így nem alakulhattak volna ki égitestek. Az elmélet szerint maga a mechanizmus, ami szerint az ősrobbanás első pillanatában keletkezett részecskék a Higgs bozonnal való kölcsönhatásuk következtében tömeget is nyertek az ősrobbanás első másodperce alatt folyt le.”
https://hu.wikipedia.org/wiki/Higgs-bozon#Forr%C3%A1sok
A 3 szó (felelős, nyer, teremt), melynek emlegetése miatt a fizika tanár bárkit megbuktatott volna, ha az az energiáról és az anyagról szól:
1. ,,Ez a részecske a közvetítője a Higgs-térnek és ez felelős a többi részecske tömegéért.”
2. ,,Az egyébként tömeg nélküli fermionok a Higgs-térrel kölcsönhatásban tömeget nyernek…”
3. ,,...olyan új részecskéket hoz létre, amelyek közül három elnyeli az elmélet zérus tömegű közvetítőrészecskéit, ezáltal tömeget teremtve nekik…”
4. ,,Az elmélet szerint maga a mechanizmus, ami szerint az ősrobbanás első pillanatában keletkezett részecskék a Higgs bozonnal való kölcsönhatásuk következtében tömeget is nyertek az ősrobbanás első másodperce alatt folyt le.”
A keletkezést helyettesítő három szó közül az utolsón van a hangsúly, A ,,teremt” szót nagyon is jól megválasztották, hiszen ezt is akarták, a teremtést a részecske fizika fogalmai közé sorolni. Az ősrobbanás tehát úgy folyt le, a nulla tömegű és energiájú (ezt az utóbbit fontos kihangsúlyozni) részecskék a Higgs-mezőn áthaladva tömeget nyertek, hatalmas mennyiségű anyagot és energiát, ami a robbanást előidézte.
Nincsen helye a vitának. Egy sok milliárdos eszköz és 10.000 tudós (ennyit említ az anyag) segítségével bizonyított elmélet nem lehet vita tárgya a félműveltek, betűt, számot nem ismerők hadának. A három szóról pedig (felelős, nyer és teremt) nem vitatkozik a tudomány senkivel.
A teremtés mikéntjéhez más módon kell közelíteni. Láthattad, hogy a tervezés mekkora probléma a tudomány számára, de még a vallásoknak el kellene velük számolni, bár erre a hívők nem tartanak igényt. Rosszul teszik. Mert, mert a teremtést is ugyanazokkal az érvekkel lehet támadni, mint az ősrobbanást is. A megoldás azonban nem a tudománynak kedvez. A tudomány a természettudományok dolgában nagyrészt hamisít vagy mellébeszél.
Számomra bizonyított tény a gnosztikus tan azon állítására, hogy két alapvetően különböző világ létezik. Van egy igazi valóság, amit nem ismerünk, de folyamatosan tárják fel ennek titkait. Ez az a világ amit paradicsomnak nevezhetnénk, az ,,őshazát”. Aztán van a mi világunk, egy mátrixként működő zárt világ, amely egyszerre börtönünk és iskolánk is. A két világ alapjaiban tér el egymástól. Ez azt jelenti, hogy az eltérés atomi szintet is érint. A fizika törvényei is különböznek. Ami itt meghatározó, az nem jelent semmit odaát. Az ,,odaát” törvényeit pedig nem ismerjük. Ami ezen a világon lehetséges, az lehetetlen lehet a másikban, és fordítva. Ahogyan az előző világ teremtése megvalósulhatott, az lehetelten lenne itt. Már csak azért is, mert a Mátrixunk nem ősrobbanás által keletkezett. Az eltérés hozadéka az, hogy az eredeti világot felépítő ,,ősanyag” is különbözik a mienktől, míg a másik hozadék az, hogy erre az anyagra gondolatok útján is lehet hatni. Ennek a kijelentésnek azonban van egy nagyon érdekes oldala is.
A gnosztikus tan szerint az emberi rendszer összetett, látható-láthatatlan, halandó-hallhatatlan részekből áll, míg a tudományos verzióban, az ember pusztán a testre korlátozódik. Azonban a tudat forrása nem az fizikai agy, hanem az emberi rendszer láthatatlan részében lakozik. Ez a láthatatlan rész nem része a Mátrixnak, hanem az eredeti világgal, abból következő törvényekkel van bizonyos kapcsolatban. A gondolataink a mi világunk törvényei szerint a világunk anyagával nem kapcsolódik. Az efféle bűvészkedés ki van zárva. Viszont kapcsolódik ahhoz az ősanyaghoz, amelyről az imént tettem említést. Így az a paradox helyzet áll elő, hogy kapcsolatban vagyunk egy általunk nem érzékelhető világgal, miközben nem tudunk hatni arra az anyagra, amely ami világunkra jellemző. A gnózis, vagy mágiák nagymesterei ezt valószínűleg tudják, de az előbbiek biztosan.
Engedtessék az is a gnózisnak, hogy miként a tudomány ezt megtehette, a gnózis is a saját nyelvezetén írja le a teremtés hogyanját. Rijckenborgh írásából idézek:
A hermetikus filozófia alapján vizsgáljuk most meg, hogyan alkotnak meg egy világot. Isteni szelleme, Logosza által az Atya egy tervet vetít az ősanyag végtelen tengerébe. Ez a terv, ez az isteni gondolat erősen mágneses, és az ősanyagban összpontosulást, gömböt keletkeztet, amelyben az atomok a terv különböző rendszerei és erői szerint kerülnek forgalomba.”
(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 2.)
A nevekkel az a baj, hogy a dialektika embere képes azokat a saját értelmezési szótára alapján vizsgálni. Pedig a mondani való fordítás után annyira válik tudományossá, mint a Higgs-bozon általi teremtés. Az ,,Atya” egy erőhatás, amely kölcsönhatásba lép az ősanyaggal. Az ősanyag sem olyan, mint egy fadarab, aminek megmunkálása tervet igényel. Itt az az elv érvényesül, mint amit a biliárdasztal hasonlatával fejeztem ki. Sem az anyag nem kínál több lehetőséget saját megmunkálásához azon kívül, ami a legjobb, sem a ,,teremtőnek” nem kell még a lábáról is a körmöt lerágni, mire támad valami jó ötlete. Mindez a dialektika sötétre és laposra tervezett világában még a mesénél is irreálisabb előadás lenne azok számára, akik még a világunk mentén gondolkoznak. De ha nem így lenne, a Higgs-bozon mire menne a teremtéssel, hiszen csak egy részecske?
A teremtés folytatódik. Ami nagyban az kicsiben is, és fordítva. Az ember isten képmására a gondolataival teremthet. Kicsiben ugyan, de a technológia ugyanaz.
,,Ahogyan sugárzása segítségével a mágnes vasreszeléket vonz magához, úgy vonzunk mi is a gondolatainkkal - melyek szintén erősen mágnesesek - ősanyagi atomokat. Gondolataink összjátéka és fajtája pedig azt eredményezi, hogy a környező gömb alakú tér számtalan atommal telik meg, amelyeket gondolataink tartanak itt, s amelyek ebben a térben pályáikat róják. Mihelyt gondolataink alapvetően más irányba terelődnek, ezeknek az atomi pályáknak a rendje természetesen megbomlik, megváltozik, és az atomok bizonyos csoportjai kilökődnek a gömbből. Így megy végbe nálunk kicsinyben, ami a dialektikus világmindenségben a legkülönbözőbb okokból nagyban csaknem naponta megtörténik.
Vizsgáljuk meg azonban, hogy mi történik, ha a gondolatáramlat teljesen egyforma marad, és ennek megfelelően az ember szerkezetében egy adott atomi rendszer állandósul. Ekkor a
folyamatos mágneses gondolaterő az atomokat egy befelé irányuló spirális pályára kényszeríti. A kifelé irányuló spirálmenet mellett van tehát egy befelé irányuló spirál is. Figyelmünket most e befelé irányuló spirálmenetre szeretnénk irányítani.
Mikrokozmikus tekintetben tehát nem csak táguló, hanem zsugorodó mindenségről is beszélhetünk. A befelé forduló spirálisok egyre kisebbek, pályáik egyre rövidebbek lesznek, mígnem ezek az atomok az ember asztráltestének tüzébe zuhannak.
Asztrális tüzünk jellege persze megfelel a gondolatainknak. Észjárásunk és asztrálisunk állandó egyensúlyban van. Ez a tűz a gondolatok alapján elhasítja, megnyitja az ősanyagi atomokat, és az atom hét ereje felszabadul.
Ebből az atomból tehát olyan erők áradnak, melyeknek minősége gondolatéletünkkel és asztrálisunkkal egyezik meg. Ezek az erők aztán éterekké alakulván beáramlanak anyagi rendszerünkbe, ahol anyagtestünk minden szervére hatást gyakorolnak.”
Az ,,Atya”, mint teremtő energia, nem férfi, hanem kettős energia. Ahogyan az elektromágneses kölcsönhatások meghatározzák az atom tulajdonságait, azon keresztül a kémia, és a azon keresztül a biológia törvényszerűségeit, egyetlen erő úgy határozhatja meg az ősanyag szerkezetekké való szerveződést is. Amit szabad a Higgs-bozonnak, azt még inkább szabad az ,,Atyának”.
Az ősanyagból kétféle energia szabadul fel. A gnosztikus szövegek ezt úgy fogalmazzák meg, hogy az Isten egyszerre nő és férfi is, erre pedig az androgün elnevezéssel utalnak ezek a szövegek. Ezt a kettős energiát nevezik istennek is, ami egy atomban atomként nyilvánul meg. Nem így van-e a tudományosan ,,leképezett” világunkban is? Az elektromágneses kölcsönhatások az atomban atomként, a szerves anyagokban szerves anyagként, a kőben kőként, a növényben növényként, az emberben emberi testként nyilvánul meg. Az ,,Atya” így nyilvánul meg az emberben is nőként vagy férfiként, de a nemek szétválása után vagy csak nőként a női testben m vagy csak férfiként a férfi testben.
A világot teremtő erő az emberben emberként viselkedik, nőként a nőben férfiként a férfiban. Itt aztán végképp elválnak a tudomány a gnózis útjai. Mondta-e valaki, hogy a Higgs-bozon van bennetek, az teremtő lény bennetek, stb? Márpedig szó szerint kell érteni azt is, amit a Biblia mond: ,,Isten országa bennetek van”. El lehetne mondani ezt így is: a Higgs-bozon országa bennetek van? Ez egy lényeges szempont, hogy a teremtőjét a tudomány nem tudta kapcsolatba az emberrel. Mintha semmi köze sem lenne a kettőnek egymáshoz. Tudod miért van ez így? Mert a tudománynak csak annyira kellett csak ez a részecske, hogy Isten kezéből kivegye a teremtést. Az emberben levő Istennel a tudomány nem foglalkozott.
Ha a Föld szívében megkezdődik az atomhasadás, két energia szabadul fel. Nem egyetlen energia pozitív meg negatív sarokkal, hanem két energia, s ezzel két pozitív és két negatív sarok. A két energia egymás tükörképe, egymással fordított viszonyban van: az egyik erő a másik ellenpólusa. Ha ez a két energia együttműködik, akkor csodát művelhet, dicsőséges nagyszerűséget teremthet, tele boldogsággal. Ha nem működnek együtt, akkor rettenetes, zavaros tűzzé válnak. A figyelmes olvasó bizonyára gondol arra, hogy ez a két energia egyetlen atomba van bezárva! Ha felszabadulnak, szabadon és dinamikusan kell együttműködniük aszerint a gondolat szerint, mely az atomhasadás alapja volt. Így kell bizonyítaniuk isteni hivatásukat.
Hogy ezt jobban elképzelhessük, gondoljunk egy kerékre. A mérnök fog egy darab vasat, azaz vasatomokat, melyek egyetlen tömeget képeznek. A vasdarabból aztán kereket csinál, s célja szerint használatba veszi.
A szellemi elv, amelyen a kerék alapul, a mozgás, a sebesség, a teherbírás, a tevékenység elve. Ha értenénk ahhoz, hogy a vas atomok hasításakor alkotóan gondoljunk egy kerékre, akkor ez a kerék a mozgást, a sebességet, a teherbírást, aktivitást már tartalmazná úgy
hogy élő kerékről lenne szó. Az elektromosság bizonyos atomok sugárzása. Ha képesek lennénk ezeket az atomokat elhasítani, akkor élő erőt kapnánk, mely magától világítana és melegítene. Akkor nem lenne többé szükségünk technikai berendezésekre, hogy bizonyos atomok sugárzását világítóvá vagy meleggé tegyük.
Mindezeket az erőket és a teremtésnek minden ilyen jellegű megvalósítását az atom két, egymással fordított viszonyban álló energiájának felszabadítása teszi lehetővé. Persze atomhasítással egyetlen pillanat alatt egy egész népet is megsemmisíthetnénk.
Vannak istenszikra-atomok is, a mennyei ember lényének magjai. Abban az istenszikra-atomban, amelyből mi, emberek lettünk, eredetileg két energia volt, két lény, melyek egymás tükörképei voltak és ellentétesen voltak polarizálva, férfi-nő, kozmikus két-egységet
képezve. Teremtésünk pirkadatán ezt az atomot elhasították. Ezzel óriási erők szabadultak fel, és az atom két hatalmának meg kellett tanulnia szabadon és tökéletesen együttműködni. A szabadságban fognak újra találkozni, de nem azért, hogy egymáshoz legyenek kötve, mint kezdetben hanem, hogy megvalósítsák a világmindenséget, a bennük lévő istenembert.
Az istenszikraatom két energiáját harmonikus együttműködésükben jelképesen az „élet fájának” is nevezik: ha pedig különválva hatnak, akkor „a jó és a rossz ismerete fájának” nevezhetjük őket. Ha a két istenszikra-energia a bolygói kozmosz szívében felszabadul, akkor a különböző rétegeken át felfelé terelődnek. Minden rétegben átmennek valamilyen folyamaton, s bizonyos szolgálatot végeznek az egész javára.
A végső folyamat, az eredmény a legmagasabb vagy legfőbb rétegben fejlődik ki. Ott a két energia csodálatos dicsőséggé, folttalan, boldog végeredménnyé, tökéletes kétegységgé válik. Az egész alkímiai folyamat alapját képező terv itt nyilvánítja meg eredményét. Ez a boldogság, ez az abszolút folttalanság uralkodik minden bolygói kozmosz legmagasabb rétegében. A mi földkozmoszunknál ezt a réteget nevezzük istenrendnek, a mennyei birodalomnak vagy a legmagasabb hőségszférának. Ebben a boldogságban élt az eredeti emberiség az istenszikraatomból, az együttműködő energiák szabadságában, mint megszabadult, mint kozmikus két-egység. Az ember Isten gyermeke volt, Isten kertjében élt, Isten életében és létében fejezte ki magát, minden értékkel és képességgel, ami ezzel együtt járt.
Ebben a paradicsomban állt az élet fája, az együttműködő energiák képe az alkimista képlet terve szerint: egészség, erő, halhatatlanság, mint állandó, változatlan érték.
Persze létezett a jó és a rossz ismeretének fája is, a tiltott fa, mert a két energia együttműködésében minden zavarnak és erőltetésnek bajt, katasztrófát és halált kellett okoznia, az életelv elrontásának természetes következményeként.
Életterületünkön, ahol most lakunk, ez a két energia még elválasztva lép fel. Az egyik energia, amelyet nőneműnek nevezhetnénk, a táplálkozásról és növekedésről, míg a másik, a hímnemű a megnyilvánításról és megvalósításról gondoskodik.”
(Jan van Rijckenborgh: A MODERN RÓZSAKERESZT ELEMI FILOZÓFIÁJA)
Ha túl tudsz lépni a rózsakeresztre és a gnózisra jellemző nyelvezeten, akkor érint meg az a tudás, amit a tan adni akar. Itt az volt a mondanivaló lényege, hogy az ember továbbra is teremtő maradt azáltal, hogy cselekedeteiben a benne levő Isten nyilvánul meg. Azonban az ember két princípiumból áll, a férfiből és a nőből. Ez pontosan azt jelenti, hogy a nemek szétválasztásával az emberben levő Istent is szét kellett volna választani. Isten azonban egy és oszthatatlan. Az fordulhatna csak elő, hogy isten vagy csak az egyik, vagy csak a másik nemben van jelen, vagy egyikben sem. A dialektika egyik istenének, a matematikának a törvénye azonban itt nem működik. Ezt a sokak számára rejtett ellentmondással a tudomány nagyon is tisztában van. Mivel fontos dologról van szó, ezt a területet is célba vette a tudomány. Az erről a jelenségről kidolgozott meséje a kvantum-összefonódás névként vizsgálhatod többek között itt:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kvantum-%C3%B6sszefon%C3%B3d%C3%A1s
A lényege, hogy két vagy több rendszer úgy ,,kommunikálhat” egymással (azaz hathat egymásra), hogy a közöttük levő távolságot a kölcsönhatást biztosító részecskéknek fényét meghaladó sebességgel kell biztosítaniuk. A bennünket irányító Mozdulatlan Birodalom nem ismeri az idő fogalmát. Ennek a birodalomnak minden része tökéletes harmóniában kapcsolódik össze. A kapcsolatot nem az úgynevezett részecskék közvetítik úgymond fénysebességgel, hanem oly módon, mintha csak egymásban léteznének. Az idő nem létezik ott, és nem léteznek a tudomány sebességértékei sem. Márpedig az eredeti világ efféle tulajdonsága átszivárog a mi világunka is olyan mértékben, hogy a tudomány nem kerülhette meg. Ki kellett találni azt az elvet, ami Einstein relativitási elméletet és a fénysebesség abszolút értékét megkerülheti. Így találták ki a kvantum-összefonódás elméletét is.
A jelenség a Mozdulatlan Birodalomban is (azaz csak ott) működik, ami a tökéletes egységet megvalósítja. Amikor a gnózis azt mondja, hogy Isten bennünk van, akkor azt pontosan azt jelenti, hogy isten mindenben benne van, és aszerint nyilvánul meg a dolgokba, ahogyan a megnyilvánítóközeg azt lehetővé teszi. Mind írtam, az első láncszem (isten) határoz ugyan, de a megnyilvánulásának minőségét az dönti el, amiben megnyilvánul. Egységes emberben egységes emberként, nőben nőként, férfiban férfiként. Ebből áll a gnózis ,,kvantum-összefonódás”-a.
Az emberben levő Istent a gnózis Lucifernek hívja.
,,Valóban isten van tehát Önökben, a lipika-lény, az aurikus lény! Ez a teremtőjük, halandó lényük teremtője: Önök az ő teremtményei. Ez a teremtő soha sem hagyhatja el a teremtményét, mert a kölcsönös függőségben a teremtmény pusztulása a teremtő pusztulását is jelenti. Más szóval: a saját égboltunk tűzlénye, habár alakja van, több tekintetben személytelen. Gonosz, ha mi gonoszok vagyunk, jó, ha mi jók vagyunk. És le lesz bontva, ha mi az endúrában lebontjuk magunkat. Aki azt mondja, hogy az ösvényen van, mialatt a lipikalény még teljes erővel él, az hazudik.
Az aura tűzlénye a misztériumok Lucifere. Ez a név az előzők után már nem szorul több magyarázatra.”
(Jan van Rijckenborgh: AZ ELJÖVENDŐ ÚJ EMBER)
Lucifert nem az Isten teremtette, míg az angyalok Isten teremtményei. Lucifer szinte egyenrangúként van jelen Isten mellett. Az ember tragédiájában így mutatja be őt Madách:
(Az angyalokra mutatva)
És illik is, hogy ők dicsérjenek.
Te szülted őket, mint árnyát a fény,
De mindöröktől fogva élek én.”
Lucifer a felsőbb ÉN-ünk. Magában hordja az összes karnációnk történetét, régmúlt gondolatainkat, cselekedeteinket, ezek kivonatait, erőket, energiákat, vagyis azt az utat, melyet mi jártunk be az igazsághoz vezető úton. Ez az út mi vagyunk, szó szerint. A gnózis világának törvénye szerint szent minden tudás, melyet gyakorlat igazol, melyhez események átélése és azok vizsgálata révén jutottunk. Ezt a gyakorlatból következő tudást a gnózis tana kincsnek, tapasztalati kincsnek nevezi. Ez volt a bukás fő célja, hogy ebben a világban élve értse meg az ember Isten világát, annak értelmét, és vissza térve az ,,őshazába” ott a világ és Isten javára fordítsa. A pátosz nem volt célom, de az igazságot le kellett írnom. Lucifer természetrajzához újra Rijckenborghoz kell fordulnom.
Amikor azt mondjuk, hogy Lucifer neve fényhordozót jelent, akkor nyugodtan gondolj erre a tapasztalati kincsre, mely a gnózis szemében a fényt jelenti. Ez a tudás, vagy fény annak a hatalmas vállalkozásnak célja, amelyet a gnózis tana nadírmenetként, a Biblia tévelygésként ír le. Ez mind egy iskola története is, amit mi földnek hívunk.
,,A gonosz, a rossz tehát semmiképpen sem alapvető része a lénynek. Sötétség formájában mutatkozik meg, amelyben a világtalan tapogatódzva, tudatlanul támolyog útján, s időről időre akadályokba ütközik. Emiatt mondjuk, hogy a tudatlanság egyben a legnagyobb bűn is. Gondoljanak csak az Úr sóhajára:
„Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való". Nehogy azt higgyék, hogy itt a könyvekből vagy oktatás alapján nyert tudományról van szó. Arról sem, amelyet talán a Szellemi Iskola valamelyik munkatársa közvetít Önöknek az emelvényről. Nem, itt a belülről jövő ismeretről van szó!"
(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis)
Ez a belülről jövő ismeret az, amiről írtam, ez jelenti a tapasztalati kincset, melynek birtokában bekövetkezik a hit, vagyis az igazság gnózis szerinti felismerése. Így mondta Lucifer a tragédia elején: ,,S hiányzik az összhangzó értelem. -” A hit a felismerést jelenti, amikor az emberben levő Lucifer felismeri a világ értelmét.
,,A lélekember hímnemű nézete az engedelmes, akinek tudomására jutott az istenterv, aki ismeri Isten tervét. Tudja, hogy lendülete, felsőbb akarata az a fő kulcs, amellyel a mindenség kimondhatatlan szeretetét fel lehet tárni, s így az megnyilvánulhat.
Ezen a világon sok asszony érzi a világanyaságot, ám az isteni tervbe való betekintés hiányában érzületeiknek a mai napig is az emberbarátság terén adnak kifejezést, ami miatt
jó szándékú törekvésük újra és újra holtpontra jut.”
Az isteni világrend minden porcikáját ugyanaz a törekvés jellemzi, ami meghatározható értelemként a világ egyik sarkának X-atomjának, annak állnia kell a másik sarok másik atomjaira is. Állnia kell minden atomra, molekulára, minden kavicsra, baktériumra, növényre, állatra, emberre. Mi lenne a világ és az élet értelme, amit Lucifer nem látott meg? Szinte magam előtt látom az őt, amint mondja majd: ,,Mint látom, itt családi jelenet fejlődik, szép talán az érzelemnek, de értelmemnek végtelen unalmas”.
1. Erő: SZERELEM.
3. Erő: HIT.
ÉRTÉKELD AZ IGAZSÁGOT, A SZÉPSÉGET, A SZERETET, S TÖREKEDJ A VÉGTELENNEL VALÓ ÖSSZHANGRA.
A terv szerint Lucifer bukását egy új világrendnek kell követnie. Légy hát óvatos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése