TÜKÖRKÉP

A világ igazán nagy dolgai a földi ember szemei elől rejtve vannak. Az eredeti világ – amit az összeesküvés-elméletek háttérhatalomnak gondolnak – a múltban sokszor üzent az emberiségnek és teszi ezt a mai napig megszakítás nélkül. Az üzenet jellege azonban olyan, hogy csak az értse, akinek és amikor kell.

Más helyeken, más alkalommal többször leírtam egy megfontolásra ajánlott tanácsot: ne hidd, hogy csak az létezik, amit az érzékeiddel fel tudsz fogni. Ma már ez könnyen érthető is, ha valaki mondjuk egy mágneses térre, vagy a kozmikus sugárzásra gondol, de ugyanezt a felismerést egy pillanattal később már el is felejti, annyira nem tartozik a mi világunk nagy ,,axiómái” közé. Pedig fontos lenne tudni ezt akkor is, amikor valaki önmagát próbálja megismerni azon korlátokon is túllépve, ami a tudományos ismeretanyagok elégtelen voltából vagy szándékos tereléséből következik.

A delphoi jósda falára vésett útmutatás így szól ,,Ismerd meg önmagad és megismered az isteneket is” Ha a tükörbe nézel, egy földi embert látsz önképként. És ezzel bizonyítva érzed, hogy sem a jósda falára vésett útmutatás, sem ezt a szellemiséget hirdető gnózisnak nincsen igaza. Ekkor kellene eszedbe jutni a mágneses tér, amiről csak azért tudsz, mert a tudomány beszélt róla neked, illetve a minden napi életben ennek a térnek milliónyi megnyilvánulását látod. De ezer éve elhitted volna, hogy léteznek különféle terek, vagy létezik kozmikus sugárzás? A gnosztikus tan egyes állításaival kapcsolatban is hasonló a helyzet; elhiszed, hogy létezik emberi mikrokozmosz, mely a teljes rendszered látható és láthatatlan részeit egyformán tartalmazza? Nem, mert nem beszél róla a tudomány, illetve a hétköznapi életben az állítólagos láthatatlan részeid megnyilvánulásával nem találkozol. Ha tanulnál a mikrokozmoszról, akkor a természettudományok közé sorolnád, és műveletlennek néznéd azt, aki ezt nem tudja. Pedig az igazi keresztények éppen ezt teszik az értelmiséggel és általában a nem keresztény emberekkel szemben.

,,A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket.”

(Pál, Korintusiaknak írt I. levél 1. fejezet)

Próbáld elképzelni, hogy egy láthatatlan gömb vagy, melynek közepén egy látható test van. Ez a te mikrokozmoszod. Ha ennek a gömbnek módjában állna bele nézni a tükörbe, nem a láthatatlan gömböt látnád önmagadként, hanem csak a látható tested. Ha pedig nem beszélne róla senki, azt gondolnád, hogy te pusztán az vagy, akinek a tükörben látszol. Most próbáld elképzelni azt, hogy éppen a látható részed a láthatatlan, és a láthatatlan a látható. A mikrokozmoszod gömbjét látnád, amint egy energiaáramlatok révén egy külső rendszerhez, a kozmoszhoz kapcsolódik. Mivel azonban a tükör is anyagból van, nem látnád a tükröt sem, így bele sem nézhetnél. Mindez a filozófiai levezetés látszólag nem vezet sehova, mégis egy világrengető jelenségről szól, mely az ember bukásához kapcsolódik, amikor az Isten belenéz a tükörbe.

Amikor a tudomány az evolúciót ismerteti, mindig csak a lények látható oldaláról értekezik, és ezzel fenntartja azt a látszólagosságra épülő hitet, hogy az ember egyenlő a testével, láthatatlan részei nincsenek. A gnosztikus tan azonban markáns különbséget tesz a lélek és a test között. Sőt, nem csak anatómiai, hanem időbeli különbségről is beszél: a lélek volt hamarabb, mint a test.

A gnózis tana szerint az emberre ható energiák vágyak, a vágyak, érzelmek, ezek pedig programoknak foghatók fel, melyek a mikrokozmoszra hatnak. Ezt párhuzamba lehet állítani a számítógéppel, amelyben processzor munkát végez, ezt a munkavégzést viszont programok irányítják. A programok láthatatlanok, mivel a számítógép által meg tudnak nyilvánulni, ekképpen láthatóvá is válnak.

A mikrokozmoszra ható erők a mikrokozmosz által nyilvánulnak meg, így élő emberként válnak láthatóvá. Az energia számára a mikrokozmosz a test, miként a számítógép programja számára a számítógép (hardver) is az. A gnosztikus tan egyértelműen kijelenti, hogy a lélek a testet eszközként használja. Ebből meghatározható a lélek is: a lélek program, a program pedig a tudatra ható, az emberi gondolkozási képességet eszközként használó energia.

Energia határozza meg a nemeket is, mely energiának van egy hímnemű és van egy nőnemű nézete. A nőnemű nézet a szívben található központra, a hímnemű energia a fejben levő központra hat. Sem a szív, sem a fej nem azonos a központtal, az elnevezés a helyre utal, de nem az adott helyen levő szerv működésére. Ezért az agy nem forrása a tudatnak, a férfi szellemnek miként a nőiség sem azonos a vérkeringést fenntartó szív működésével.

Ezek után könnyebb megérteni, miről szól a ,,tükörkép”. Arról, hogy a test láthatóvá teszi az addig láthatatlan lelket azáltal, hogy látható mechanizmusként visszatükrözi a lélek tulajdonságait és a lélekben zajló változásokat, melyek végül cselekedetben nyilvánul meg.
Hermész a gnózis virágnyelvén adta elő ezt a jelenséget egy történetben. A történet bizonyos pontokon kapcsolódik Narcissos történetével is. A kettő történetben egy bizonyos víztükör a közös nevező, és valószínű, hogy a két történet gyökerei azonos mondanivalóba nyúlnak bele.

,,36. Amikor a természet megpillantotta őt, aki Isten alakjában egyesítve magában foglalta a hét Rektor szépségét és minden energiáját, akkor a természet szeretettel mosolygott, mert az ember csodaszép alakját és vonásait látta tükröződni a vízben, és látta az árnyékát a földön.
37. Az ember pedig, amikor a természet vizében tükröződni látta a szép alakot, mely annyira hasonlított reá, beleszeretett, és vele akart lakni. Ezt azonnal meg is tette, és az oktalan formában kezdett lakozni. Amikor pedig a természet befogadta szerelmesét, teljesen átölelte, eggyé lettek, mert vágyakozásuk tüze nagy volt.
38. A természet lényei közül ezért csakis az ember kétféle: a teste szerint halandó, míg az igazi emberlény halhatatlan.
39. Ámbár halhatatlan, és uralkodik minden dolgon, mégis a halandók sorsának van alávetve, mivel a végzet uralkodik rajta. Ámbár hazája a szférákat összekötő erőkőn felül van, ezekben az erőkben mégis rabszolga lett. Ámbár maga férfi-nő, mert a szintén férfi-nő-Atyából ered, s ámbár nem kell aludnia, mert a nem-alvó lényből ered, mégis az érzékek vágyai és az alvás győzedelmeskedtek felette.
40. Erre azt mondtam: Ó, bennem lévő Szellem, én is szeretem az Igét!
41. Erre Pimander: Megmondom neked a titkot, mely a mai napig rejtve volt. Amikor a természet egyesült az emberrel, csodát teremtett. Amint mondtam, az emberben megvolt mind a hét Rektor jellege tűzből és leheletből. A természet késlekedés nélkül hét embert alkotott a hét Rektor mintájára, egyenes tartású férfi-nőket.”

(Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina)


A rektorok a felfogásom szerint azok az erők, ,,programok”, melyek a mikrokozmoszt működtetik. Ezt a gnózis úgy írja le, hogy a lélek működteti a testet, vagyis a test a lélek eszköze. De vajon mihez? A válasz elvezet mindenkit egy kozmikus értelemben vehető alaptörvényhez. A lélek mindenben örömforrást keres, és ahol talált boldogságot, onnan nem tágít. Hogy a lényegre térjek, a lelki nő és a lelki férfi az anyagban a kapcsolat olyan formájával találkozott, amilyennel a ,,szellemvilágban” nem volt lehetősége. A kapcsolat a szaporodásra épült, és azt mindenáron biztosítani akarta. Ezt a kapcsolatot csak a mikrokozmosz lakójaként és csak az anyagban tudták megvalósítani a ,,rektorok”, azt is a nemek szétválasztása révén. A rektor (erő) tehát az én felfogásomban emberben tudott csak emberként megnyilvánulni, az emberi test pedig a rektor számára örömforrássá vált.

Az anyagba való ,,merülés” a szaporodással kezdődött. A lélek nem szaporodik. Szaporodásra, vagy a test klónozására (eredeti embernél) a testnek van szüksége a megújuláshoz. A testi fennmaradás viszont feltétele az anyagi világ fennmaradásának. Ezt a világot a gnózis munkaterületnek nevezi, mely munkások nem létezhetne. Amíg ez nem létezett ez a dialektikának nevezett munkaterület, addig a két nem közötti összetartó erő a pusztán a szerelem volt. Ez az erő feltétel nélküli áldozatra kényszeríti az egyik nemet a másik nemért, ugyanakkor ez az áldozathozás örömforrás is. Örömforrássá kellett tenni a két nem anyagban megvalósult kapcsolatát is, amely amelynek központi eleme nemi vágy és a szexualitás lett. Amikor valaki azt mondja, hogy az anyagba való süllyedés volt a bukás, vagy a bukásnak oka, akkor összekeveri az okot az okozattal. Az igazi ok az öröm, amit ez a világ kínál a szaporodás, a világ fenntartásáért cserében. A nemek szétválasztásával az anyagi világban pedig még jobban érvényt hozott a törvénynek, hogy a két nem egymás örömforrásai legyenek minden tevékenységben, amelyet közvetlenül vagy közvetve egymásért tesznek.

A tükör mint szimbólum, más történettel is szolgál, mely szintén a nemekkel kapcsolatos. Narcissos (Nárcisz) történetében szintén szerepel a tükörkép.

,,Képhiszosz folyamisten és Leiriopé boiótiai nimfa fia, aki Boiótiában és Theszpiában vadászott. Születésekor megjósolta neki Teiresziasz, hogy csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát. Ez a látszólag önmagának ellentmondó jóslat valóra is vált.
Narkisszosz szép szál ifjúvá serdült, akibe sok nimfa beleszeretett, ő viszont mindet elutasította (közöttük volt Ekhó is). Az egyik nimfa azonban nem törődött bele kikosarazásába, s Nemeszisz istennőnek, a bosszúállás istennőjének tett panaszt. Nemeszisz meg is hallgatta és teljesítette a kívánságot.
Narkisszosz vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel inni akart, belenézett a folyótükörbe. Ekkor megpillantotta önmagát és azon nyomban magába szeretett. Egész nap ott maradt és hasztalan próbálta magához ölelni tükörképét. Így ugyanazt a kínt élte át, amit a nimfák, amikor nem kaphatták meg. Reggelre Narkisszosz helyén az odasiető nimfák már csak néhány sárga szirmú virágot, nárciszt találtak. A nárcisz azóta is az önimádat jelképe, mivel magának a virágnak a szirma is egy kicsit önmaga felé hajlik.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Narkisszosz

Nem akarom a görögöket megbántani, de a görög mondák jó része, vagy talán mind, a gnosztikus irodalom görög mitológiába átvitt változata. Nárcisz története eredeti mondanivalójában azonos Lucifer történetével. Sőt, az egy ponton még találkozik is Hermész által leírt gnosztikus legendával, az anyag által foglyul ejtett eredeti emberrel. Ki ellen lázadt volna fel Lucifer, ha a gnosztikus tanok szerint az ember lelke istenből eredt ,,szellemhasítás” által? Isten önmaga ellen? Ez rossz irány. Ha azonban az emberben és emberként megnyilvánuló, két nézetre, két nemre osztható energiát nézzük, mely az emberi mikrokozmoszban az ember teljes rendszerét lélekként mozgatja, akkor tényleg úgy áll a helyzet, hogy Isten egyik fele fellázadt a másik fele ellen. Vissza kell térni az ,,istenember” vagy ,,emberisten” képhez, amelyben az ember csak megnyilvánítója Istennek, de maga csak teremtmény. Amíg a kettős természetű energia csak az androgün mikrokozmoszára hatott és azt emberként működtette, a két energia működésében egységet alkotott. Az egységet a test eredeti felépítése biztosította. A nemek szétválasztásánál létre jött női és létrejött a férfi mikrokozmosza, melyekre külön-külön hatott a teremtő energia nőnemű, illetve a hímnemű nézete. Ez a két nézet, mely egy testben egység volt, a két testben szétvált, és esetenként szembe is fordult egymással. A teremtőnek tehát olyan tulajdonsága vált láthatóvá, ami test nélkül, vagyis az anyagba süllyedés nélkül nem létezőnek lehetett volna tekinteni. Az ember és a világ minden tulajdonsága bele van kódolva a teremtő energiába, mely tulajdonságok csak egy megnyilvánító ,,tükörben” válnak láthatóvá. Ez a tükör az anyag világa, vagy ahogyan sok gnosztikus nem megalapozottan gondolja; a bűn világa. Vajon nem lenne nő vagy férfi, lehetne-e a teremtő energia két neméről vagy nézetéről beszélni? Nem. De mivel a dialektika világa visszatükrözi az emberben az Istent, annak láthatóvá válik addig láthatatlan tulajdonsága. Minden ember tehát az Istennek valamiféle tükröződése, csak esetleg nem tud róla.

Nárcisz történetében a férfiben megnyilvánuló Isteni hímnemű nézete hátat fordított a női oldalnak. De miért? Az androgünben a két nem mindig ugyanabban a sorsban osztozott, mindent ugyanabból a nézőpontból szemlélet és ismerte egymás gondolatait is. A nemek szétválasztása után mindez megszűnt. Már különböző pontból nézték a világot, különböző helyzetekben különbözőképpen látták jónak cselekedni. Eddig rendben is volna. De nem a nő fordult el a férfitől, hanem fordítva, amiből az következik, hogy a nő viszonyulása a világgal kevesebbet változott, mint a férfié. A nő a befogadó, a gondoskodó, a szerető, a szerelmes. A férfié a tervezői, az alkotói, a megismerői oldal. Nem kizárólagos értelemben hanem elvben. A női oldalt nem érintették a változások annyira, mint a férfit. A szellem a nemek szétválasztásával szabaddá vált, és a világ megismerését tűzte ki célul. De mit is ismerhetett meg annyira a férfi a világban, hanem nem önmagát, az Istent. Mert mint írtam, a teremtő energia önmagában láthatatlan még önmaga számára is, de visszatükröződésben láthatóvá válhat. Isten a világban tükröződhet vissza, és mivel csak az Isten képes érzékelni, ezt a tükröződést is csak Isten láthatja. Eddig jó, de hogy Isten szerelmes lett volna önmagában, már nem az. Szerelmes csak az egyik nem lehet a másik irányába. A szerelem csak jöhetne szóba, ha az Istenben levő egyik nem a másikat bámulná a tükörképbe. De nem, mert a férfi elfordul a nőtől. Akkor itt nem szerelemről van szó, hanem – hogy érthetőbb legyek – mániáról. Amikor az Isten meglátva saját tükörképét erős vágyat érez, hogy megismerje azt, vagyis önmagát. Ez tudásvágy, ami elfordítja a szellemet a nőtől. Itt újra hangsúlyozom, nem kizárólagosságról van szó, mert a nőben is van tudás vágy, egy elvről, ami általánosságban érvényes a két nemre. Tehát itt arról van szó, hogy a férfi a nőtől elfordulva tudás felé fordul. Csakhogy ez nem a nő megtagadása, hanem nő figyelmen kívül hagyása, de ez is elegendő ahhoz, hogy a két nem együttműködése elbukjon. Ezzel bekövetkezik a bukás, amiről a gnózis is ír. Mert amíg a két nemet a test egymáshoz kötötte, addig ilyen elfordulás szóba sem jöhetett, az együttműködés megbomlásának oka a nemek szétválasztása volt, és ami azzal járt, hogy a két nem külön testben külön utat kezdett járni. Biztos vagyok abban, hogy Hermész, de a gnosztikus tanok is erről írnak.

Akkor az lenne a megoldás, hogy a férfi dobja a szellemiségét (ezzel önmagát is), és marad a tudatlanságnál csak azért, hogy a nő ne rohanjon Nemezishez panaszkodni? Nemezis talán szóba sem állna vele, ha csak a panaszkodásról lenne szó, de ha már az Istennő az igazság szimbóluma is, akkor a másik felet is meghallgatja, hogy a férfinek mi nem tetszik a párjában. De Nemezis nem hallgatja meg Nárciszt, hanem -némi feminista hajlamtól vezérelve - rögtön intézkedik, és megbünteti Nárciszt, ahogy a legendában írva vagyon. Hát ez igazságosság? Szerintem nagyon is az.

Ezt úgy értheted meg legjobban ezt, ha a bukás szót a ,,tanfolyam” vagy a munka szóra cseréled. Nárcisznak egy új világot nyitott meg a tükörkép, vagyis önmagát, mert Isten maga a világ. Ám kettőt egyszerre nem lehet, dolgozni is, meg enyelegni is, miközben Echónak egyenlőre nem akadt dolga. Ezzel megtörtént az első családi vita, még ha az érintettek nem is voltak házasok. Nemezis a legbölcsebb intézkedést hozta a nemek fennállás óta.

Ha megfigyelted, látszólag felcseréltem Nárcisz történetében az ok-okozati sorrendet a legendához képest, mert hogy én anyagról írok, de Nárcisz története másról szól, hiszen Nárciszt saját tükörképével büntette Nemezis, és nem azért, mert Nárcisz leragadt saját tükörképénél. Itt van egy rejtély. A legenda nem ír arról, hogy Nárcisznak miért nem kellettek a nimfák. Ő saját neméhez sem vonzódott, de akkor miért volt közömbös a férfi a nők iránt? Nem a legenda kitalálói cserélték fel az ok-okozati sorrendet ebben a történetben, mert ha Nárciszt azért nem érdekelték a nők, mert önmagát szerette, akkor a történet logikus. De ehhez Nárcisznak előbb a vízbe kellett volna néznie, hogy meglássa saját tükörképét. Aztán van itt egy másik ellentmondás is: ,,Születésekor megjósolta neki Teiresziasz, hogy csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát.”

Itt a hangsúly az önismereten van, amit viszont a történet összeköt a víztükörbe való nézéssel. Arról lehet tehát, hogy egy ősibb, gnosztikus eredetű történetet átírtak görögre, módosítva a tan eredeti mondanivalóját. Nemezis nevének bele vétele ebben a görögösített változatban végül is helyre tette Nárcisz történetét, mert a büntetés lényege abból állt, hogy Nárciszt olyan szenvedés elé állította Nemezis, mint amilyen szenvedést Nárcisz váltott ki az általa elutasított nimfákban. És pontosan ez bizonyítja, hogy a görög mítoszoknak gnosztikus eredetük van. Hatalmas igazságot takar ez a történet. Ha alapból eltérő tulajdonságuk miatt egymást nem értheti meg a két nem meg, akkor legyen valami más, ami a két nemet közös nevezőre hozza. Ez a közös nevező a szenvedés. Ha a két nem tudja-érzi, hogy a másik min mehet keresztül, az megváltoztathatja a nemek egymáshoz való viszonyulását is. Ezért - és csak is ezért találták ki ezt a világot, a mi dialektikánkat, hogy a két nem között létrehozzák a minden síkot érintő közös nevezőt, ezért hangsúlyozza sokszor a tan, az empátia képességét, mint az egyik nélkülözhetetlen tulajdonságot, mellyel a megszabadulni akaró embernek rendelkeznie kell. A Nárcisz tükrös története egy történet az empátia megmagyarázásra.

A sorsközösség, amit az egy test valósított meg az androgün esetében, az nem működhetett a nemek szétválasztása után. Új módszerhez kellett folyamodni, Nemezis létrehozta a dialektikát, az emberi szenvedés arénáját.

,,Az „ember" szó több nyugati nyelvben (Mensch, man) a manasz szóból vezethető le. Manasz pedig gondolkodót jelent, vagyis az igazságnak és Isten bölcsességének, Isten egész tervének az ismerőjét.
És ezt a lényt, a kezdet emberét bízták meg a hetedik kozmikus terület tágas világmindenségében az isteni törvények betöltésével, az isteni művek kivitelezésével; hogy az istenterv ismeretében ezt valóra váltsa mindannak a segítségével, amit a természetistenek, a rektorok alkotásai rendelkezésére bocsátottak. Az istenek kertjében mindent, valóban mindent az ember rendelkezésére bocsátottak. És megadatott neki az is, hogy szellemhasadással szaporodjon, vagyis legyen isten istenből, szellem szellemből. Így töltötték el a hetedik kozmikus terület egész világmindenségét pompás dicsőséggel.
Létezik azonban egy általános érvényű természettörvény, mely a tágas mindenségben mindent összeköt: mely az alkotások, erők, mozgalmasságok és hatások sokaságát egyetlen képességbe csoportosítja, foglalja össze. Ezt a természettörvényt az egész mindenség nyitjának nevezhetjük: ez egy kimondhatatlanul hatalmas képesség. Ezt az őserőt, az alkotásnak ezt az alaptörvényét a mitológiában Nemezisnek nevezik, ami azt jelenti, hogy ez az ős-erő változatlanul ugyanaz, érintetlen marad. Ezért mondja a görög gondolatvilág Nemezist a bosszúálló igazságosság istennőjének, aki az erénytelenséget megbünteti, és minden vétket elítél.”
Ennek az őserőnek egy másik neve a karma. A mindenségnek ez az ősereje, mint elv, tökéletes és megváltoztathatatlan.”

(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 2.)

Az anyagi világunk örökre fennmarad. A gnosztikusok között sokan vannak, akik azt gondolják, hogy az ember visszatérésével a dialektikát, mint mátrixot, mint iskolát és börtönt dolga végeztével bezárják. Ha úgy vesszük, így lesz, de ez szerintem nem szó szerint értendő, hanem úgy kell érteni, hogy a világunk olyan szinten alakul át, hogy a régiből sok minden eltűnik, de messze nem minden. Annyit töröl el a fejlődés vagy hagy meg a világunkból, amennyit kell, az anyagi világ marad, törvények gondoskodnak erről.

- A gnózis egyik törvénye azt mondja ki, hogy az alkotó nem válhat meg az alkotásától, Isten a teremtményeitől. A mi világunkat Nemezi teremtette, Ízisz, az eredeti világ mintájára. Nemezis termékei vagyunk és maradunk tehát örökre.

- A másik törvény azt mondja ki, hogy a tapasztalaton szerzet tudás az azt megszerző örök és elválaszthatatlan tulajdona marad. Ezt úgy értsd, hogy a saját történelmed által lehetsz csak halhatatlan. Ha a tapasztalataid által szerzett örök, akkor neked is annak kell lenned. A gnózis az örökkévalóságról szól, és bűnnek, sőt gonoszságnak nevezi a tudatlanságot. Amikor a tanok bűnről beszélnek, csak is a tudatlanságot értik ezalatt, és nem bizonyos törvénynek a megsértését.

- Egy harmadiknak mondható törvény arról szól, hogy a lélek számára a vezető elv, az örök fő cél az öröm, melynek szünet nélküli keresése folytán alkot az ember, és jut újra meg újra tovább (vagy feljebb) a fejlődésben.

- további törvényszerűség a mikrokozmosz szerkezetében van. Ennek leírását az Arany Rózsakereszt tananyagában találtam, melyet több más pontból vizsgálva reálisnak tudom mondani:

,,MONÁD
A mikrokozmosz oszthatatlan szellemi magja. A Monádnak két pólusa van: az egyik a szívben – ez az ősatom (l. Szív rózsája); a másik az aurikus lényben található. A
transzfiguráció folyamatában a két pólusnak egyesülnie kell. Ekkor egy hármas egység jön létre: a szellem–lélek–test egysége.”

A monád szent háromságában van össze kapcsolva az eredeti és az új ember. Ez utóbbi a felsőbb ÉN-t vagy aurikus lényt jelenti, mely a tan egyes állításaival szemben nem oszlik fel, és nem párolgat el, mint a forró víz. Az aurikus lény tárolja azt a tapasztalati kincset, azt a szenvedésen vett tudást, melyre az ember a dialektika történelme folytán tett szert. Mint írtam, ez a tudás halhatatlan rész az embernek, ebből áll a felsőbb ÉN öröksége és halhatatlansága.

A közelgő új világrend egy eljövendő új emberre épül, akiben az eredeti embert összekapcsolták a dialektikát megjárt ember aurikus lényével, vagyis a felsőbb ÉN-jével. Ez a felsőbb ÉN tartalmazza saját dialektikus történetének minden tapasztalatát, ami lényegében nem más, mint egy közös nyelv a két nem alapból különböző nyelvezete között. A világ minden problémája a nemek közötti együttműködés megbomlásából ered, ezért a Biblia kódolt tartalma kimondottan a nőről és a férfiről szól.

,,A két nemnek van egy természet szerinti együttműködése, s ezt vallási, humanista és
törvényes normák szabályozzák. De az emberi élethullám két nézetének magasabb szintű együttműködése is van. Ez az együttműködés pedig olyan viszonyt hoz létre, amelyet szintén törvény szabályoz, de magasabb törvény. És erről szól a Hegyi beszéd!”

Jan van Rijckenborgh: A világ világossága)

Én értelmezésemben a jelenések könyvében leírt új föld és az új ég a két nem között megvalósult tökéletes együttműködés.

 

LUCIFER LÁZADÁSA

,,Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”

Petőfi Sándor: SZABADSÁG, SZERELEM

(Pest, 1847. január 1.)

Petőfi több versét olvasva is úgy jelent meg a költő a lelki szemeim előtt, mint egy asztal előtt ülő ember, az asztalán papír, a költő kezében toll, és nem messze tőle egy boros kancsó, egy pohár társaságában. Lehet, hogy szép versnek tartod, de itt messze nem a szépségről fogok írni. Mondandóm lényegét éppen a versike utolsó két sora tartalmazza: ,,Szabadságért föláldozom szerelmemet”. Petőfi előbbre sorolta a szabadságot a szerelemnél. Még az a jó, hogy Petőfi női olvasóinak – talán a meghatottságtól – nem szúrt szemet a sorrend, ami egyértelműen a szerelem alárendeltségét jelenti a szabadsággal szemben.

Petőfiben valójában a Lucifer, az egoista férfi szellem szólalt meg. Ez a kis versike akaratán kívül leleplezte Petőfiben megbújó Lucifert. Bár erről nem írt talán senki tanulmányt, Lucifer az igazságot minden elé helyező, de a nőt nem ismerő lény. Hogy Lucifer a nőt kihagyta az igazságok sorából, az szó szerint az egész univerzum tragédiája lett! Így írom, hogy értsd; én az egész, mindent magában foglaló világmindenségről beszélek, amely a gnosztikus tan szerint Isten teste és szelleme, és minden, ami ebből következik.

Lucifer az Isten ellen lázadt fel, nem a nő ellen – mondanád. Ha valaki kihangsúlyozottan rangsorolja a szerelmet és a szabadságot, és első helyre a szabadságot teszi, onnan a nőt kategorikusan szétválasztotta a szabadságtól. Itt tehát nem Istenről van szó, hanem arról, hogy az ember egyik neme valamit előrébb tart saját fajtájának másik neménél. Arról van szó, hogy az ember egyik fele külön lényként kezeli magát, és rangsorolja magát önmaga egyik felét önmaga másik felével. A gnózis soha nem választja szét külön lénnyé a férfit és nőt, ezt csak a gnózison kívül álló tényezők szokták megtenni, ideértve a tudományt is. A gnózis felfogása szerint a nő és a férfi egyazon ember két nézete.

Egyébként hol van megírva, hogy Lucifer az Isten ellen lázadt fel? A Biblia nem is említi Lucifer nevét, csak a Sátánét. Erre azt szokták válaszolni, hogy a Biblia Lucifert nevezi Sátánnak. De ez nem így van. Lucifert a keresztény vallás fényhordozónak is nevezi, ilyen minősítést a Sátán nem kapott a Bibliától. Érdekes is lenne, hogy Jézus mellett egy másik fényhozó is szerepeljen az Új Szövetségben. Érdekes az is, hogy Lucifer neve párhuzamban maradt fent kezdettől fogva a kereszténységgel, holott Luciferről egyházi vezetők nem szoktak nyilatkozni. Kik tartották fent akkor Lucifer nevét, hogy az nem tűnjön el a felejtés által? Ennek az a valószínű magyarázata, hogy Lucifer neve és mítosza nem vallási eredetű, nem hozható összefüggésbe a Biblia történeteivel (ami persze valójában nem történetek), éppen ezért bele sem kerülhetett a neve a Bibliába. Vannak, akik Lucifer alatt a kígyót értik, aki kísértésbe vitte Évát és Ádámot, hogy egynek a tiltott fa gyümölcséből. Ez sem egészen jó magyarázat, mert Lucifer egy bolygó neve, a Vénuszé, de a kígyót soha nem hozták kapcsolatba egyetlen bolygóval sem, vagy akár mással. Viszont Lucifert – a főangyalt - mindig is csak férfiként ábrázolták, míg a ,,közangyalok” nők voltak. Hogy ki Lucifer, arra - nem először - a gnózistól kaptam választ. Előre szólnék; ne értsd félre a gnózis sajátos, vallásos nyelvezetét, mert ha beleesel ebbe a hibába, akkor ezt a bejegyzést nem fogod érteni. Minden látszólagosság és kategorizálás ellenére a gnózis nem vallás! Az emberről szóló gnosztikus írások megértését a nyelvezet nehezíti meg legjobban, és ez nem véletlen. A sajátos nyelvezet onnan ered, hogy agnosztikus írásokat fogalmazás kódolták, hogy az értse meg azokat, aki megkapják kulcsot a megértéshez. Bármilyen hihetetlen, a kulcs kinn van a falon a ,,kulcstartón”, bárki hozzáférhet, de használni nem tudja, ha erre nincsen meg a képessége. Ezek után az emberről szóló bemutatással kezdem, egy nagymesternek mondható személytől való idézettel, mely személyhez sűrűn fogok még visszatérni.

,,A modern rózsakereszt tana ebben az összefüggésben azt is közli, hogy a szív atomi fókuszán, a szellemszikrán vagy Krisztusatomon kívül az ember főszentélyében is van egy atomi központ. Ez a fejatom, melyet luciferi atomnak is neveznek, azelőtt a szívatom vagy Krisztusatom világosságában égett.

A fejben levő Lucifer-atom a szívatom tükröződése volt, a szív és a fej tehát egységet képezett, és az ember gondolkodását Isten, a szellem vezette kézen. Ez a nagyszerű egység azonban megbomlott. Ősidőkkel ezelőtt a főszentély Lucifer-atomja megtagadta az engedelmességet a Krisztusatomnak, magához ragadta az egész emberi rendszer, az emberszerkezet vezetését, s ezt minden tekintetben összezavarta. Az emberi ész most Luciferben lobbant lángra, s így hajszolódik az ember a rákényszerített gondolatok láncreakciójában.”

(Catharose de Petri: A MEGÚJULÁS PECSÉTJE)

Először találkoztál itt Lucifer nevével, hogy ennek a bizonyos Lucifernek a székhelye az ember feje, ezért nevezi Lucifert Rijckenborgh fejatomnak. A fej a szellem helye, Lucifer pedig a szellem bizonyos megnyilvánulása. Tehát Lucifer egy szellemi megnyilvánulási forma. Ha a szellem változtat a megnyilvánulási módján, Lucifer is megváltozik, vagy megsemmisül. A fej nem állandó székhelye, hanem a fej egyfajta vetítővászonnak fogható fel, melyre a szellem kivetül. Maga a szellem halhatatlan lény az emberi mikrokozmosz rendszerében, a gnózis felsőbb ÉN-nek vagy aurikus lénynek nevezi.

,,Valóban isten van tehát Önökben, a lipika-lény, az aurikus lény! Ez a teremtőjük, halandó lényük teremtője: Önök az ő teremtményei. Ez a teremtő soha sem hagyhatja el a teremtményét, mert a kölcsönös függőségben a teremtmény pusztulása a teremtő pusztulását is jelenti. Más szóval: a saját égboltunk tűzlénye, habár alakja van, több tekintetben személytelen. Gonosz, ha mi gonoszok vagyunk, jó, ha mi jók vagyunk. És le lesz bontva, ha mi az endúrában lebontjuk magunkat. Aki azt mondja, hogy az ösvényen van, mialatt a lipikalény még teljes erővel él, az hazudik.

Az aura tűzlénye a misztériumok Lucifere. Ez a név az előzők után már nem szorul több magyarázatra.”

(Jan van Rijckenborgh: AZ ELJÖVENDŐ ÚJ EMBER)

Egy rajzot mutatok neked, mely a gnózis modelljét ábrázolja az emberi rendszerről, a halandó-látható és a halhatatlan-láthatatlan részekkel. Ebben modellben egy nagy alak látható az emberalak mögött, szárnyakkal, kezében láncot tartva. Ez az alak valójában kettős, mert egyik fele Jézust, a másik fele Lucifert ábrázolja. Ez az alak az emberi rendszer, az emberi mikrokozmosz halhatatlan-láthatatlan része, a felsőbb ÉN, vagy aurikus lény, melyről Rijckenborgh írt. Eza felsőbb ÉN vagyunk mi valójában, egy ideiglenes testtel, a rajzon az aurikus lény előtt, megláncolva.

A nemek emlegetése mindig elszokott maradni az ilyen témánál, pedig itt most nagy jelentősége van az emlegetésének. Az eredeti ember (vagyis nem mi) is rendelkezik mikrokozmosszal. Mivel az eredeti ember lélekben osztott csak, férfi és nő egyszerre, női testben. Ennek megfelelően az eredeti ember aurikus lényének is tartalmaznia kellett a két nemet. Ha az eredeti ember lénye két lélekből áll, vagyis férfi és női lélekből, akkor az aurikus lényének is ilyen kettősséggel kell rendelkeznie. De nemétől függetlenül a felsőbb ÉN is megnyilvánulhat Luciferként, ha az egy nőé. És mégis, Lucifer neve inkább a férfihez kötődik a férfi szellemisége miatt. Egy idézet megerősít abban, hogy a következőkben nem kell női Luciferről írnom, mert lázadni az szokott, akinek a szabadsága korlátozott azáltal, hogy alárendelt szerep jutott neki. Az idézethez vissza fogok még térni később is.

,,A lélekember hímnemű nézete az engedelmes, akinek tudomására jutott az istenterv, aki ismeri Isten tervét.”

(Catharose de Petri: AZ ÉLŐ IGE)

A nő természete áll közelebb a ,,Krisztus-atomhoz”. Jézus tanításának tartalma szerint az inkább egy nőhöz illett volna. A férfiak nem igen szoktak szeretetről prédikálni, a nő szájába adva a hegyi beszédet az egészből csak komédia lett volna. A dialektika a luciferi elvek világa, egy női előadónak csak problémái lettek volna szeretetről prédikálni a fegyvereiket markolászó férfiaknak. Aztán van még egy ennél is nyomósabb ok a nő Jézus ellen, hogy nő nem adhat elő szellemvilág nyelvén előadást, a nő nyelvezete a szívé, és nem szellemé. Jézus első sorban szellemhez szólt, nem a szívhez. A hegyi beszédet megérteni kell, nem megérezni! Ezen okoknál fogva kénytelen vagyok ebben a kérdésben a gnózistól elfordulni, és a magam útját járva, Lucifer által kísértve megtartani az előadásomat a két nemről és a közöttük levő diszharmóniáról.

Világunk doktrínája a darwinizmus. Győzd le a másikat, vagy ő győz le téged. Legyél életképesebb a másiknál, akkor te maradsz fent, nem a másik. Küzdj, harcolj. Szerezz territóriumot és tartsd is meg, esetleg még tegyél is hozzá, mert szaporodtok. Véd meg a területed, a családod, az ebédhez szükséges vadállatot. Légy erős, okos, de első erős, hogy féljenek tőled. Ha csak okos vagy, nem félnek tőled, és megtámadnak a javaidért. Nos, ezek a férfival szemben támasztott követelmények ebben a világban, és a nő is férfias tulajdonságokat kereste a másik nemben, saját és családja biztonsága érdekében. Lucifer ott volt mind a két nem lelkében. De a dolgok megváltoztak. Nő erős férfit akart, megkapta. Annyira sikerült egy harcias fajt kitenyésztenie, hogy a férfi a nő fejére nőtt, és őt idővel a háttérbe szorította. A színen megjelent az erő Luciferje. Ekkor alakult az erősebb és a gyengébb nem fogalma. A férfi uralma megvalósult a nő felett.

Amikor ez megtörtént, az erő Luciferének vetélytársa akadt, Ahogy a darwinizmus doktrínája megköveteli, hogy a harcban az életképesebbnek kell győznie, ám az történt, hogy az erő Luciferjei az egyik a fűbe harapott ugyan, de a történelmet még is a vesztes nyerte meg azzal, hogy nem pusztult el, hanem fennmaradt, és az erő eszközét az érvényesülésében a gondolkodásra cserélte fel. Madách Az ember tragédiájában utalt erre a törvényszerűségre, ami voltaképpen a darwinizmus vaskos cáfolata (sajnos a biológusok nem olvasták Madách művét):

,,De rendítetlen törvény őrködik,
Hogy annyi jusson mégis ellenének,
Amennyi kell, hogy ezredek után
Még a puhány is éljen a világon. -”

A magyarázatot a gnózis megadta már régen. Ezt a világot arra találták ki, hogy Lucifer itt vívja vesztes csatáit. Mert egyedül a kudarcok azok, amelyek arra kényszerítik az embert, hogy gondolkozzon, és szakítson az erőszakkal, ezért Lucifert a sarokba kell szorítani, meg kell törni, és arra kényszeríteni, hogy gondolkozzon csak tovább, amíg fel nem ismeri Isten igazságát. A győztesben az erő alkalmazásának hajlama a győzelem folytán megerősödött, és a ,,győztes csapaton ne változtass” elve alapján már tudatosan is az erő politikáját kezdte alkalmazni. A gnózisnak vesztesre volt szüksége, hogy az ember fejlődése a tervben meghatározott irányban haladjon, mert ezt is egy ,,rendítetlen” törvény írta elő. A vesztes azonban megmaradt a lényegénél, Lucifer Lucifer maradt, csak a szellem eszközeit használta a továbbiakban.

Hát valahogyan így képzelem az ember és benne a két nem viszonyának alakulását a dialektika történelmében. Ám a világot a gnózis irányította mindig, egészen a mai napig. A férfi és a nő szerepét is másként ítélte meg, mint a dialektika embere. A gnózis a két nemet lényege mélyéig tárgyalja, de mivel ez olyan elemeket is a felszínre hoz, amit sokan nem értenek, a nemekről szóló gnosztikus kinyilatkoztatások többnyire nem érnek semmit.

,,Ha ezekben a bibliai szóképekben elmélyülnek, akkor az ismeretek világa nyílik meg Önök előtt. Felismerik a lélek-ember két megnyilvánulását, hímnemű és nőnemű nézetét a mikrokozmoszban.

Ha az Ádám szóképet hatni hagyják magukra, akkor meglátják, hogy isteni bölcsesség, isteni terv rejlik benne, melyet a helyes kulcs segítségével tökélyre kell vinni. Ezt a tökéletességet csak úgy lehet elérni, ha megvan

- először is a valódi intelligencia,

- másodszor a szent tűz, mely Isten ötletét a nagy életterületen lángra lobbantja.

Ez a férfi a maga mennyei létében, mint mennyei megnyilvánulás.

Mindazonáltal ez a mennyei Ádám nem képes teljesen megnyilvánulni, ha a nőnemű pólus, Éva, az élő lelkek anyja nincs jelen.

Ahol tehát megvan a szabadság és az óriási lendület, ott a lényt a mindenségi megnyilvánulás követelményei szerint kell formába önteni. Ez egy megjelentetés, mindent szeretve a mindenség szeretetében. A lendítő erőnek, a főpapnak, az akaratnak pedig engedelmesen Isten nagy tervéhez kell igazodnia. És a kulcsot, amellyel az eredeti Ádám rendelkezik, csak a kimondhatatlan mindenség-szeretet keretében lehet alkalmazni.

Ahol aztán élethullámunk két sugara, a hímnemű és a nőnemű pólus Isten mindenségi megnyilvánulásában egybekel, hogy a legtisztább intelligencia szent tüzét meggyújtsa és kisugározza, ott üli meg Éva a nagy anyaságának ünnepét. Szeretetáldozatával megvédi a szent tüzet minden támadástól és csapástól. Így lesz Éva a szent tűz papnője.

Ez a lélekember női nézetének a munkája a mennyek birodalmában. Így viszi, viseli a világot, a világrendet, a világ folyását.

A lélekember hímnemű nézete az engedelmes, akinek tudomására jutott az istenterv, aki ismeri Isten tervét. Tudja, hogy lendülete, felsőbb akarata az a fő kulcs, amellyel a mindenség kimondhatatlan szeretetét fel lehet tárni, s így az megnyilvánulhat.”

(Catharose de Petri: AZ ÉLŐ IGE)

Ha a fenti idézet a tudomány szemszögéből nézve nevetséges, főleg, ha valaki az ,,istenterv” szót is olvassa. De hát nem tisztáztuk-e le, hogy a világ ősrobbanás által keletkezett? - kérdezné a tudós. Hol a teremtő, hol a terve? A terv fogalma a gnózis értelmezési szótárában elrendelésként értelmezhető. Elrendelt dolog az, ami létezésének, változásának nincsen alternatívája, a folyamatnak elejétől fogva van logikája, a folyamat fejlődést mutat. De hát az ősrobbanás is ilyen volt – mondaná a tudós. Tényleg? Vegyük az ember érzelmeit, dühét, alázatosságát, szerelmét, stb. Ezek visszavezethetők-e a négy kölcsönhatásra, melyről a fizika tárgyal: erős-, elektromágneses-, gyenge-, és gravitációs kölcsönhatások. Melyikből ered mondjuk a szerelem? Tessék, vezessék le, hogy pl. az elektromágneses kölcsönhatás az emberi agyra hatva a szerelem érzetét kelti. Vagy az éhségét vagy valami mást. Ennek képtelensége abból következik, hogy a világban megfigyelhető fejlődés és egyre magasabb minőségű szerveződés nincsen a négy kölcsönhatásba kódolva, ezekre nem vezethető vissza. Még az sem áll, hogy atomfizika-kémia-biológia vonalát követve a test petesejtből való felépítését megmagyarázza, ugyanis a DNS nem tartalmaz kódot, mely alapján bármi is levezényelhetné hogy a szövetek és szervek létrejöttét és emberi testté való felépítését. Elég, ha valaki megvizsgálja, hogy az agy sok milliárdnyi idegsejtjeinek száz és ezernyi, néha tízezernyi nyúlványa hogyan kapcsolódnak azokhoz a további száz és ezer meghatározott idegsejthez, hogy az agy magas fokú szerveződéssé váljon, a feltétlen reflex központjaként. Lehetetlen dolog lenne ezt valóban tudományos alapon megvizsgálni. Pedig a feltétlen reflex rendszere a feltételes reflexhez mechanizmusához mérve annyira egyszerű, mint amennyire egyszerű egy darabka bőrszövet az agynál. Ha tehát egy tudód az istenterv realitását vitatja, akkor még inkább vitatnia kell a természettudományokat, de inkább a tudomány egész intézményét. A gnózis állításai valóban reálisabbak, mert igyekszik elszámolni törvényszerűséggel, amelyre a világ jelenlegi fejlettségi szintje – ide értve az embert is – visszavezethető. Ha egy folyamat az elejétől fogva elrendelt, akkor annak minden kis részletét elrendeltnek kell tekinteni (kauzalitási elv). Mert olyan nincsen, ha valaminek az eleje meg a vége eldöntött dolog, de ami a kettő között van, az véletlenre van bízva. Az ember – és minden, ami létezik –, logikusan a létezésével bizonyítja az istenterv meglétét.

Ezek szerint a bukás egy eltervezett dolog volt? Szerintem nyugodtan lehetne ezt is mondani, de inkább az elrendelés szót használnám, ha már erről is írtam. Ha a Bibliát történetírásnak tartanám, akkor egyértelműen bizonyíthatom azt, hogy a bukás terv szerint történt. Azt hirdeti a gnózis, hogy Isten az egyedül jó. De vajon ki büntetné meg a teremtményét azért, mert egy nem túl lényeges kérdésben ellenszegült? Isten teremt két fát, és odateszi Ádámék orra elé a Paradicsom közepére. Se kerítés sem kerub nem őrzi a fát, a fa pedig tele csábos gyümölccsel. Lehetne enni, lehetne lekvárt főzni belőle, de cefrének is jó. Dehát mégis valami baj van vele, mert Isten azt mondta, ha esznek a gyümölcsből, meghalnak. Éva gyanút fog; hogy-hogy akkor őket nem védi Isten a két halálos fától?

,,ÁDÁM

Megmondta Isten, hogy büntetni fog,
Ha más utat választunk, mint kitűzött.

ÉVA

Miért büntetne? - Hisz, ha az utat
Kitűzte, mellyen hogy menjünk, kivánja,
Egyúttal ollyanná is alkotott,
Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon.
Vagy mért állított mély örvény fölé,
Szédelgő fejjel, kárhozatra szánva. -
Ha meg a bűn szintén tervében áll,
Mint a vihar verőfényes napok közt,
Ki mondja azt vétkesbnek, mert zajong,
Mint ezt, mivel éltetve melegít?”

Szerintem tökéletes logika. Ha a fák halált teremnek, akkor az Isten – aki jó – nem engedi, hogy egyenek a fák gyümölcseiből. Ha pedig engedi, akkor a gyümölcsök elfogyasztása nem okozhat nagy bajt. De tovább kellett volna menni még ezen az okoskodáson is, amikor a két fánál találkoznak a kígyóval, aki véletlenül éppen arra ,,járt”. Ha tehát a fák gyümölcsei nem lehetnek mérgezőek, és a kígyó is ezt mondja, akkor a kígyó igazat mondhat csak. De nem, Éva logikája csődöt mondott, néhány nap Paradicsomban töltött idő után Ádámékat az Isten ezer évekre kiűzi a Paradicsomból. Mi lett volna, ha Éva az Úrral is közli gondolatait miként Luciferrel tette, hogy dehogy akarták ők a törvényt megsérteni, de úgy vette észre, hogy ki lett a bűn provokálva. Az érett gyümölcsöket nem szokták leszakítani, maguktól lepotyognak, csak fel kell szedni, Évának csak le kellett hajolnia érte – mondaná az ügyvédje, ha lenne ilyen. De hát az akkor is bűn, mert ősanyánk akkor is evett a gyümölcsből. De nem - mondaná az ügyvédje – a gyümölcs Éva fejére esett, azon pedig szétloccsant, és belefolyt Éva szájába éppen akkor, amikor ő levegőt akart venni. Micsoda bugyuta érvelés de még ez is kihúzta volna Úrból az önleleplező mondatot; ,,láttam mindent”. Tehát az Úr előre számított rá, hogy majd Éva vagy Ádám szakít a fáról. Netán el is volt mindez tervezve. Netán a kígyó is be lett vonva a tervbe. Ez nem tisztességes! Fellebbezésnek helye van. Ha így történik, a mai napig a paradicsom boldog lakói lennénk, legfeljebb kaptunk volna még egy lehetőséget. De akkor mi lett volna a világ megreformálásának tervével, mert pontosan erről volt és van szó? A terv tehát előírta azt is, Éva már nem lehet annyira okos, hogy kivédje a vádat, Ádámnak ne legyen jogi végzettsége, a kígyót pedig ne érdekelje a többi, elérte, amit akart. A bűn elkövettetett, a terv végrehajtatott, a kígyó pedig kapott még két fát együttműködéséért cserébe, melynek árnyékában a lepotyogott gyümölcsöket eszegeti azóta is.

És valóban, a bukás bele volt kódolva az ember történetébe. A gnózis által megnevezett ok a tudatlanság volt. A tudatlanság oka a nemek szétválasztása, amely új mikrokozmoszok létrehozását jelentette, és ezek leválasztását az eredeti mikrokozmoszról, vagyis az androgün mikrokozmoszáról. Az eredeti tudás az eredeti mikrokozmosszal kapcsolódott és kapcsolódik jelenleg is. A két – női és férfi - mikrokozmosz tiszta lappal és üres fejjel kezdte meg a történetét ebben a világban, ahol most élünk. Ezt a világot a Zodiákus rendszere veszi körül, külön-külön hatva a nőre és a férfire, kizárva a tökéletes együttműködés lehetőségét. Ezt a lehetőséget a tökéletes tudás biztosíthatná, de az az eredeti mikrokozmosszal maradt. Az eredeti mikrokozmosz viszont nem tudja a nemek szabadságát biztosítani a rendelkezésére álló tudással sem. Az történik tehát, aminek történnie kell, amit az istenterv előír. A nemek maradnak szétválasztva, a tudást pedig, ami az együttműködésükhöz kell, szerezze meg a nő és a férfi ebben a világban, szenvedésük árán.

,,Abban az istenszikra-atomban, amelyből mi, emberek lettünk, eredetileg két energia volt, két lény, melyek egymás tükörképei voltak és ellentétesen voltak polarizálva, férfi-nő, kozmikus két-egységet képezve. Teremtésünk pirkadatán ezt az atomot elhasították. Ezzel óriási erők szabadultak fel, és az atom két hatalmának meg kellett tanulnia szabadon és tökéletesen együttműködni. A szabadságban fognak újra találkozni, de nem azért, hogy egymáshoz legyenek kötve, mint kezdetben hanem, hogy megvalósítsák a világmindenséget, a bennük lévő istenembert.”

(Jan van Rijckenborgh: A rózsakereszt elemi filozófiája)

Ha a bukás bibliai történetét olvassuk (bár a Biblia valójában nem történelemkönyv), lehet, hogy nem tűnik fel egy bizonyos időrendi sorrend, az, hogy a bűnbe esés a Paradicsomba történt, a Mennyei Birodalomban, Isten országában. Hát ott is megesik a bűn? A bukáshoz vezető okok tehát nem ebben a világban voltak, hanem azok a mennyben találhatók, Isten tökéletes világában - és a mai napig! Micsoda rendetlenség lehetett ott, hogy sokaknak nem tetszettek a paradicsomi állapotok, és fellázadtak Isten ellen, élükön Luciferrel? Nem gúnyolódás ez, hanem egy lényeges kérdés feszegetése, ami nélkül nem lehet megérteni a bukást, nem lehet megérteni Lucifer lázadását,

nem lehet megérteni a következő új világrend lényegét, melynek alapja egy eljövendő új ember, aki rendezte a nemek közötti évezredes vitákat. És ez végzetes azoknak, akik a vallásban meséket látnak, amelynek elmondásával és hallgatásával az unalmas és sötét téli estéket próbálták elviselhetőbbé tenni.

Van egy abszolút történelem, ami nem a mi történelmünk, hanem az eredeti emberiség, a kozmikus emberiség története. Sok párhuzamot tartalmaz a mi kitalált történelmünkkel, mivelhogy a mi történelmünket (kozmológiai és evolúciós léptékben gondolt történelemről beszélek) az eredeti történelem mintájára találták ki, bizonyos módosításokkal alkalmazva. Ez az eredeti történelem egy ponton megakadt. Az ok magában az eredeti vagy mennyei emberben volt, és benne maradt a mai napig. (De hát nem azt mondják-e a gnosztikusok, hogy a mennyei emberrel semmi baj nincsen, ő Isten tökéletes gyermeke?)

,,A mennyei ember hatalommal rendelkező szellem volt, és megnyilatkozásának folytatásával a makrokozmoszban nagy bajt okozott volna. Emiatt a mennyei embert egy isteni beavatkozás semlegesítette.”

(Catharose de Petri – Jan van Rijckenborgh: AZ ÚJ EMBER FÉNYRUHÁJA)

Az eredeti ember egy női testben lakozó kettős lélek, a férfival és a nővel. Egészen pontosan alkalmazható a közmondás erre az esetre, miszerint ,,két dudás nem fér meg egy csárdásban”. A megoldás még egy csárda teremtése lehetett volna a férfi nemnek, vagy rendezni a két nem viszonyát. Isten két nyársat tartott a tűzbe, és teremtett mindkét nemnek egy-egy mikrokozmoszt, és ezeket egy gumiszobának vehető világba helyezte, a mi dialektikánkba. A konkrét ok az eredeti világ fejlődéséből következett, mely ok az emberben vált problémás jelenséggé.

Az eredeti világ anyagának fejlődése sok párhuzamot tartalmaz a mi világunk kozmológiai, geológiai és evolúciós történelmével, de van benne egy lényeges eltérés, amit a tudomány a fennállása óta igyekszik láthatatlanná tenni. A gnosztikus irodalom nem magában tárgyalja az anyagot. Mondjuk az atomot nem csak egy anyagi rendszernek látja, hanem egy olyan rendszernek, melynek van egy kezdetleges gondolkodási képessége, amit a gnózis szellemnek nevez. Az atomot a gnózis egyben élőlénynek is tekinti.

https://www.youtube.com/watch?v=Hy2vDbQkv6M&t=451s

Az atomból felépülő vegyületek egy kollektív atomi tudatot képviselnek, de ez úgy aránylik az emberi tudathoz, ahogyan egy ál-többsejtű egy emberi testhez, mint valódi többsejtűhöz. Az egyik szervezetlen sejthalmaz, a másik az emberi test komplett működését lehetővé tevő szerveződés. Tehát úgy lehet ezt felfogni, hogy az emberi test rendelkezik testtudattal is, és rendelkezik emberi tudattal is. A kettő között látok további átmeneti tudati szinteket, ahogyan a sejtek testé szerveződése is szintekből áll. Így az emberi különböző szinten szerveződött szellemek rendszere. Az emberi rendszer a mikrokozmosz tartalmazza a legmagasabb szintű tudat működését biztosító feltételeket, amelyek közül első sorban fejlett gondolkodási képességre, a képzeleterőre, az emlékezetre, az érző központokra gondolok. Ezt a teljes emberi rendszert, mint valami hardvert különböző forrású és szintű programok működtetik.

A legmagasabb szint nyilván, hogy maga az Isten, ami nem egy személy, hanem erő, energia, melynek két nézetéről ír a gnózis, az energia nőnemű és a hímnemű nézetéről. Amikor az előbbi határozza meg a mikrokozmosz működésének irányát, akkor nőről, ha az utóbbi, akkor férfiről beszélünk. Nevezik az egyiket léleknek a másikat szellemnek is. Ne tévesszen meg, hogy Lucifer neve a nemek vonatkozásában is szóba jöhet, de szóba jöhet az eredeti ember és a dialektikus ember vonatkozásban is. Lucifer az isteni útról való letérés szimbóluma minden formájában, ezért így is és úgyis bukásra ítélték.

A nő és a férfi közötti diszharmónia szó szerint a világ problémája is. A nő-férfi kapcsolat kimondatlanul is a gnózis és a kereszténység fókuszában van. Más a nő alapvető motiváltsága és más a férfié. A nő összetartani, megtartani, fenntartani akar és alapból toleránsként irányul a világ dolgaihoz. A férfit jobban vonzza az ismeret, a dolgok megértése, a folyamatok felismerés, okok-okozatok feltárása, és minden ami egyáltalán a szellemhez köthető.

Gondolkodási képességgel mindenki rendelkezik, elejétől programról beszélek, hogy a gondolkodási képességet mi mozgatja, ahogyan a program is feladatot ad a processzornak. Van tehát egy kettős program, melyek közül az egyik a gondolkodási képességben a nőt, a másik program a férfit nyilvánítja meg. A program felcserélhető és fel is cserélték úgy, hogy a női mikrokozmoszra a hímnemű energia mint program hatott és fordítva, miközben ezeknek a mikrokozmosza ellentétes nemű felsőbb ÉN-nel rendelkezett. A cél az eredeti nemi beállítottság erősítése, az aurikus lény szintjén! Ez egy nagyon érdekes téma, bár kimondottan nem a kedvencem is. Itt azonban írni akarok róla.

,,A mennyei ember hímnős volt, férfi és nő egyben, vagyis önmagától tudott szaporodni.”

- írja Az egyiptomi ősgnózis 1. könyvében Rijskenborgh. Ebből következik, hogy az eredeti ember testi formája nőalak kellett hogy legyen, aki tud utódokat szülni, ezért a női testének feltételezése az egyetlen logikus feltételezés. A nemek szétválasztása azonban összetett dolog volt, mivel az ember nem csak fizikai testből áll, hanem rendelkezik egy halhatatlan résszel is, az aurikus lénnyel vagy felsőbb ÉN-nel, amely összegyűjti a karnációk tapasztalatait. A nemek test szerinti szétválasztása nem elég, a felsőbb ÉN-ben is szét kellett választani a nemeket! Ezért a testben és az aurikus lényben a test és a lélek között ütközést hoztak létre. Például a férfi nem által meghatározott mikrokozmosz női fizikai testet kapott, miközben a felsőbb ÉN nemi beállítottsága férfi volt. A következmény az lett, hogy a felsőbb Én igyekezett minél férfiasabb megjelenést és viselkedést megvalósítani. Ez is a lázadás egyik formája volt. Rijckenborgh ezt is egyértelműen házasságtörés kategóriájába sorolná. A házasságtörés gnózis szerinti fogalma nem azonos a közfelfogás szerinti házasság töréssel. Az előbbi házasságtörésnek nevez minden isteni elrendeléssel ellentétes törekvést – még a gondolatok szintjén is. Persze ez kizárt, mert a lázadás a terv egyik fontos eleme, tehát az ember, a Lucifer lázadását törvény írja elő, előle kitérni nem lehet! Ami az LMBTQ elnevezés mögött van, az tulajdonképpen a nemek felsőbb ÉN-ben való nemi szétválásának szabad útját jelenti.

A nemek szembenállása is, Lucifer lázadása is a teremtésnél kezdődött. Mivel a két nemnek alapvetően két, de egy irányban mutató célja van, és ezekből nem enged illetve nem is engedhet egyik sem, a két célnak nem volt mindenre érvényesíthető, látható és megnevezhető közös nevezője. Mivel ez a törvényszerűség a világot fenyegető diszharmóniát eredményezett, a Gnózis erre a problémára sajátos és egyetlennek mondható megoldást talált. Egy elejétől a végéig megtervezett világba vitte az embert, ahol egyebek mellett a nemeket szembe fordították egymással. Az ütköztetés által tervezte meg a gnózis a nemeknek bemutatni, hogy a köztük levő ellentétek hova vezetnek, milyen szenvedéssel járnak, és hogy felismerjék a rendeltetésüket. A gnózis által létrehozott kereszténység kizárólagos célja a férfi és a nő együttműködésének biztosítása volt örök időkre. Krisztus a szeretetre helyezte a hangsúlyt, Lucifer a szabadságra, ami végső soron az igazság sérthetetlenségét jelentette. A hegyi beszéd azokat a tételeket sorolja fel és tárgyalja, melyek a két nem közötti együttműködés feltételei.

,,Itt arról van szó, hogy haragvilágunkban két mágneses rendszer hat: a haragvilág, a haláltermészet, azaz a dialektika mágneses rendszere és a másik, mely Isten mágneses rendszere, a Gnózis. Böhme filozófiájában élesen elválasztja a Mozdulatlan Birodalmat a mi természetterületünktől. Persze a dialektikus mágneses térséget is a gnosztikus mágneses tér irányítja. A dialektikus természetet zárt térnek lássák, amelyet minden oldalról körülvesz a Gnózis: ez körülbelül megfelel a valóságnak.

A gnosztikus mágneses tér kormányozza és dirigálja a dialektikus mágneses teret. Az Istennel szembeni engedelmesség, az istenfélés, a vallásosság, stb., amelyekről a Biblia oly gyakran beszél, azt akarja kifejezni, hogy a vallásosságnak két nézete van. Lehetséges, hogy valaki a haragvilág közepette közvetlen kapcsolatba lép a gnosztikus sugártérrel. Az is lehet azonban, hogy teljesen a dialektikához köti magát. Az utóbbi esetben is a Gnózis irányítja, de a dialektikán keresztül, a dialektika segítségével. Reagálhatunk pozitívan a gnosztikus térre, teljesen a pozitív tér felé fordulhatunk, de pozitívan a dialektikus tér felé is fordulhatunk. Az utóbbi esetben is a gnosztikus tér kormányoz minket, ahogyan az egész dialektikát is, de, mint mondtuk, a dialektikus téren keresztül. A Gnózis másodlagos tényező, ha a természetállapot áll elől, és elsődleges, ha a természetállapot szorul háttérbe. Ezeket a viszonyokat tartsák szem előtt, s tanulják meg világosan belátni, hogy milyen abszolút értelemben határozzák meg a világosságot vagy a sötétséget, a szabadságot vagy a kötöttséget, életet és halált, létet és nemlétet.

A dialektikus tér, amelyből vagyunk és élünk, olyan terület, amelyből egész létállapotunk és tudatunk magyarázható. A haragnak ezt az egész térségét, mint megállapítottuk, a Gnózis, vagyis a másik mágneses tér kormányozza és vezeti, mert a harag világát lezárta a Gnózis. Más szóval: a haragvilág fogságban él – a Gnózis fogságában. Azt mondhatjuk tehát, hogy „a haragvilág a törvény alatt áll”.

(Jan van Rijckenborgh: A gnózis jelenlegi megnyilatkozása)

Ezt egy rajzon mutatom be, ahogyan én ezt látom. Visszatérek még később ehhez a rajzhoz, mert más mondanivalóm is. Az eredeti ember két fejű ábrázolása csak szimbolikus!

(Jelmagyarázat a mellékelt képhez:

G= Gnózis= eredeti világ
1. Az eredeti ember felsőbb ÉN-je, a
teljes tudással
2. Testi eredeti ember szimbolikus
ábrázolásban
3. Női mikrokozmosz aurikus lénye
4. Testi nő
5. Férfi mikrokozmosz aurikus lénye)

Kritikus részhez érkeztem ebben a bejegyzésben, mert Biblia leszűkítése az emberre esetleg nem mindenkinek fog tetszeni.

,,A két nemnek van egy természet szerinti együttműködése, s ezt vallási, humanista és
törvényes normák szabályozzák. De az emberi élethullám két nézetének magasabb szintű
együttműködése is van. Ez az együttműködés pedig olyan viszonyt hoz létre, amelyet szintén
törvény szabályoz, de magasabb törvény. És erről szól a Hegyi beszéd!”

(Jan van Rijckenborgh: A világ világossága)

Biztosan így van, mert a Biblia köztudottan magasabb szintű dolgokról ír. Ezzel azonban Istent és embert olyan szoros kapcsolatba hozza, hogy a kettő már-már egy. Ha megnézed a fenti rajzomat, azon rajta van ez a feltétezés is, bár ne felejtsd el, hogy én csak lerajzoltam azt, ami a gnózis állít. Ezen a rajzon olyan kérdéseket is kódoltam, ami óvatosan fogalmazva is világrengető választ igényelnek. A rajzot könnyebb úgy megértened, ha elolvasod Rijckenborgh következő két kijelentését:

,,A modern rózsakereszt filozófiája kijelenti, hogy az igazi, isteni Föld, az a világ, amit a Mozdulatlan Birodalomnak is neveznek, nem valami olyan bolygó, mely az ősidők fátylai mögött a ködös semmibe veszett, hanem most is tökéletességben létezik.”

(Jan van Rijckenborgh: AZ ELJÖVENDŐ ÚJ EMBER)

Ebből következik, hogyha az eredeti világ ma is létezik, akkor az eredeti embernek is léteznie kell.

,,A mennyei lények teste megtartja az egyetlen rendet, amellyel őket az Atya kezdetben megajándékozta, és ez a rend felbonthatatlanul megmarad mindegyikőjüknek a tökéletességhez való visszatérésével.”

(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 2.)

Megint csak elnézést kellene kérnem tőled a sok idézés miatt, de hasznos, mert amit leírok az voltaképpen csak kis mértékben az én szellemi művem. Ezek az igazságok egy belső kör (melyhez nem tartozok) számára közhelyek. Egyébként még beavatás sem kell, hogy az ember fejébe üssön szeget egy-egy pikáns gondolat. Mint írtam, az is fontos észrevétel, hogy a bukáshoz vezető okok értelemszerűen előzték meg a bukást, tehát az okok az eredeti világban és az eredeti embernél keresendők, akikről azt írta Rijckenborgh, hogy ma is élnek, vagyis a bukás okai is velük élnek jelenleg is! Csak hogy ők. akik a mennyben maradtak, mi és Lucifer buktunk. Hogy is van ez? Ők a szentek, mi meg a gyarló emberek? Valójában és a gnózis által megszellőztetve az az igazság, hogy a maradt és bukott emberiség ugyanazt az erkölcsi szintet képviseli. Sőt...

,,Gondoljon ujjongó felkiáltására, amikor felismeri, hogyan vár vágyakozva az egész teremtés Isten gyermekeinek a megjelenésére. Ez a megjelenés, ez a megnyilatkozás pedig gnosztikusan lesz végrehajtva a megmentésnek egy oly nagyszerű és gigantikus terve szerint, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni. Gondoljon az eredeti mennyei emberiségre, amely a hét főfajt hozta létre...”

(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 1.)

,,Az egész teremtés - ez megdönthetetlen törvény - teljesen Önöktől és tőlünk függ.
Mindannyian, egyénenként és együtt, lényegünk révén kezünkben tartjuk a világ és az
emberiség sorsát.”

(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 2.)

,,Vagy még helyesebben, ha merészeljük ezt az igazságot kijelenteni: az olyan ember, aki valóban ember, az az istenek fölött áll, vagy legalábbis képességeit illetően azokkal teljesen egyenlő. Mert a mennyei istenek közül egyiknek sem szabad átlépni a menny határait, hogy lejöjjön a földre. Az ember azonban felszáll a mennyhez és átszeli, ismeri a menny magasztosságát is és a lenti dolgokat is. A legnagyobb pontossággal felvesz magába mindent, és ami minden mértéken felüli: a föld elhagyása nélkül felszállhat a mennyhez. Ilyen nagy az ő tudatának hatósugara. Merjük tehát azt mondani: a földi ember halandó isten, a mennyei isten halhatatlan

ember.”

(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 3.)

Mindezek arról szólnak, hogy a mennyei ember tudati-szellemi-lelki fejlődésében hiba állt be. Ennek oka nyilvánvalóan a Mozdulatlan Birodalomban van, mert akkoriban a mi dialektikánk - a kozmikus gumiszoba - még nem létezett. A dialektika célja, hogy ezt az okot, amely a nemek közötti együttműködés zavara, megszüntesse egy elszigetelt világban, amelyben zajló folyamatok nem veszélyeztetik az eredeti világot. Ebben az esetben az angyaloknak semmi más dolguk nincsen, mint kivárni, hogy majd itt a dolgok megoldódnak. Amikor sikerül megteremteni az együttműködés örökre szóló feltételeit és ez az együttműködés létre is jön, a dialektika elérte célját, fenntartása szükségtelenné válik! Ezért írtam több bejegyzésemben is, hogy a következő új világrend már egy másik világban fog folytatódni. Az új világrend lakója pedig az az ember lesz, aki kijárta a dialektika iskoláját, és járása lesz az eredeti világ és ami világunk között oda-vissza.

A dolog az ember lényegét mélyebben érinti, mint ahogyan esetleg gondolnád. Mert itt is van egy függöny, ami mögött még mélyebb, még nehezebben felfogható igazságok találhatók. Mert valójában nincsen két emberiség! Nincsen olyan, hogy fent az eredeti, lent a bukott emberiség. De mondani kellett valamit azoknak, akik még nem néztek be a függöny mögé. Ha azt mondom, hogy a mi világunk egy látszat világ, egy mátrix, akkor az itt levő emberiség is csak egy látszat emberiség. A valódi emberiség oda át van, vagy fent – ahogy tetszik. Ezért volt fontos erre Rijckenborghnak utalnia erre több esetben is, hogy aki teheti, jöjjön rá, hogy a két emberiség emlegetésekor mindenki magára gondoljon. Az androgünök emberisége létezik és bizonyos állítások szerint létezni is fog. Ő az tehát, aki a földi ember eljövetelét várja, és nem fordítva. A föld embere a mikrokozmoszával együtt a Mozdulatlan Birodalom lakója lesz androgün mellett, és ezzel megszünteti a bukáshoz vezető, mai fennálló okot. Így szól a terv, más semmiképpen nem jön ki az okoskodásból.

De van még egy kérdés, amit tisztázni szeretnék. Hermész írásai azt a feltételezést is sugallják, hogy a földi ember teljességgel az androgünnel, aki voltaképpen most itt járja ki az iskolát. Tehát nem két lényről van szó, aki közül az egyik itt van, a másik máshol. Ebben az irányban más írások is mutatnak, amikor azt mondják, bennünk két ember van, az egyik mennyei, másika földi. További forrás híján nehéz ezt pontosan érteni, mert ez azt is jelentheti, hogy az eredeti mikrokozmosza össze van kapcsolva a földi nő- és férfi-mikrokozmosszal. Pontosabban ez úgy nézne ki az elgondolásom szerint, hogy a férfi mikrokozmoszába csak az eredeti ember férfi, a női mikrokozmoszban a női princípium lép be és használja a mikrokozmosz monádját vagy a gondolkodási képességét, de a két nem mikrokozmosznak nincsen önálló központi magja. A két ember tehát, amit Hermész is emleget, az a dialektika aurikus lénye és az eredeti ember aurikus lénye egyetlen mikrokozmikus rendszerben. A földi ember mikrokozmosza az eredeti mikrokozmoszában van, ami a mikrokozmosznak valamiféle hagymaszerű szerkezetet biztosítana. .

,,Nem mi, a Föld szülöttei vagyunk azok, akik új teremtménnyé válunk, hanem egy teljesen másik lény. A földember mellett a szellemember. Az egyik a földtől való, földi: a másik a mennytől való, mennyei. Gondoljanak itt a Korinthusbeliekhez írt első levél 15. részére (35),
akkor tudják, érzik, maguk előtt látják, hogy Pál hermészi bölcsességből merít.
És így adódik, hogy nem egy változik meg, hanem kettő. Legalábbis ketten lehetnek:
egy földi ember és egy mennyei ember ugyanabban a mikrokozmoszban.”

(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 3.)

,,Aztán az a pillanat jön, melyet sok látnok látott (akár megértette, akár nem), hogy két lény
van jelen, melyek a központi szellemmagból indulnak ki: a mennyei ember és a dialektikus
ember. Együtt mennek az életen át, mint ikrek, íjaik megfeszített húrjával a világosságbirodalom csillagjaira célozva. De ez nem a keresztút. A keresztút egy pszichológiai pillanatban kezdődik, amikor minden előkészületet megtettek. Akkor a két nagyon ellentétes lényt összekapcsolják a koponya helyén, a főszentélyben, a gondolkodási képesség székhelyén.”

(Jan van Rijckenborgh: A világ világossága)

Hermész írta, hogy ami bennünk érzékel: lát, ízlel, szagol, hall, érzékel, az tulajdonképpen maga az eredeti ember. Az érzékeink ezek szerint az eredeti világban vannak, azok az eredeti ember érzékei. A delphoi templom bejárata felett volt olvasható a felírás:

,,Ember, ismerd meg önmagad!” 

Aki átlépte a kaput, a másik oldalon a kapu felett ezt olvashatta; 

„És felismered, hogy isten vagy.”

Az ember-isten vagy isten-ember nőből és férfiből áll. A kettő közötti együttműködés válságba került, amely problémára a gnózis keresett és kapott megoldást. Ehhez találták ki a mi világunkat. A helyreállítás módszere az ember olyan helyzetekbe való kényszerítése volt, hogy ha nem tudják a nemek egymást megérteni, szenvedjék meg a szemben állás következményeit. Erre alkottak egy kódexet is, amelyet Jézus szájába adva tették ismeretanyaggá az ember számára. Ez a kódex az Új Szövetségben olvasható hegyi beszéd. Ez azonban kódolt szöveg, kulcs nélkül nem érthető meg, ahogyan azt érteni kellene. A kulcsot Rijckenborgh hozta nyilvánosságra A világ világossága című könyvecskéjében. Megítélésem szerint ez a kulcs jelenleg a világirodalom legnagyobb jelentőségű műve, mert a közeledő új világrend az ember jövőjét a kereszténység előbb említett kódexének megértésétől fogja függővé tenni.

https://rozsakereszt.hu/tudastar/konyvek/a-vilag-vilagossaga/#1593040283853-3b7bd8bb-ab7c

Azonban az igazi kódex az a tapasztalati kincs, amit ebben a világban az emberiség a történelem folyamán felhalmozott. Ehhez én adnék kulcsot, ez rövidebb és érthetőbb lesz. Ha összevetjük a két nem megnyilvánulásának következményeit, akkor láthatóvá válnak, hogy a valóság miben igazolja ezt vagy azt a nemet. Van egy dolog azonban, amit templomban nem tanítanak, ez a jó szándék princípiuma. Ha az egyik nem azt gondolja, hogy a másik tévedése végzetes vagy durva lehet, de a jó szándék még is jelen van, akkor a végzet soha nem fog bekövetkezni. Ezt a törvényt ajánlott lenne kőbe vésni az örökkévalóság számára, mert ez a garancia arra, hogy a nemek elégtelen tudása a világra veszélyes legyen. Add meg hát a nőnek a gondoskodás, a férfinek a szellem szabadságát. Ami gond jön, az a Nagy Könyvben amúgy is le van már lefektetve, az ellene nem tudsz tenni semmit. Át kell élni az eseményeket és általuk okosodni. Amikor az ember eléri az elégséges mennyiségű tapasztalatot, mátrix-világunk célba ért. Az elégséges pontosan azt jelenti, hogy az ember felismeri, hogy minden problémájának forrása saját maga. Önmagában is a nemek közötti diszharmónia. Bárki, aki erről tud írni, az azt bizonyítja, hogy a felismerésen túl van már az emberiség.

 

ÉN, LUCIFER

,,Aztán mi végre az egész teremtés?
Dicsőségedre írtál költeményt,
Belé helyezted egy rossz gépezetbe,
És meg nem unod véges végtelen,
Hogy az a nóta mindig úgy megyen.
Méltó-e ilyen aggastyánhoz e
Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?
Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli
Urát, de torzalak csak, képe nem;
Végzet, szabadság egymást üldözi,
S hiányzik az összhangzó értelem. -”

Madách Imre: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA)

Hajnal 3-kor keltem az nap, amikor eldöntöttem, hogy megírom ezt a bejegyzést. Arra ébredtem, hogy gondolkozok, hogy a teremtésen, a nő és a férfi kapcsolatán töröm a fejem, mintha a kettőnek lenne valami köze egymáshoz. A kérdés mostanában többet foglalkoztatott, így elsőre nem is csodálkoztam rajta, hogy a téma meg állt bennem. Azonban nem én döntöttem arról, hogy hajnal 3-kor felébredek, s hogy akkorra már gondolkozzak olyasmin is, aminek témáját nem én választottam meg. Meg kellet az ok-oksági elv látszólagos irányát fordítani, hogy értsem: Nem azért élt a téma tovább, mert törtem rajta fejemet – hiszen ezt alvás közben nem tehettem meg – hanem a kérdés volt az, ami tőlem függetlenül létezett, és azonnal hatott a tudatomra, mihelyt az újra felébredt.

Ezekre a kérdésekre a gnózis tana adott választ, amit jobb híján fontolóra kellett vennem. Ez szerint az ember tudatára, gondolkozására döntő befolyást külső eredetű erők hatnak, amit a gnózis állatöv mágneses rendszerének nevez. Ez jutott eszembe, amikor hajnal 3-kor felkeltem, és megnéztem az ég pillanatnyi ,,állását”. A telihold még a felhőkön is szépen átvilágított, de a közelében tartózkodó Jupitert már nem lehetett látni a felhőzet miatt. Azt előző napok estjein azonban lehetett a Hold közelében látni a bolygót teljes fényében. Szóval ők lettek a gyanúsítottjaim az éjszaka aktivitásom miatt. Ehhez még hozzá kellett sorolnom a Vénuszt is, melyek hatása szintén számításba vehető, ha már ennyire belemerültem az asztrológiába. Ez a bolygó – melynek mitológiai neve Lucifer – szinte még akkor is látszik most, ha már a többi csillag fényét elnyomja a fel kelő nap.

Talán nekik köszönhetem, hogy választ kaptam egy látszólag huszadrangú kérdésére, hogy szét válaszható-e a nő és a férfi, akár örök időkre is. Gondolj bele, mire jó egy nő ebben a világban? Bármit végez, az géppel is elvégezhető, csak a szülés és a gyereknevelés nem. (A férfi esetében még rosszabba helyzet, de most a nőkről van szó). Tehát tudományos oldalról megközelítve a nő e világi létezésének kizárólagos értelme a szülés és a nevelés. Ha ezek nem volnának, akkor egy nő teljesen felesleges teremtménye lenne az Istennek. Azonban sok olyan pár él ezen a világon ahol nincsen gyerek, a kapcsolat mégis kimondottan a nemekre jellemző módon működik. Ha elveszek egy kapcsolatból mindent, amitől a kapcsolat fennmarad továbbra is, akkor az elvett dolgok nem a kapcsolat fenntartásáért felelős tényezők, és az marad fent a rostán, ami a kapcsolat összetartó eleme. Ha a nő és férfi közötti kapcsolat gyermekáldás nélkül is megvalósulhat, akkor a nemek közötti kapcsolat nem a családra épül! A kérdés és a rá adandó válasz túl mutat ezen a világon. Van-e ebben a logikában hiba? Mit mond erre a gnózis?

,,A két nemnek van egy természet szerinti együttműködése, s ezt vallási, humanista és törvényes normák szabályozzák. De az emberi élethullám két nézetének magasabb szintű együttműködése is van. Ez az együttműködés pedig olyan viszonyt hoz létre, amelyet szintén törvény szabályoz, de magasabb törvény. És erről szól a Hegyi beszéd!”

(Jan van Rijckenborgh: A világ világossága)

Itt arról beszél Rijckenborgh, hogy a nő-férfi kapcsolatot a mi világunk felett álló törvény szabályozza. Persze meghatározzák ezt a kapcsolatot e világi törvények is, ami szükséges a faj és ezzel a Mátrix fenntartásához, de ez a törvény csak is ebben a világban érvényes. Ha a két nem kapcsolatának nincs már oka az e világi törvények szerint, akkor válik érzékelhetővé, hogy a kapcsolatot magasabb törvények biztosítják.

A nő-férfi kapcsolat okának megértéséhez vissza kell menni a kezdetekhez, a világ teremtésének időpontjához, mert az okok ott vannak. Az ok-okozati elvben mindig az előző láncszem az, ami meghatározza a következő láncszem számára a problémát és az arra adandó reakciókat. Az okozatok láncszemeinek van annyi joguk, hogy meghatározzák saját tulajdonságaikon keresztül a reakcióik milyenségét, azonban minden hatás kiindulópontja akkor is az első láncszem. Az első láncszem a teremtő, vagy a keletkezést kiváltó ok.

A tudománynak szó szerint feladata a spontán keletkezés módját hirdetni, mellyel az Istent rejtheti el a figyelem elől. Az ősrobbanás elméletét így paradox módon azok találták ki, akik jól tudják, hogy teremtésről kellene beszélni, hiszen más esetben akár oktatni is lehetne a Bibliát fizikaórán.

A tudománynak van Jokere annak bizonyítására, hogy a világot nem Isten teremtette. A teremtés lehetőségei (motiváció, tervezés és kivitelezés eszközei, stb.) nem előzhették meg a teremtést, mivel azokat is teremteni kellett volna, így a teremtés függőbe került önmagától, azaz önmagának kellett volna megteremtenie saját feltételeit. De ezeket a feltételeket sem lehet utólag biztosítani azzal, hogy a teremtő időben visszamegy a teremtés által azóta létrehozott eszközökkel, csakhogy a semmiből meg tudja a világot teremteni. A teremtés és annak eszközei, feltételei az ok-okozati elv egy szűk körré lett való végtelenítése ez anélkül, hogy a világnak lehetősége lenne kitörni ebből a körből. Ám az első láncszemmel a tudomány így is adós maradt, és reménytelenül az maradt volna, ha nem érzi, hogy a körből neki is ki kell törnie. Ki kellett hát neki találni egy személytelen teremtőt, aki tervezés nélkül képes világot teremteni. Ez lett a Higgs-bozon.

A terv fogalma maga is félre vezető. A tervezés e világi értelmezésében abból áll, hogy valaki megpróbál valamit megvalósítani, és ehhez tanulmány tárgyává teszi mit akar megvalósítani, milyen körülmények között, milyen céllal, milyen eszközökkel, stb. A terv a megvalósítás tárgyának komplett leírása. A terv feltételezi azon elemzések sorát is, amely a terv megvalósítását dolgozza ki. De vegyük a lényeget, a tervezés ebben a világban a tudatlanság megnyilvánulása, merthogy elemezni, megvizsgálni, ellenőrizni meg miegymás azért kell, mert a tervező tudása korlátozott.

Vajon az isten mérlegelne -e bármit is, ha tervében lennének tisztázásra szoruló elemek? Vegyünk például egy biliárdasztalt, rajta bizonyos számú golyókkal. A cél az, hogy minél több golyót tudjon valaki az asztalon kiképzett lyukba kényszeríteni. Milliónyi lehetőséget elemez a játékos, hogy melyik golyót milyen irányban milyen erővel lökje meg. Miért van ez? Azért, mert egyrészt milliónyi lehetőség adott a játék folytatására, másrészt a játékosnak nincsen képessége arra, hogy a golyók helyzete alapján minden lehetőséget figyelembe vegyen és azt meg is játssza. Benne lehet a játékban az a lehetőség is, hogy - amennyiben eltekintünk az asztal lapjának ellenállását a golyók haladásával szemben – egyetlen lökéssel az összes golyó lyukba essen. A tervezés szükségessége ebben az esetben a tudás hiányából következik, mert a játékos nem képes meglátni a legjobb lehetőséget.

A gnózis teremtője olyan játékosnak fogható fel, aki számára a játék csak is a legjobb lehetőséget kínálja, és azt a játékos úgy játssza meg, hogy tévedni nincsen lehetősége. Tiltják-e a törvények, hogy ez ne valósulhasson meg máshol és és másképpen – akár a teremtésben is? Ki az a tudós, aki ezt a feltevésemet elvitathatja? Mert mit csinál a Higgs-bozon? Konkrét terve van a részecskékkel, hogy tömeget ad nekik? Megtervezte a Higgs-bozon, hogy ennek és ennek a részecskének ad tömeget, hogy a létrejöhessenek a megfelelő atomok, a megfelelő molekulák és szerves anyagok, hogy jöjjön egy evolúció, amely aztán az egész halmazból egy embert fabrikál? Terveznek-e a fizikai törvények bármit is a világgal, az emberrel, tervezték-e, hogy élettel és értelemmel ruházzák fel a világot? Nem. Ugyanaz a törvény, mely megszabja az atom tulajdonságát és viselkedését, a részecskék szintjén fizikai törvény, az atomok és vegyületek szintjén a kémiai törvényszerűség, szerve anyagok szintjén biológia, élőlények viselkedési szintjén társadalomtudomány, stb. Innen már értened kell, hogy a teremtő nem egy szakállas lény, hóna alatt papírtekercsekkel, mely a világ tervrajzát tartalmazza. Ha szabad a Higgs-bozonnak tervezés nélkül teremteni, engedtessék meg azt a teremtési módot is, amelyet a gnózis tanít, és amelyet én is közreadok Rijckenborghot idézve!

Hogy be lehessen bizonyítani, hogy a világ keletkezéséhez nem volt szükség Istenre, egy nagy kaliberű történetet találtak ki, egy sok milliárd eurót igénylő projektet, a részecskegyorsítót. Ezek közül a legnagyobb az európai LHC. A gyorsítógyűrű 27 km kerületű és 8 km-t meghaladó átmérővel. A gyűrű 127 m mélységben húzódó alagút. Ebben az alagútban nagy pontossággal kiképzett alagút húzódik, szakaszonként nagy teljesítményű elektromágnessel, melyek folyamatosan pályán tartják a gyorsított részecskenyalábokat. A pálya kör alakú, a nagy sebességgel száguldozó nyalábok viszont egyenesen haladnának. Úgy kell irányítani őket, hogy a megfelelő helyen, a detektorba csapódjanak be. Mi van akkor, ha a pálya megváltozik, mondjuk az alagút deformálódása miatt? Erre az lenne a válasz, hogy a mérnökök ez a lehetőséget is figyelembe vették, a megfelelő helyre tervezték, talajmozgásoktól mentes helyre tervezték meg a gyorsítót. Így lenne? 10.000-20.000 évvel ezelőtti időben (és nem évmilliókkal ezelőtt), egy, a mai Alpok alatt húzódó csomó kiszakította az Alpokból a mai Kárpátokat. Így képződött a mai Kárpát-medence. A kéreg alatti mozgások nem értek véget, legfeljebb csendben, lassan zajlanak tovább, ami azt jelenti, hogy a LHC pályája folyamatosan torzul, akár tetszik ez a kutatóknak, akár nem. A nyalábokkal mi a helyzet, azokkal minden rendben van?

https://en.wikipedia.org/wiki/Large_Hadron_Collider

Az istent helyettesítő részecskének - Higgs-bozonnak - elméletét jóval korábban megalkothatták már, de ezt az elméletet alá kellett támasztani hitelesnek eladható kutatások eredményeivel. A részecskéről és a Higgs-mezőről írt tudományos elmélet egyszeri elolvasás után is gyanússá válik, hogy az handabanda. A részecskével foglalkozó wikipédiás anyagból egy szakaszt idézek, ami kellően érzékelteti, miről van szó. Ebben a szakaszban 4-szer fordul elő olyan szó, melyek az anyag és energia keletkezésénél a ,,keletkezés” szót más szóval helyettesíti:

,,A Higgs-bozon vagy Higgs-részecske egy olyan részecske, amelyet a részecskefizika standard modellje jósolt meg. Ez a részecske a közvetítője a Higgs-térnek és ez felelős a többi részecske tömegéért.

A Higgs-mechanizmus feltételezi egy olyan négykomponensű függvény (komplex izospin-dublett) létezését, amely hozzáadódik a fermionokat leíró függvényhez, mintha a fermionok ebben a térben mozognának. Az egyébként tömeg nélküli fermionok a Higgs-térrel kölcsönhatásban tömeget nyernek, hasonlóan ahhoz, ahogy egy töltött részecske folyadékban sokkal nehezebben mozog, mint vákuumban, mert az elektrosztatikus vonzás következtében magával kell hurcolnia a környezetében levő, polarizált molekulákat. A Higgs-tér sérti az SU(2)-szimmetriát, és ezzel a szilárdtestfizika kvázi-részecskéihez hasonlóan olyan új részecskéket hoz létre, amelyek közül három elnyeli az elmélet zérus tömegű közvetítőrészecskéit, ezáltal tömeget teremtve nekik és létrehozva a három áhított, nehéz gyenge bozont, a negyedik komponense pedig, melléktermékként, újabb nehéz részecskét hoz létre, a Higgs-bozont. A Higgs-mechanizmust, amely tömeget ad a részecskéknek, eredetileg az elektrogyenge kölcsönhatás elméletének kialakításakor feltételezték annak a magyarázatára, hogy miért van a W- és Z-bozonoknak tömegük. A Higgs-mechanizmus nélkül minden részecske fénysebességgel száguldana és így nem alakulhattak volna ki égitestek. Az elmélet szerint maga a mechanizmus, ami szerint az ősrobbanás első pillanatában keletkezett részecskék a Higgs bozonnal való kölcsönhatásuk következtében tömeget is nyertek az ősrobbanás első másodperce alatt folyt le.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Higgs-bozon#Forr%C3%A1sok

A 3 szó (felelős, nyer, teremt), melynek emlegetése miatt a fizika tanár bárkit megbuktatott volna, ha az az energiáról és az anyagról szól:

1. ,,Ez a részecske a közvetítője a Higgs-térnek és ez felelős a többi részecske tömegéért.”

2. ,,Az egyébként tömeg nélküli fermionok a Higgs-térrel kölcsönhatásban tömeget nyernek…”

3. ,,...olyan új részecskéket hoz létre, amelyek közül három elnyeli az elmélet zérus tömegű közvetítőrészecskéit, ezáltal tömeget teremtve nekik…”

4. ,,Az elmélet szerint maga a mechanizmus, ami szerint az ősrobbanás első pillanatában keletkezett részecskék a Higgs bozonnal való kölcsönhatásuk következtében tömeget is nyertek az ősrobbanás első másodperce alatt folyt le.”

A keletkezést helyettesítő három szó közül az utolsón van a hangsúly, A ,,teremt” szót nagyon is jól megválasztották, hiszen ezt is akarták, a teremtést a részecske fizika fogalmai közé sorolni. Az ősrobbanás tehát úgy folyt le, a nulla tömegű és energiájú (ezt az utóbbit fontos kihangsúlyozni) részecskék a Higgs-mezőn áthaladva tömeget nyertek, hatalmas mennyiségű anyagot és energiát, ami a robbanást előidézte.

Nincsen helye a vitának. Egy sok milliárdos eszköz és 10.000 tudós (ennyit említ az anyag) segítségével bizonyított elmélet nem lehet vita tárgya a félműveltek, betűt, számot nem ismerők hadának. A három szóról pedig (felelős, nyer és teremt) nem vitatkozik a tudomány senkivel.

A teremtés mikéntjéhez más módon kell közelíteni. Láthattad, hogy a tervezés mekkora probléma a tudomány számára, de még a vallásoknak el kellene velük számolni, bár erre a hívők nem tartanak igényt. Rosszul teszik. Mert, mert a teremtést is ugyanazokkal az érvekkel lehet támadni, mint az ősrobbanást is. A megoldás azonban nem a tudománynak kedvez. A tudomány a természettudományok dolgában nagyrészt hamisít vagy mellébeszél.

Számomra bizonyított tény a gnosztikus tan azon állítására, hogy két alapvetően különböző világ létezik. Van egy igazi valóság, amit nem ismerünk, de folyamatosan tárják fel ennek titkait. Ez az a világ amit paradicsomnak nevezhetnénk, az ,,őshazát”. Aztán van a mi világunk, egy mátrixként működő zárt világ, amely egyszerre börtönünk és iskolánk is. A két világ alapjaiban tér el egymástól. Ez azt jelenti, hogy az eltérés atomi szintet is érint. A fizika törvényei is különböznek. Ami itt meghatározó, az nem jelent semmit odaát. Az ,,odaát” törvényeit pedig nem ismerjük. Ami ezen a világon lehetséges, az lehetetlen lehet a másikban, és fordítva. Ahogyan az előző világ teremtése megvalósulhatott, az lehetelten lenne itt. Már csak azért is, mert a Mátrixunk nem ősrobbanás által keletkezett. Az eltérés hozadéka az, hogy az eredeti világot felépítő ,,ősanyag” is különbözik a mienktől, míg a másik hozadék az, hogy erre az anyagra gondolatok útján is lehet hatni. Ennek a kijelentésnek azonban van egy nagyon érdekes oldala is.

A gnosztikus tan szerint az emberi rendszer összetett, látható-láthatatlan, halandó-hallhatatlan részekből áll, míg a tudományos verzióban, az ember pusztán a testre korlátozódik. Azonban a tudat forrása nem az fizikai agy, hanem az emberi rendszer láthatatlan részében lakozik. Ez a láthatatlan rész nem része a Mátrixnak, hanem az eredeti világgal, abból következő törvényekkel van bizonyos kapcsolatban. A gondolataink a mi világunk törvényei szerint a világunk anyagával nem kapcsolódik. Az efféle bűvészkedés ki van zárva. Viszont kapcsolódik ahhoz az ősanyaghoz, amelyről az imént tettem említést. Így az a paradox helyzet áll elő, hogy kapcsolatban vagyunk egy általunk nem érzékelhető világgal, miközben nem tudunk hatni arra az anyagra, amely ami világunkra jellemző. A gnózis, vagy mágiák nagymesterei ezt valószínűleg tudják, de az előbbiek biztosan.

Engedtessék az is a gnózisnak, hogy miként a tudomány ezt megtehette, a gnózis is a saját nyelvezetén írja le a teremtés hogyanját. Rijckenborgh írásából idézek:

A hermetikus filozófia alapján vizsgáljuk most meg, hogyan alkotnak meg egy világot. Isteni szelleme, Logosza által az Atya egy tervet vetít az ősanyag végtelen tengerébe. Ez a terv, ez az isteni gondolat erősen mágneses, és az ősanyagban összpontosulást, gömböt keletkeztet, amelyben az atomok a terv különböző rendszerei és erői szerint kerülnek forgalomba.”

(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 2.)

A nevekkel az a baj, hogy a dialektika embere képes azokat a saját értelmezési szótára alapján vizsgálni. Pedig a mondani való fordítás után annyira válik tudományossá, mint a Higgs-bozon általi teremtés. Az ,,Atya” egy erőhatás, amely kölcsönhatásba lép az ősanyaggal. Az ősanyag sem olyan, mint egy fadarab, aminek megmunkálása tervet igényel. Itt az az elv érvényesül, mint amit a biliárdasztal hasonlatával fejeztem ki. Sem az anyag nem kínál több lehetőséget saját megmunkálásához azon kívül, ami a legjobb, sem a ,,teremtőnek” nem kell még a lábáról is a körmöt lerágni, mire támad valami jó ötlete. Mindez a dialektika sötétre és laposra tervezett világában még a mesénél is irreálisabb előadás lenne azok számára, akik még a világunk mentén gondolkoznak. De ha nem így lenne, a Higgs-bozon mire menne a teremtéssel, hiszen csak egy részecske?

A teremtés folytatódik. Ami nagyban az kicsiben is, és fordítva. Az ember isten képmására a gondolataival teremthet. Kicsiben ugyan, de a technológia ugyanaz.

,,Ahogyan sugárzása segítségével a mágnes vasreszeléket vonz magához, úgy vonzunk mi is a gondolatainkkal - melyek szintén erősen mágnesesek - ősanyagi atomokat. Gondolataink összjátéka és fajtája pedig azt eredményezi, hogy a környező gömb alakú tér számtalan atommal telik meg, amelyeket gondolataink tartanak itt, s amelyek ebben a térben pályáikat róják. Mihelyt gondolataink alapvetően más irányba terelődnek, ezeknek az atomi pályáknak a rendje természetesen megbomlik, megváltozik, és az atomok bizonyos csoportjai kilökődnek a gömbből. Így megy végbe nálunk kicsinyben, ami a dialektikus világmindenségben a legkülönbözőbb okokból nagyban csaknem naponta megtörténik.

Vizsgáljuk meg azonban, hogy mi történik, ha a gondolatáramlat teljesen egyforma marad, és ennek megfelelően az ember szerkezetében egy adott atomi rendszer állandósul. Ekkor a

folyamatos mágneses gondolaterő az atomokat egy befelé irányuló spirális pályára kényszeríti. A kifelé irányuló spirálmenet mellett van tehát egy befelé irányuló spirál is. Figyelmünket most e befelé irányuló spirálmenetre szeretnénk irányítani.

Mikrokozmikus tekintetben tehát nem csak táguló, hanem zsugorodó mindenségről is beszélhetünk. A befelé forduló spirálisok egyre kisebbek, pályáik egyre rövidebbek lesznek, mígnem ezek az atomok az ember asztráltestének tüzébe zuhannak.

Asztrális tüzünk jellege persze megfelel a gondolatainknak. Észjárásunk és asztrálisunk állandó egyensúlyban van. Ez a tűz a gondolatok alapján elhasítja, megnyitja az ősanyagi atomokat, és az atom hét ereje felszabadul.

Ebből az atomból tehát olyan erők áradnak, melyeknek minősége gondolatéletünkkel és asztrálisunkkal egyezik meg. Ezek az erők aztán éterekké alakulván beáramlanak anyagi rendszerünkbe, ahol anyagtestünk minden szervére hatást gyakorolnak.”

Az ,,Atya”, mint teremtő energia, nem férfi, hanem kettős energia. Ahogyan az elektromágneses kölcsönhatások meghatározzák az atom tulajdonságait, azon keresztül a kémia, és a azon keresztül a biológia törvényszerűségeit, egyetlen erő úgy határozhatja meg az ősanyag szerkezetekké való szerveződést is. Amit szabad a Higgs-bozonnak, azt még inkább szabad az ,,Atyának”.

Az ősanyagból kétféle energia szabadul fel. A gnosztikus szövegek ezt úgy fogalmazzák meg, hogy az Isten egyszerre nő és férfi is, erre pedig az androgün elnevezéssel utalnak ezek a szövegek. Ezt a kettős energiát nevezik istennek is, ami egy atomban atomként nyilvánul meg. Nem így van-e a tudományosan ,,leképezett” világunkban is? Az elektromágneses kölcsönhatások az atomban atomként, a szerves anyagokban szerves anyagként, a kőben kőként, a növényben növényként, az emberben emberi testként nyilvánul meg. Az ,,Atya” így nyilvánul meg az emberben is nőként vagy férfiként, de a nemek szétválása után vagy csak nőként a női testben m vagy csak férfiként a férfi testben.

A világot teremtő erő az emberben emberként viselkedik, nőként a nőben férfiként a férfiban. Itt aztán végképp elválnak a tudomány a gnózis útjai. Mondta-e valaki, hogy a Higgs-bozon van bennetek, az teremtő lény bennetek, stb? Márpedig szó szerint kell érteni azt is, amit a Biblia mond: ,,Isten országa bennetek van”. El lehetne mondani ezt így is: a Higgs-bozon országa bennetek van? Ez egy lényeges szempont, hogy a teremtőjét a tudomány nem tudta kapcsolatba az emberrel. Mintha semmi köze sem lenne a kettőnek egymáshoz. Tudod miért van ez így? Mert a tudománynak csak annyira kellett csak ez a részecske, hogy Isten kezéből kivegye a teremtést. Az emberben levő Istennel a tudomány nem foglalkozott.

Ha a Föld szívében megkezdődik az atomhasadás, két energia szabadul fel. Nem egyetlen energia pozitív meg negatív sarokkal, hanem két energia, s ezzel két pozitív és két negatív sarok. A két energia egymás tükörképe, egymással fordított viszonyban van: az egyik erő a másik ellenpólusa. Ha ez a két energia együttműködik, akkor csodát művelhet, dicsőséges nagyszerűséget teremthet, tele boldogsággal. Ha nem működnek együtt, akkor rettenetes, zavaros tűzzé válnak. A figyelmes olvasó bizonyára gondol arra, hogy ez a két energia egyetlen atomba van bezárva! Ha felszabadulnak, szabadon és dinamikusan kell együttműködniük aszerint a gondolat szerint, mely az atomhasadás alapja volt. Így kell bizonyítaniuk isteni hivatásukat.

Hogy ezt jobban elképzelhessük, gondoljunk egy kerékre. A mérnök fog egy darab vasat, azaz vasatomokat, melyek egyetlen tömeget képeznek. A vasdarabból aztán kereket csinál, s célja szerint használatba veszi.

A szellemi elv, amelyen a kerék alapul, a mozgás, a sebesség, a teherbírás, a tevékenység elve. Ha értenénk ahhoz, hogy a vas atomok hasításakor alkotóan gondoljunk egy kerékre, akkor ez a kerék a mozgást, a sebességet, a teherbírást, aktivitást már tartalmazná úgy

hogy élő kerékről lenne szó. Az elektromosság bizonyos atomok sugárzása. Ha képesek lennénk ezeket az atomokat elhasítani, akkor élő erőt kapnánk, mely magától világítana és melegítene. Akkor nem lenne többé szükségünk technikai berendezésekre, hogy bizonyos atomok sugárzását világítóvá vagy meleggé tegyük.

Mindezeket az erőket és a teremtésnek minden ilyen jellegű megvalósítását az atom két, egymással fordított viszonyban álló energiájának felszabadítása teszi lehetővé. Persze atomhasítással egyetlen pillanat alatt egy egész népet is megsemmisíthetnénk.

Vannak istenszikra-atomok is, a mennyei ember lényének magjai. Abban az istenszikra-atomban, amelyből mi, emberek lettünk, eredetileg két energia volt, két lény, melyek egymás tükörképei voltak és ellentétesen voltak polarizálva, férfi-nő, kozmikus két-egységet

képezve. Teremtésünk pirkadatán ezt az atomot elhasították. Ezzel óriási erők szabadultak fel, és az atom két hatalmának meg kellett tanulnia szabadon és tökéletesen együttműködni. A szabadságban fognak újra találkozni, de nem azért, hogy egymáshoz legyenek kötve, mint kezdetben hanem, hogy megvalósítsák a világmindenséget, a bennük lévő istenembert.

Az istenszikraatom két energiáját harmonikus együttműködésükben jelképesen az „élet fájának” is nevezik: ha pedig különválva hatnak, akkor „a jó és a rossz ismerete fájának” nevezhetjük őket. Ha a két istenszikra-energia a bolygói kozmosz szívében felszabadul, akkor a különböző rétegeken át felfelé terelődnek. Minden rétegben átmennek valamilyen folyamaton, s bizonyos szolgálatot végeznek az egész javára.

A végső folyamat, az eredmény a legmagasabb vagy legfőbb rétegben fejlődik ki. Ott a két energia csodálatos dicsőséggé, folttalan, boldog végeredménnyé, tökéletes kétegységgé válik. Az egész alkímiai folyamat alapját képező terv itt nyilvánítja meg eredményét. Ez a boldogság, ez az abszolút folttalanság uralkodik minden bolygói kozmosz legmagasabb rétegében. A mi földkozmoszunknál ezt a réteget nevezzük istenrendnek, a mennyei birodalomnak vagy a legmagasabb hőségszférának. Ebben a boldogságban élt az eredeti emberiség az istenszikraatomból, az együttműködő energiák szabadságában, mint megszabadult, mint kozmikus két-egység. Az ember Isten gyermeke volt, Isten kertjében élt, Isten életében és létében fejezte ki magát, minden értékkel és képességgel, ami ezzel együtt járt.

Ebben a paradicsomban állt az élet fája, az együttműködő energiák képe az alkimista képlet terve szerint: egészség, erő, halhatatlanság, mint állandó, változatlan érték.

Persze létezett a jó és a rossz ismeretének fája is, a tiltott fa, mert a két energia együttműködésében minden zavarnak és erőltetésnek bajt, katasztrófát és halált kellett okoznia, az életelv elrontásának természetes következményeként.

Életterületünkön, ahol most lakunk, ez a két energia még elválasztva lép fel. Az egyik energia, amelyet nőneműnek nevezhetnénk, a táplálkozásról és növekedésről, míg a másik, a hímnemű a megnyilvánításról és megvalósításról gondoskodik.”

(Jan van Rijckenborgh: A MODERN RÓZSAKERESZT ELEMI FILOZÓFIÁJA)

Ha túl tudsz lépni a rózsakeresztre és a gnózisra jellemző nyelvezeten, akkor érint meg az a tudás, amit a tan adni akar. Itt az volt a mondanivaló lényege, hogy az ember továbbra is teremtő maradt azáltal, hogy cselekedeteiben a benne levő Isten nyilvánul meg. Azonban az ember két princípiumból áll, a férfiből és a nőből. Ez pontosan azt jelenti, hogy a nemek szétválasztásával az emberben levő Istent is szét kellett volna választani. Isten azonban egy és oszthatatlan. Az fordulhatna csak elő, hogy isten vagy csak az egyik, vagy csak a másik nemben van jelen, vagy egyikben sem. A dialektika egyik istenének, a matematikának a törvénye azonban itt nem működik. Ezt a sokak számára rejtett ellentmondással a tudomány nagyon is tisztában van. Mivel fontos dologról van szó, ezt a területet is célba vette a tudomány. Az erről a jelenségről kidolgozott meséje a kvantum-összefonódás névként vizsgálhatod többek között itt:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kvantum-%C3%B6sszefon%C3%B3d%C3%A1s

A lényege, hogy két vagy több rendszer úgy ,,kommunikálhat” egymással (azaz hathat egymásra), hogy a közöttük levő távolságot a kölcsönhatást biztosító részecskéknek fényét meghaladó sebességgel kell biztosítaniuk. A bennünket irányító Mozdulatlan Birodalom nem ismeri az idő fogalmát. Ennek a birodalomnak minden része tökéletes harmóniában kapcsolódik össze. A kapcsolatot nem az úgynevezett részecskék közvetítik úgymond fénysebességgel, hanem oly módon, mintha csak egymásban léteznének. Az idő nem létezik ott, és nem léteznek a tudomány sebességértékei sem. Márpedig az eredeti világ efféle tulajdonsága átszivárog a mi világunka is olyan mértékben, hogy a tudomány nem kerülhette meg. Ki kellett találni azt az elvet, ami Einstein relativitási elméletet és a fénysebesség abszolút értékét megkerülheti. Így találták ki a kvantum-összefonódás elméletét is.

A jelenség a Mozdulatlan Birodalomban is (azaz csak ott) működik, ami a tökéletes egységet megvalósítja. Amikor a gnózis azt mondja, hogy Isten bennünk van, akkor azt pontosan azt jelenti, hogy isten mindenben benne van, és aszerint nyilvánul meg a dolgokba, ahogyan a megnyilvánítóközeg azt lehetővé teszi. Mind írtam, az első láncszem (isten) határoz ugyan, de a megnyilvánulásának minőségét az dönti el, amiben megnyilvánul. Egységes emberben egységes emberként, nőben nőként, férfiban férfiként. Ebből áll a gnózis ,,kvantum-összefonódás”-a.

Az emberben levő Istent a gnózis Lucifernek hívja.

,,Valóban isten van tehát Önökben, a lipika-lény, az aurikus lény! Ez a teremtőjük, halandó lényük teremtője: Önök az ő teremtményei. Ez a teremtő soha sem hagyhatja el a teremtményét, mert a kölcsönös függőségben a teremtmény pusztulása a teremtő pusztulását is jelenti. Más szóval: a saját égboltunk tűzlénye, habár alakja van, több tekintetben személytelen. Gonosz, ha mi gonoszok vagyunk, jó, ha mi jók vagyunk. És le lesz bontva, ha mi az endúrában lebontjuk magunkat. Aki azt mondja, hogy az ösvényen van, mialatt a lipikalény még teljes erővel él, az hazudik.

Az aura tűzlénye a misztériumok Lucifere. Ez a név az előzők után már nem szorul több magyarázatra.” 

(Jan van Rijckenborgh: AZ ELJÖVENDŐ ÚJ EMBER)

Lucifert nem az Isten teremtette, míg az angyalok Isten teremtményei. Lucifer szinte egyenrangúként van jelen Isten mellett. Az ember tragédiájában így mutatja be őt Madách:

,,Nem adhatok mást, csak mi lényegem.

(Az angyalokra mutatva)

Dicsér eléggé e hitvány sereg,
És illik is, hogy ők dicsérjenek.
Te szülted őket, mint árnyát a fény,
De mindöröktől fogva élek én.”

Rijckenborghtól vett idézet után ezt meg kell magyarázni. Az aurikus lényünk, mint rendszer vagy mint gépezet teremtmény, és Isten alkotásaként halhatatlanná vált. Nem választható el a teremtőjétől, ez törvény, ahogyan Rijckenborgh is mondja. Lucifer megsemmisítés nem fizikai értelemben vett kijelentés. Hogy is írta Rijckenborgh: ,,Gonosz, ha mi gonoszok vagyunk, jó, ha mi jók vagyunk.”. Nem a fizikai testnek találták ki ezt a világot. A mi börtönvilágunk falai csak a felsőbb én tartják fogva, a fizikai test megsemmisül, ha eljött az ideje. Lucifer a sötétséget szimbolizálja, Lucifer ,,lebontása” az igazság megismerését jelenti. De még ez is magyarázatra szorul, merthogy Lucifer neve nem a sötétséget hordozza, hanem a fényt. Lucifer nevének jelentése: fényhordozó. Akkor hogy van ez?

Lucifer a felsőbb ÉN-ünk. Magában hordja az összes karnációnk történetét, régmúlt gondolatainkat, cselekedeteinket, ezek kivonatait, erőket, energiákat, vagyis azt az utat, melyet mi jártunk be az igazsághoz vezető úton. Ez az út mi vagyunk, szó szerint. A gnózis világának törvénye szerint szent minden tudás, melyet gyakorlat igazol, melyhez események átélése és azok vizsgálata révén jutottunk. Ezt a gyakorlatból következő tudást a gnózis tana kincsnek, tapasztalati kincsnek nevezi. Ez volt a bukás fő célja, hogy ebben a világban élve értse meg az ember Isten világát, annak értelmét, és vissza térve az ,,őshazába” ott a világ és Isten javára fordítsa. A pátosz nem volt célom, de az igazságot le kellett írnom. Lucifer természetrajzához újra Rijckenborghoz kell fordulnom.
Amikor azt mondjuk, hogy Lucifer neve fényhordozót jelent, akkor nyugodtan gondolj erre a tapasztalati kincsre, mely a gnózis szemében a fényt jelenti. Ez a tudás, vagy fény annak a hatalmas vállalkozásnak célja, amelyet a gnózis tana nadírmenetként, a Biblia tévelygésként ír le. Ez mind egy iskola története is, amit mi földnek hívunk.

,,A gonosz, a rossz tehát semmiképpen sem alapvető része a lénynek. Sötétség formájában mutatkozik meg, amelyben a világtalan tapogatódzva, tudatlanul támolyog útján, s időről időre akadályokba ütközik. Emiatt mondjuk, hogy a tudatlanság egyben a legnagyobb bűn is. Gondoljanak csak az Úr sóhajára:
„Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való". Nehogy azt higgyék, hogy itt a könyvekből vagy oktatás alapján nyert tudományról van szó. Arról sem, amelyet talán a Szellemi Iskola valamelyik munkatársa közvetít Önöknek az emelvényről. Nem, itt a belülről jövő ismeretről van szó!"

(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis)

Ez a belülről jövő ismeret az, amiről írtam, ez jelenti a tapasztalati kincset, melynek birtokában bekövetkezik a hit, vagyis az igazság gnózis szerinti felismerése. Így mondta Lucifer a tragédia elején: ,,S hiányzik az összhangzó értelem. -” A hit a felismerést jelenti, amikor az emberben levő Lucifer felismeri a világ értelmét.

Lucifer lehet egy nőé és lehet a férfié is. Azonban Madách Lucifere a férfi Lucifere. Nem nőnek értenie Istent. Nő a szív logikáját követi, a férfi pedig az alkotó szellemét. A férfinek kell a világot, vagyis isten megértenie. Amíg nem érti, addig ő Lucifer. Addig mondhatja saját tudatlanságát a világra kivetítve, hogy a világban nem lát értelmet. Lucifer sötétségének a hit világossága vet véget. Így kell a felsőbb Én lebontását is értelmezni. A bukás célja valójában az volt, hogy az ember a földön, mint iskolában töltött története folyamán megismerje és megértse a teremtés értelmét. Lucifer fénye nélkül még a menny is sötét maradt volna. Lucifer így valamiféle küldetést teljesített, de amikor szert tett a hitre, azaz az igazságra, önmagát semmisítette meg. A férfi lucifere volt az, aki kijelentette, hogy a világnak nincsen értelme, mivel nem ismerte - a gnózis szóhasználatával élve - Isten tervét. Amint azonban a felismerés megtörtént, a teremtés elérte a célját. A bukás sok ezer éven át tartó folyamatának a végére kellett érkeznie. A készülő új világrend mögött okként ez a rejtély áll.

,,A lélekember hímnemű nézete az engedelmes, akinek tudomására jutott az istenterv, aki ismeri Isten tervét. Tudja, hogy lendülete, felsőbb akarata az a fő kulcs, amellyel a mindenség kimondhatatlan szeretetét fel lehet tárni, s így az megnyilvánulhat.
Ezen a világon sok asszony érzi a világanyaságot, ám az isteni tervbe való betekintés hiányában érzületeiknek a mai napig is az emberbarátság terén adnak kifejezést, ami miatt
jó szándékú törekvésük újra és újra holtpontra jut.”

(Catharose de Petri: Az élő Ige)

Még egy kérdést kell elrendeznem, vajon milyen milyen belátásra jöhetne rá Lucifer, hogy értelmesnek lássa a teremtést, mi lenne a teremtés értelmes?
Az isteni világrend minden porcikáját ugyanaz a törekvés jellemzi, ami meghatározható értelemként a világ egyik sarkának X-atomjának, annak állnia kell a másik sarok másik atomjaira is. Állnia kell minden atomra, molekulára, minden kavicsra, baktériumra, növényre, állatra, emberre. Mi lenne a világ és az élet értelme, amit Lucifer nem látott meg? Szinte magam előtt látom az őt, amint mondja majd: ,,Mint látom, itt családi jelenet fejlődik, szép talán az érzelemnek, de értelmemnek végtelen unalmas”.

A világot erőként megnyilvánuló törvények tartják mozgásban, és határozzák meg a működésének irányát. A magerők például nem csak azt határozzák meg, hogy az atommagok összetevőinek milyen töltése legyen, hanem az atom kémiai, és azon keresztül a biológiai működést is, bár közvetett formában. Azonban a fizikai törvények közül kifelejtett karma határozza meg a biológiai test környezettől függő reakcióit, ami itt a földön feltételes reflexnek hívnak. Az erők, mint törvények, az eredeti világban is jelen vannak, sőt, éppen azok, amelyek megteremtették a mátrixvilágunkat, és megszabták annak működését és sorsát is. Ezt a rejtett de, hatalmas világot három alapvető törvény mozgatja és irányítja. Engedd meg, hogy a tudomány nyelvezetét kölcsönvéve mutassam be e három törvényt a tudomány világának egy olyan világ leírásához, amelyről sokaknak tudomásuk sincs.

1. Erő: SZERELEM.

Sokak számára ismert de egészen más oldalról. A nemek kapcsolatát biztosítja. A hétköznapi életben feltétellel hat. Az emberi létezés síkján a szerelem az eszményképpel való azonosság függvénye. Minden embernek van valamiféle elképzelése arról az ideálról, akit társnak el tud képzelni. Ez az ideál az eszménykép. Az ember ősemlékezete is hordoz eszményképet, ami az eredeti ember vonásait is tartalmazza. Ez az ősi eszmény kép szokta összezavarni időnkét a női nemet, mivel az ősi eszménykép nőalak, de a nő eszményképében a nemek szétválasztása után megjelent a férfi képe, elfedve a nőalakot.

https://rendszerreform.blogspot.com/2022/02/az-lmbtq-valodi-uzenete-nyakunkon.html

A szerelem törvényként nyilvánul meg a teremtő energia két nézetében.

2. Erő: BOLDOGSÁG.

Ahogyan a szerelem, úgy a boldogság is felette áll minden érvnek és megmérettetésnek, vagyis ezt a két erőt nem lehet elvitatni semmilyen észérv alapján. A boldogság jelenti az ember számára a motivációt, a gondolkozásának és cselekvésének motorját. Ez az erő arra akarja rávenni az embert, hogy keresse, tartsa meg és fokozza ezt az erőt. Ez az erő azonban az isteni terv szintjén alá van rendelve az észszerűségnek, mert az ember hajtóereje a világ építésében (Isten szolgálatában). Nem újdonság, hiszen Hermész is leírta, hogy Isten szolgálata könnyű és örömteli. Bizonyos ideig való vizsgálat is ezt igazolná. Persze motivációként még idejöhetne a korbács is, azonban a hatékonyság dolgában a boldogság lekörözhetetlen. Nézd úgy, hogy az Isten pénze a boldogság, amiért az embernek fizet szolgálataiért.

3. Erő: HIT.

A hit alatt szigorúan a tudást, az abszolút igazságot kell érteni. Ha a szerelem a sofőr, boldogság a motor, karma a kocsi, akkor a hit a térkép. Ahogyan egy terv képes bonyolult folyamatokat előre leírni és azokat a kivitelezés folyamán összehangolni, úgy hangolja össze a tudás a világ dolgainak működését harmóniává. Ha a gnosztikus tanban a szépség szót olvasod, összhangra gondolj. A szépség a harmónia képe. Így talán másként látszik az azóta lerombolt Georgia Guidestones kőtáblájára vésett parancsolat is, ha ezt így látod: örök szerelem, örök tudás, örök isteni rend (harmónia).

ÉRTÉKELD AZ IGAZSÁGOT, A SZÉPSÉGET, A SZERETET, S TÖREKEDJ A VÉGTELENNEL VALÓ ÖSSZHANGRA.

BEFEJEZÉS

Ezen bejegyzés által igazolom, hogy Lucifer elbukott. Sírjára ez van írva: A HIT ÁLTAL ELHALÁLOZOTT. Mert az ördögnek az élet (igazság) vize halálos méreg.
A terv szerint Lucifer bukását egy új világrendnek kell követnie. Légy hát óvatos!