A TUDOMÁNYOS KOZMOLÓGIA ELLENTMONDÁSAI
A Napról azt tanítják, hogy az egy izzó gázgömb, egy csillag, mely közel van hozzánk, ezért nagyobbnak látjuk, mint a távolabb levő társait. A csillagokat belső termonukleáris folyamataik fűtik. Hogy miért nincsenek a Nap sarkvidékein kitörések a magreakcióknak köszönhetően arról nem tudtam még magyarázatot kapni. Tudok arról is, hogy valaki (rajtam kívül) megkérdőjelezte, hogy a Nap belsejét valóban termonukleáris folyamatok fűtik, mert azoknak minden irányban, sugárirányú kitöréseket kellene produkálniuk.
https://soho.nascom.nasa.gov/gallery/images/large/suncombo1.jpg
Mit mutatnak a távcsövek?
Földről is készültek felvételek a Napról, Thierry Legault fényképész készítette a következő képet.
A képet adó videó itt:
Ha a kitörések fényesebbek a környezetüknél, így azokat szem elé helyezett szűrőkön keresztül, is láthatnánk, valahogy úgy, ahogy a fent be az eredi felvétel másolatán, amelynek fényerejét csökkentettem. Így nézne ki az NASA-kép erős szűrőn:
https://www.nasa.gov/image-feature/our-halloween-sun
Bizonyos gnosztikus írások arról értesítenek ki, hogy nem is egy Nap van, hanem több.
,,HA MEGFIGYELJÜK A NAPOT, ÉS HAGYJUK, HOGY HASSON RÁNK TÜZES KORONGJA, AKKOR A SZENT FÖLD EGY KÉPE TÁRUL ELÉNK, AZ ISMERETLEN FÖLDÉ, AMELY EGY TŰZÉTEREKBŐL ÁLLÓ GÖMB. AZ ISMERETLEN FÖLD, AZ EREDETI, TISZTA TERMÉSZET EGY MAGAS REZGÉSŰ TŰZTESTTEL BURKOLJA BE ÉS HATJA ÁT LÉTTERÜLETÜNKET. EZZEL AZ ANYAISTENNEL, GAIÁVAL – AHOGYAN A RÉGIEK NEVEZTÉK – AZ ISTENI SZELLEM ELVÁLASZTHATATLANUL ÖSSZEKAPCSOLÓDOTT. EBBŐL AZ EGYESÜLÉSBŐL KELETKEZTEK AZ ISTENFIAK, AZ EREDETI MIKROKOZMOSZOK.”
(e-pentagram 1997/1)
Hogy a Nap nem az, aminek a tudomány állítja, az bizonyítható. Hogy a Nap nem az eredeti világ kivetülése, azt a tudomány soha nem fogja tudni cáfolni, mert aki előtt cáfolhatná, annak nem adatik meg, hogy a SOHO vagy a Hubble helyére lépve ellenőrizze, milyen felvételeket adnak el rájuk hivatkozva. De még azt sem tudhatja az utca embere, hogy egyáltalán feljuttattak-e a világűrbe ilyen szerkezeteket - vagy egyáltalán bármit is!
NIBIRU
Beszélnek több ilyen bolygóról is – Nibiru, Planet X (néha a kettő egy), Nemezis - de rendre le is tagadja azokat a tudomány. Egyetlen kiindulópont van ebben az irányban, a Nibiru. Mit ír a Wikipédia?
,,A Nibiru egy feltételezett bolygó a Naprendszerünkben, amelyet William Pickering és Percival Lowell hibás alapokon nyugvó matematikai számításai alapján valószínűsítettek. Miután e tudósok megvizsgálták az Uránusz és a Neptunusz mozgását, az elméleti értékektől való eltérések miatt azt feltételezték, hogy egy eddig ismeretlen, jelentős tömegű bolygó is található a Naprendszerben. A Naptól való feltételezett nagy távolsága miatt a bolygó Nap körüli keringési idejét több mint 3500 évre becsülték. A bolygó korábban a NASA weboldalán is megjelent mint újonnan felfedezett bolygó, akkor kapta a Planet-X (a tizedik bolygó) elnevezést.”
,,A Nibiru egy feltételezett bolygó a Naprendszerünkben, amelyet William Pickering és Percival Lowell hibás alapokon nyugvó matematikai számításai alapján valószínűsítettek. Miután e tudósok megvizsgálták az Uránusz és a Neptunusz mozgását, az elméleti értékektől való eltérések miatt azt feltételezték, hogy egy eddig ismeretlen, jelentős tömegű bolygó is található a Naprendszerben. A Naptól való feltételezett nagy távolsága miatt a bolygó Nap körüli keringési idejét több mint 3500 évre becsülték. A bolygó korábban a NASA weboldalán is [1] megjelent mint újonnan felfedezett bolygó, akkor kapta a Planet-X (a tizedik bolygó) elnevezést.”
Az egésznek magyarázkodás hiányzik a két tudóst korrigáló számítás bemutatása. Ugyancsak problémás, hogy a fent nevezett két tudós számításai megegyeznek Zecharia Sitchin (1920-2010) orosz származású amerikai őstörténet kutató állításával, mely a Nibiru Nap körüli keringésének idejére 3600 évet adott meg. Miközben Nibiru létezését hivatalosan tagadja a NASA (meg még mennyi mindent, melyeket az asztal alatt igyekszik hihetővé tenni) és a tudomány, a Google Earth – a Gnózis egyik fontos eszköze – rá teszi a csillagtérképére ezt a törpe csillagot.
A ,,szárnyak” a Nibiru két oldalán megjelenő csóvák, melyek nyílt világűrben biztosan nem nincsenek meg, ehhez napszélre van szükség. Ezért nem láthatók más csillagok esetében. Viszont a szárnyak azt jelentik, hogy a Nibiru közel van, mert már jelentkeznek a napszél hatásai. A képen a ,,szárnyak” jól láthatók a törpén, bár a gyakorlatban inkább vöröseknek kellene lennie.
A Nibiru most is ott látható a Google csillagtérképén, a fenti képsorozat harmadik képén, bal szélhez nem túl közel, mint sárga gömb, két csóvával a szélein.
Koordinátája: 55:42:21, 22:36:50.
https://www.youtube.com/watch?v=6AIpBZos4Rk
Készült róla videóbemutató is, de természetesen nem eredeti felvétel, hanem a várható tulajdonságai alapján.
https://www.youtube.com/watch?time_continue=12&v=GfgKlArIgZo
Miért fontos ezt tudni? A Google a Gnózis szolgálatában áll, mint tömegtájékoztatási eszköz, ami persze nem a napi hírekről szól csak. Ha a Google Föld feltünteti a Nibirut a csillagos ég térképén, akkor biztos, hogy a Nibirut nem az ókor és Zecharia Sitchin találta ki. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a Nibiru létezik, mert ha rajt a is van a Google csillagtérképén, az még nem garancia semmire. De mégis jelent valamit, mivel a Google megrendelésre tette ki térképre a Nibirut. Én azt mondta, hogy az égi mechanika megkívánja a naprendszer stabilitása érdekében, hogy legyen egy nagy tömegű bolygó, mely időnként a jelenlétével, a többi bolygó irányával szemben elhaladva, azok keringését fékezi. E nagy tömegű bolygó bizonyítéka éppen az, hogy a naprendszer még mindig egyben van.
A naprendszer tehát nagyon precíz, bonyolult, és rendkívül érzékeny rendszer. Milliárdnyi paramétere van belőve úgy, hogy akár egy időben emberiségkorok játszódjanak le több bolygón is. De nincsen a véletlennek és szerencsének olyan csodálatos és folyamatos találkozása, ami egy ilyen rendszert létrehozna. Ha a Nibiru befogásával a Nap késik, szétesik rendszer. Ha korábban jön, lefékezi a bolygókat, azok pedig a Napba zuhannak.
Magának a naprendszernek a létrejötte is rejtély, mivel a bolygók anyaga nem a Napból származik, azt a nap előtt létezett szupernóva felrobbanása hozta létre. Tehát a naprendszerhez létrejöttéhez előbb egy szupernóvának is fel kellett robbannia, valahol a közelben, melynek magasabb periódus-számú elemeit a Nap begyűjtötte és azok idővel bolygókká álltak össze (ez is rengeteg kérdéssel járó téma lenne, nem ajánlott egyetlen tudósnak sem feszegetni). Hol volt akkor a Nap kiinduló anyagát szolgáltató hidrogén felhő? És hogyan keletkezett a Tejút többi 10-100 milliárd naprendszere, hogy a további sok milliárdnyi galaxis saját naprendszereit ne említsem?
A naprendszer spontán módon (értsd véletlenül vagy törvényszerűen) nem jöhetett létre, azt teremtő erő műve. De lehet, hogy nem úgy, ahogyan ezt gondolnád. Az LR tana szerint Földünk egy szimulált világ, egy munkaterület, egy börtön, vagy szellemi iskola. Ebben a szimulált világban minden csak látszólagos. Még a csillagos ég is. És minden látszatnak azt kell a Föld emberének sugallnia, hogy ő ennek a bolygónak a terméke, és itt farkastörvények uralkodnak, azoknak kell megfelelnie. Kitalált itt minden: a Föld története, az élővilág és benne az ember evolúciója, a fizikai törvények, és nem utolsósorban a felhők felett az ég. Nem vászonra van az vetítve, hanem érzetek nyelvén megjelenítve. Ezért nem szállhatott le az ember a Holdon és nem is fog más bolygón sem, mert abban a formában, ahogy a láthatók az égen, nem léteznek.
Tegyük fel, hogy még sem, akkor is csak a bolygók egyik pólusa lenne kráterezett, tekintve hogy a másik pólus a bolygó árnyékán van. Az pedig végképp kizárt, hogy egyazon távolságban akár két irányú merőleges keringés is megvalósuljon. Márpedig a bolygók pólusai azonos mértékben kráterezettek. De ha nem lennének a bolygók kráterezettek, akkor a tudományosságnak is befellegzett volna a csillagászatban, miközben a materializmus eszmeiségének érvényesítése volt a cél. Ezért nem tárgyalja a kozmológia a világot az élet szempontjából és szigorúan az élettelen anyag törvényei alapján hajlandó csak a világot vizsgálni.
Ha tehát a csillagászat tulajdonképpen egy virtuális világot vizsgál, milyen az igazi világ, hogyan néz ki? Erről csak messziről jött emberek mesélhetnének, kétes hitelességgel. Viszont bemutathatok egy alternatív rendszert a materialista mellé. Nem lehet más, mint a gnosztikus világszemlélet, mivel a tudományoson kívül csak a gnózis rendelkezik ilyennel. Ennek bemutatását Rijckenborgh írásán keresztül próbálom meg – de szigorúan az én sablonjaim alapján.
EXOBOLYGÓK
Az exobolygók témája leginkább az ufók híveit érdekli, egyébként a téma iránti érdeklődés közelít a nullához. Az ufók híveinek szinte kötelező téma, mivel minél több bolygók fedeznek fel a kozmoszban, annál inkább reális téma a földönkívülieké. De ha valaki mégis azzal fordulna a nyilvánosság elé, hogy őt a földönkívüliek meglátogatták, valószínűleg nem hinnék el neki. De hát miért? Ha vannak földönkívüliek, akkor miért ne látogathatnák meg a Földet és téged? Azért – hangzana válasz – mert ezek a lakható bolygók olyan mesze vannak, hogyha az őrkorban indultak volna el onnan, akkor sem érhettek volna még ide. De ha fénysebességgel is lettek volna képesek közlekedni a térbe, sok ezer évvel ezelőtt kellett volna elindulniuk, hogy téged meglátogassanak. Elképzelhetetlen, hogy űrhajósok generációi görnyedjenek űrhajóban azért, hogy utolsó nemzedékük bemutatkozzon neked, hogy tényleg léteznek?
Az exobolygókról írtakat egy viszonyítási alap segítségével értheted meg a legjobban. Tudnod kell, hogy a közvetlen megfigyeléssel milyen mértékben képes vizuálisa leképezni a kozmoszt. Reálisabban ítélheted meg az exobolygókat, melyből mindig talál néhányat a csillagászat - az ufók híveinek nagy örömére.
A Hubble űrtávcső több esetben is készített felvételeket a Plutóról. 1994-ben készült a lenti kép:
Érdekes a képhez tartozó szöveg a mentett kép közepén:
,,Hubble's ability to distinguish Pluto's disk at a distance of 2.6 billion miles (4.4 billion kilometers) is equivalent to seeing a baseball at a distance of 40 miles (64 kilometers).”
Google fordítóval:
,,Hubble azon képessége, hogy megkülönböztesse a Plútó lemezt 2,6 milliárd mérföld (4,4 milliárd kilométer) távolságban, megegyezik azzal, hogy egy 40 mérföldes (64 kilométer) távolságban látja a baseballot.”
A szöveget láthatóan a dicsekvés jellemzi, ám, ez a teljesítmény az exobolygók világában már messze nem elég. Ezt a cikk egy rendkívüli tudásnak tartja a technika részéről. Amit tudnod kell, hogy a Plutó távolsága Naptól 5966 km (a cikk 4,4 milliárd km-t ír). Ez kerekítve 1.600.000-szer van meg egy fényévben. (1 fényév 9.460.730.472.600.000 km. Tudom, hogy a divatos távolságegység parsec, én a jobb megértés végett használom ezt a mértékegységet.)
A következő kép a Hubble 2005-ös felvétele:
https://tl.m.wikipedia.org/wiki/Talaksan:Pluto-01_Stern_03_Pluto_Color_TXT.jpg
Szó sem lehetett a Plutó felszíne részleteinek szétválasztásáról. Mégis elértek valamit a technika bevetésével, mert homályos részek már láthatók egy 2010-es hír által közölt felvételen. Az elemzések láthatóan olyan korábbi ismeretanyagból származnak – melyekkel a New Horizons csak 5 év múlva, 2015-ben tudott részletekkel szolgálni.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pluto_(t%C3%B6rpebolyg%C3%B3)
,,A NASA New Horizons űrszondája előbújt a Nap mögül, így helyreállt vele rádiókapcsolat, és újra küldi a Földre a 2014 MU69 (Ultima Thule) Kuiper-övbeli kisbolygó közelében történt elrepüléskor gyűjtött adatokat, köztük az eddigi legrészletesebb felvételt a kis égitest felszínéről.”
Az esettel a Wikipédia anyaga is foglalkozik:
https://hu.wikipedia.org/wiki/(486958)_2014_MU69
,,Az New Horizons a 2014 MU69-et 2019. január 1-én magyar idő szerint 06:33-kor közelítette meg a legjobban, 3500 km-re. Az űrszonda 14 km/s sebességgel haladt el a 32 km-es kisbolygó mellett. Ekkor a Naptól 43,4 CsE-re voltak, és a New Horizons által a Földre küldött rádiójelek 6 óra alatt érkeztek meg.”
A szóban forgó 43,4 csillagászati egység 6,5 milliárd km, és nem 4,4 milliárd, mint ahogyan az előbb idézett NASA–hír írta. Ehhez még hozzá jön a Nap-Föld-távolság, így 6,6 milliárd km-t kellett a szonda által kisugárzott adásnak legyőznie olyan intenzitással, hogy azt fogni és értelmezni lehessen. A New Horizons azonban ebben a helyzetben a naprendszer belseje felé sugározta egyre gyengülő rádiójeleit, mely szembe ment a Nap kifelé tartó, folyamatosan erősödő sugárázásával, amelynek le kellett volna nulláznia a szonda adását. De nem ez történt, hanem a jelek ha gyengébben is, maradéktalanul megérkeztek a Földre, az űrkutatók pedig elégedettek voltak az eredménnyel.
Emlékeztetlek a ,,szorzószámra”, az 1.600.000-re. Ennyiszer van meg a Plútó Naptól való távolsága egy fényévben. És most hasonlítsd össze a Wikipédia anyagában közölt felvételt a Hubble 1994-ben a Plútóról készült felvételével.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Exobolyg%C3%B3
2M 1207b jelű exobolygó és ,,központi” csillaga – egy barna törpe - 200 fényévre van a Földtől. Átmérője a tömege alapján legfeljebb kétszerese lehet a Jupiterének, így az átmérőjének és távolságának arányában 2.735.000-szer kell kisebbnek látszania az exobolygónak. (200 x 1.600.000 = 320.000.000 / 117. Az exobolygó átmérőjében 117-szer van meg a Plútó átmérője, tehát ennyivel látná nagyobbnak a exobolygót a Hubble, ha az a Plútó helyén lett volna.)
,,Az első exobolygó, melyet (a Gaël Chauvin francia csillagász vezette kutatócsoportnak) sikerült közvetlenül is megörökíteni, infravörös tartományban, az ESO 8,2 méteres VLT (Yepun) távcsövével, 2005 őszén.”
Amit nyert a távcsöve méretének révén Gaël Chauvin, annyit veszített a ,,légkör-vámon”. A légkörnek zavaró és árnyékoló hatása még a legjobb időben is számottevő a világűrből érkező gyenge hatásokkal szemben. Még is mondhatják, hogy a felvétel nem illusztráció, hanem valódi leképezése a valóságnak. Ez több ponton is támadható, mivel a gnózisnak a valóságról egészen más felfogása van, másrészt a ,,valóságunk” is elég viszonylagos.
Egy fontos fogalom itt a paralla, szóba kell hoznom.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Parallaxis
A parallaxis egy megfigyelt objektum látszólagos elmozdulása az égen, melynek a bizonyos időpontokban történt megfigyelésének szöge számít. Ez a parallaxis-szög. Tehát a tárgyalt exobolygó esetében is jöhetnek a parallaxis szögével, melyből kiszámítható a csillag vagy az exobolygó távolsága. Viszont hallgatnak arról, hogy a fény útjának irányát, mely a megfigyelt objektumból vagy objektumról származik, gravitációs tereken át halad és a ezek a terek a fény útját megváltoztassák. Ezt nevezi a tudomány gravitációs hatásnak. Persze azzal jönnének a kutatók, ha ezt a hatást a parallaxisban is szóvá tenném.
Három példát mutatok be, hogy az exobolygókról szóló hírek tudatosan nem az ember ismereteit bővítik, hanem a tudományos világképbe vetett meglevő hitét erősítik.
Kepler-22b
A Kepler-22b nevű exobolygó 600 fényévre van a Földtől, átmérője 30.000 km (2,4-szers földátmérő). 12.800.000-szer kisebbnek látszana a Hubble felvételén a Plútó helyén.
Kepler-452b
1400 fényévre van a Földtől. Átmérője 10,4 -1,3 és +1,5 között. (Hold és a Jupiter mérete) Az utóbbi esetben 38 milliószor lenne kisebb a Plútó helyén.
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/ed/Kepler-452b_artist_concept.jpg
Kepler 107c
A Kepler 107c 2000 fényévre van a Földtől, átmérője 1.5-szerese a Földének. 42 milliószor lenne kisebb a Plútó helyén a Hubble felvételén. Ha ilyen arányban kellene a Hubble felvételein a pixelek számát csökkenteni, már fél- vagy negyed úton nem maradna a felvételen semmi más, csak az üresség.
https://www.sciencenews.org/article/space-rock-collision-may-explain-how-exoplanet-was-born
Vannak közelebbi exobolygók is, de azok (már ha léteznek) éppen a közelségük miatt nem lennének megfelelők! Az exobolygók történetének az a célja, hogy az emberekben minimálisra csökkentsék a hitet, hogy találkoznak valaha is idegen bolygó szülötteivel. Az exobolygókat e remény kiölésének céljával találták ki. A tőlük való távolság az, ami az ember hitét megsemmisíti, kivéve a nagyon elszánt hívekkel. Ezért szerepelnek nagyon sok esetben illusztrációk a felfedezések anyagai helyett.
Az exobolygók mindenféle észlelése valójában vizuális-optikai alapon történik, vagy valamilyen elektromágneses zaj kiszűrésével. Minden esetben kizáró tényező a nagy távolság. A vörös eltolódás például arra épül, hogy a fény hullámhossza a gravitációs erő, vagy relatív mozgás hatására megváltozik. A hétköznapok ember ezt nem tudja ellenőrizni, mert ezek a hatások nagy sebességeknél, nagy távolságoknál és erős gravitációs hatásoknál jelentkezik. Érzékeny műszerek adatait viszont nem tudjuk ellenőrizni, így a tudomány közlései nagyon sok esetben a bizalomra épülnek, vagy diktátumként fogadtatják el azokkal, akik pályafutása ettől függ. Az emberiség felfogása a hitre épül. Ki a tudományos adatokban, ki Istenben hisz. Egyedül az Arany Rózsakereszt tana mondja ki, hogy amit tudni akarsz, annak te magad nézzél utána. És ez a nehezebb. Mert a tudást könnyű elsajátítani, ha azt egy tanító nyújtja tálcán, és más dolog utána járni, sőt, megtapasztalni.
Mi az exobolygók tanulsága? Az, hogy a dialektikus ember nem ismeri a világ valódi felépítését, otthonának tágabb környezetét. Amit tud, azok úgy nevezett oktatási anyagok vagy tudományos ismeretek, kétes hitelességgel. A tanult ismeretek - az alap és szakismereteket leszámítva – mese. Ne haragudj ezért a gnosztikus háttérhatalomra. Csak azt kapod, amit vársz tőle. A tudás a világban szét van szórva szilánkokká, morzsákká, de össze lehet azokat gyűjteni, és képpé összeilleszteni. Ez a kereső dolga.
GÖMBHALMAZOK ÉS GALAXISOK
Van, amikor olyasmit lát az ember az égen, amit a földi környezet megfigyelése által megfigyelt fizikai viselkedésformák alapján nem tud megmagyarázni. Mivel a tudomány hatalmas előnyben van technikai felkészültsége folytán egyébként nehezen megismerhető jelenségek felfedezésében, hamarabb bukkan a kozmoszban rejtélyes dolgokra, mire az átlagember a létezéséről tudomást szerez, a rejtélyre a tudomány jó előre választ is adott, mielőtt az utca emberének lett volna kérdezni lehetősége. Ilyen rejtélyek a galaxisok, vagy a gömbhalmazok. Így ezek az égi objektumok bármik lehetnek még azon kívül, mint aminek a tudomány nevezi. Jó érzékkel azonban ajánlott gyanakodni ezeknek a dolgoknak a valódiságában. Ha a tudomány nagyon magyaráz valamit – bár tűnjön számodra jelentéktelennek – lehet, hogy számodra is jelentősége lehet. Hiszen éppen azért a nagy magyarázkodás, hogy ne te adja kérdésedre választ, ha az igazságnak nem jött el még az ideje.
,,Közel százezer csillagból álló ékszerhez hasonlít az M72 jelű gömbhalmaz. A Tejútrendszerben lévő objektumot a Hubble-űrtávcső utólag feldolgozott, látványos felvételén mutatjuk be.
Az égbolt legszebb látnivalói közé tartoznak a Tejútrendszer nagyobb gömbhalmazai, melyek apró galaxisokra hasonlítanak. Több százezer csillag található bennük, amelyek a közös tömegközéppont körül keringenek.”
A gömbhalmazokat összetartó erő tulajdonképpen egy nagy rejtély, amit a tudomány azóta sem tudott realisztikusan megmagyarázni. Hol fekete lyukakat helyez a halmazok középpontjába, hol közös tömegközéppontról ír, hol pedig összesűrűsödésből következő gravitációról értekezik. De egyik sem jó. Ha egy gömbhalmazt nagy tömegű csillag vagy fekete lyuk tart össze, akkor az összes gömbhalmazra alkalmazni kell, mert mi tartaná össze azokat halmazokat, melyek nem tartalmaznak középpontjukban nagy tömegű magot? Ez miatt a fekete lyuk nem vált általánossá a gömbhalmazokat összetartó erő megmagyarázására. Egyébként is van számos gömbhalmaz, mely viszonylag kevés csillagot tartalmaz, hogy azok belsejében nem lehet nagy tömegű magot feltételezni.
https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6mbhalmaz
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6megk%C3%B6z%C3%A9ppont
.jpg){kind=link}
A közös tömegközéppontban levő test körül keringhetnek más testek (melyek persze hozzáadódnak a rendszer tömeg és gravitációs szerkezetéhez), így maradhatna csak fent a gömbhalmaz. Ha azonban a gravitációs erővel rendelkező test eltűnne a középpontból, a gravitációs erőt kiegyenlítő centrifugális erő szétszórná a középpont körül keringő testeket, a gömbhalmaz szétesne. Ezért a gömbhalmazoknak (és persze a tudósoknak is) egyetlen pontban sűrűsödő nagy gravitációs erővel rendelkező testre van szükségük a gömbhalmazok stabilitásának megmagyarázásához, ami a gömbhalmazok 10 milliárd évet is meghaladó kora miatt nehéz feladat.
A Tejútrendszer szerves tüneménye ennek a vászonnak, Fizikai síkon létezése még inkább sérti a tudósaink által felállított fizikai ,,törvényeket”, éppen ezért fogok most a Tejúttal foglalkozni, mely esetenként érvényes lesz más galaxisokra is. Hivatalos adatai:
,,A Tejútrendszer a Lokális Galaxiscsoport egyik (a Hubble-féle galaxisosztályozás szerinti SBb vagy SBc típusú) küllős spirálgalaxisa, melyben a Naprendszer és ezen belül Földünk található. Mai becslések alapján 100-400 milliárd csillag található benne, átmérője 30 kiloparszek (97 800 fényév, azaz 9,5·1017 kilométer), legnagyobb vastagsága 5 kpc (16 300 fényév).”
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tej%C3%BAtrendszer
Oldal nézetben (másképpen nem is tudjuk látni, mert benne vagyunk a naprendszerrel együtt):
https://www.eso.org/public/images/eso0932a/
Bár felülről nézetben nem tudjuk galaxisunkat nézni, a technika elintézte, hogy virtuális módban felülről láthassuk magunkat. De hát ez már csak fikció, valójában nézetnek nincsen tudományos értéke, mivel hitelessége megkérdőjelezhető.
A Nap nagyjából a galaxisunk széle és középpontja között helyezkedik el félúton, a középponttól, 25.000 fényévre, és ilyen távolságban 226 millió év alatt tesz a középpont körül egy fordulatot. Ez azt jelenti, hogy a Tejútrendszer 13,6 milliárd éves élete alatt a Napunk 60 fordulatot végzett a galaxisunk középpontja körül.
A középponttól való távolság azt is jelenti, hogy ebben a távolságban a Napra ható gravitációs erő és a keringésből adódó centrifugális erő kiegyenlíti egymás, különben a Nap elkezdene zuhannia középpont felé vagy éppen kirepülne a galaxisból. Amennyiben a Tejútrendszer egytestként viselkedne, a tőlünk befelé eső régiók a magba zuhannának, illetve a tőlünk kifelé eső csillagok kifelé vennék útjukat a Tejútrendszerből. Ennek ,,megakadályozása” céljából találták ki, hogy minden csillag a Tejútban azonos sebességgel kering a galaxis középpontja körül (lásd a Wikipédia anyagát).
,,A csillagok és gázfelhők a galaxisközépponttól vett távolságtól lényegében függetlenül 220 km/s sebességgel keringenek. A távolságfüggetlen rotációs sebesség ellentmond a Kepler-törvényeknek és azt jelzi, hogy a Tejútrendszer tömegének nagy része nem ad le és nem is nyel el elektromágneses sugárzást. Ezt a tömeget "sötét anyagnak" nevezik.”
Ha egy korong részei nem egytestként forog, hanem azonos sebességgel, akkor a korong a síkjában elcsavarodik. Mivel a Nap félfélúton a mag és a galaxis pereme között, nagyjából egy fordulat alatt fél spirálkarok fordulatnyira csavarodnak meg. A Nap 60-szor kerülte meg eddig a galaxis magját, ami 30 fordulatnyi csavarodást jelent a karok számára.
A Tejútrendszer átmérője 6-szorosa az ekliptika által elfoglalt térnek. Ha a csillagok keringési síkjának a galaxis magja a középpontja – miként a Nap is a naprendszernek – akkor a Tejútrendszer és a többi galaxis is egy erősen ellaposodott lenne. Egy rendszeren belül nincsenek párhuzamos ekliptikák (7a). Egy adott csillag (1) a mag körül keringhet csak, mely keringési síkjának középpontja is egyben (7b). Fizikai képtelenség, hogy a folyamatosan egymás mellett elcsavarodó, elcsúszó karok csillagainak keringési síkja egymástól számos mértékben különbözzön.
A Wikipédia ezt írja róla:
,,A többi spirálgalaxishoz hasonlóan, Tejútrendszerünket is egy kifelé folyamatosan ritkuló, csillagokból álló (csillagközi gázt nem tartalmazó), gömbszimmetrikus halo veszi körül. Anyagának 90%-a egy 100 000 fényév sugarú gömbön belül található. A halo részét képezi emellett Tejútrendszerünk mintegy 160 gömbhalmaza. Az őket alkotó csillagok kémiai elemzése alapján jelentős részük (mintegy harmaduk) nem a Tejútrendszerben képződött, hanem az időközben bekebelezett törpegalaxisokban, melyeknek egyéb csillagai sok esetben már szétszóródtak a Tejútrendszerben, gömbhalmazaikat azonban elég erős gravitációjuk összetartotta.”
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tej%C3%BAtrendszer
A két Magellán-felhő eredetéről azt írja a Wikipédia, hogy azok egy korább galaxis darabjai, melyeket a Tejút gravitációs ereje szedett szét. Hol van megint a gravitációs erők kölcsön hatása? A Tejút szét szétszedhetett egy másik galaxist, miközben az nem nyúlt a Tejút csillagaihoz? Pedig ha nem is érte el a tejút méretét és tömegét, azért még is csak jelentős mérettel és tömeggel rendelkezett.
,,A Nagy Magellán-felhő (angolul Large Magellanic Cloud, rövidítve LMC) törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk körül kering, nagyjából ötven kiloparszek (163 000 fényév) távolságra. Átmérője kb. 1/20-a a mi galaxisunkénak, csillagainak száma pedig 1/10 része (ez nagyjából 1010 csillagot jelent), és felfedeztek benne egy 9 naptömegű fekete lyukat is. Bár jórészt szabálytalan az alakja, fellelhetőek a spirális szerkezet nyomai. A NASA Extragalactic Database az Irr/SB(s)m típusba sorolja (Hubble-sorozat).”
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Magell%C3%A1n-felh%C5%91
A tengernyi, de csak töredékében felsorolható ellentmondás a gnózist, közelebbről Rijckenborghot igazolja, aki ezt írta "A keresztény beavatási" misztérium című művében:
,,A Szellemi Iskola tanulója nem lehet eléggé tudatában annak, hogy az idő világában felébredve az első pillanattól kezdve börtönben és káprázatban él, melyben minél idősebbé válik, annál szorosabb a kényszerzubbony, és annál ijesztőbb a szemfényvesztés."
Mert mennyiségét és nagságát tekintve az ellentmondások az úgynevezett fizikai törvényeket is megkérdőjelezik. Nem lehet elfogadni ezekre semmilyen magyarázatot, mert már ezek ellentmondások is önmagukban túl vannak már régen a megmagyarázhatóság határain.