HAMIS ŰRKUTATÁS - MERKÚR, VÉNUSZ
MERKÚR
A Merkúr legújabb – felvételekből összeállított – térképén két, hegységből álló, a bolygót gyűrűként körül ölelő alakzat figyelhető meg.
Jellemzője, hogy a gerince a Merkúr 85. és 265. hosszúsági fokával párhuzamosan halad. Pólustól az egyenlítőn keresztül a másik pólusig. Az alakzat tulajdonképpen a Merkúr megkímélt felszíne, amely a többi, lepusztulnak vehető régió fölé emelkedik, mint valami gyűrűhegység. Csak ez a gyűrű átöleli az egész bolygót.
Ez a Merkúr térképén így látszik (lent):
A Merkúrt a mai napig (2010. december 10.) két szonda – Mariner -10 és a Messenger – kereste fel, 3-3 esetben. De a gyűrű minden felvételükön ott volt a terminátor zónájában. Mivel a gyűrűk, mint a Merkúr helyhez kötött részei – nem vándorolnak, valószínűnek tartom, hogy a terminátor is változatlan helyen volt mind a hat esetben. Ebből vontam le a következtetést, hogy a Merkúr kötött keringést végez a Nap körül. Ami viszont ellentétben van azzal a tudományosan ,,alátámasztott” merkúrképpel, hogy a bolygó 2/3 rezonanciával kering a Nap körül, ami azt jelenti, hogy a Merkúr két Nap körüli keringése alatt három tengely körüli forgást végez. Előfordulhat elvileg, hogy az említett szondák véletlenül mind a hat esetben akkor kapták el a Merkúrt kameráikkal, amikor a gyűrű éppen a terminátorban tartózkodott. Ezt a lehetőséget meglátásom kizárja az, hogy a gyűrű eredetére aligha lehet más magyarázatot találni, mint a terminátort, amely a nappali és éjszakai oldalakat elválasztja. Egyedül álló jelenség mögött könnyen egyedül álló ok húzódhat meg. Ez pedig az lenne itt, hogy a Merkúr a naprendszer bolygói közül egyedüliként kötött formában keringene a Nap körül. Tekintve, hogy a Merkúr kering a legbelső pályán a naprendszerben, ez előfordulhat. Míg a 2/3 rezonancia - problémásnak látszik. De nem csak a gyűrűk megléte miatt. Hanem azért is, mert a Merkúron nincs semmiféle olyan pont, régió, amely a Nap körüli keringés szempontjából meghatározhatná, honnan meddig fordul meg egy fordulatot saját tengelye körül a Merkúr. Kitüntetett pont hiányában mindegy, hogy a Merkúr éppen melyik oldalával fordul a Nap felé.
A Merkúrt újra felkereső Messenger felvételei alapján elvetni vagy megerősíteni kellett azt a feltevést, hogy a Merkúr nem ,,szuperrotációs”, hanem kötött keringést végez a Nap körül. Ebben leírtak egy dologban pontosításra szorulnak. Ez a jobb oldali képpel függ össze, amelyen a Mariner-10 és a Messenger által készített felvételeket állítottam össze.
Ez a két felvétel jelentős eltéréssel mutatja be a két a Merkúr azonos napsütötte oldalát. Az eltérés kb 80º. Ennyivel fordult el a Merkúr a Messenger felvételén a Mariner-10 által készített felvételen látható helyzethez képest. Ez pedig sok ahhoz képest, amit a Merkúr billegésével még meg lehet magyarázni. Azonban a Mariner-10 által készített színes felvételt sem a Mariner-10 készítette, hanem a Mariner-10 felvételeiből összeállított és erősen feljavított mozaikkép, amelyet bizonyos Ted Stryk készített. Ez a felvétel jelenleg is elérhető itt:
Messenger a Merkúr másik oldaláról (is) készített felvételeket. Az itt probléma, hogy ha feltételezem, hogy a Merkúron a terminátor mindig azonos helyen van, akkor vagy a Mariner-10, vagy a Messenger fényképezte le a napos oldalt, míg a másik az éjszakait. De a Merkúrnak csak az egyik oldala lehet napos, vagy éjszakai, ha a bolygó keringése a Nap körül kötött. Mivel az éjszakai oldal lefényképezését inkább a Messengerről
A Mariner-10 megdolgozott felvételén (jobbra fent) a Merkúr napos oldalának felszínből kiemelkedő részeit egy szintbe hozták a gyűrű felszínével, láthatatlanná téve azt. De a Merkúrról készült sok más felvételen is elvégezték ezt műveletet. A másik ok, hogy a gyűrű kialakulásához sok millió év kellett. Tehát tartós hatás okaként jött létre. Mi az a hatás, ami kizárólag a Merkúron végez ilyen munkát?
Ez egy rejtély. A Merkúr Naptól való távolsága kerekítve 46-58 millió km között változik egy Nap körüli keringés alatt (rajz, amelyen a Merkúrt kötött keringéssel ábrázoltam). Ehhez hozzá jön a rajzon látható ,,billegés”, amit a Merkúr végezne a kötött keringése folytán (ennek van más jelentőse is). A Merkúr állandó éjszakai és nappali oldalán nincs hőingadozás, vagy forróság van, vagy dermesztő hideg. Hőingadozás a terminátor sávjában van, csak hogy ott meg kicsi és elnyújtott, ami a Merkúr 87,96 napos keringéséből következik, így a hőmérsékleti minimumok é maximumok 44 napos ciklusban követik egymást.
A bolygó gyűrűje pontosan a terminátor vonalában van. Valószínű, hogy nem véletlenül ebben az állapotban érte a Mariner-10 kamerája, hanem ez évmilliárdok óta változatlan állapot.
A Mariner-10 felvételén a Caloris-medence a terminátorban fekszik, és csak a széle látszik ki belőle, míg a Messenger felvételén a saját átmérőjénél (1300 km) valamivel nagyobb távolságra van attól. Egy biztos: ha a Merkúr kötött pályán kering a Nap körül, akkor nem lehet lefényképezni úgy, hogy a Caloris-medence annyira eltávolodjon a terminátor sötét sávjától, mint ahogy az a Messenger felvételén is látszik. Más kérdés az is, hogy a felvételekkel sok mindent meg lehet csinálni. Erre jó példa a Rembrandt kráter.
A Wikipédiából származó két mozaikból állítottam össze a lenti képet.
A fenti felvételnél a gerincnek már nyoma sincs, a domborzat is kiegyenlített. Pedig ennek és az árnyék meglétének együtt fontos üzenete van. Megy is miatta a matematika formáját öltő keverés. Érdemes erre kitérni, és meglátogatni a Wikipédia Merkúrt tárgyaló oldalát:
,,Több éven át úgy gondolták, hogy a Merkúrnak mindig csak az egyik oldalát éri napfény, mivel a forgási és keringési ideje megegyezik. Ez ebben az esetben ugyanaz lenne a helyzet, mint a Föld és a Hold esetében. Azonban 1965-ben radarokkal végzett megfigyelések bebizonyították, hogy a keringési és a forgási periódusideje között 3:2 arány áll fenn, ami azt jelenti, hogy a Merkúr háromszor fordul meg saját tengelye körül, míg kétszer megkerüli a Napot. A Merkúr excentricitása tartja fenn ezt a stabil állapotot.
A csillagászok eredeti elképzelésére az a magyarázat, hogy mikor a Merkúr olyan pontban volt, hogy a legjobban meg lehetett figyelni, ennek a 3:2 aránynak mindig ugyanabban a fázisában volt, s mindig ugyanazt a felét mutatta a Föld felé. Ennek az a mélyebb magyarázata, hogy a Merkúr keringési ideje majdnem pontosan fele a Földdel történő együttállások időközének. Mivel a Merkúr forgási és keringési szögsebessége között fennáll ez a 3:2 arány, egy szoláris nap – a Nap két delelése között eltelt idő – a Merkúron nagyjából 176 földi napig, a sziderikus forgásidő – egy tengely körüli fordulat ideje – pedig nagyjából 58,7 földi napig tart.”
Figyeld meg ezt a mondatot: ,,Ennek az a mélyebb magyarázata, hogy a Merkúr keringési ideje majdnem pontosan fele a Földdel történő együttállások időközének.”
a Földdel való együttállásnak, hanem csak közelítően akkora. Tehát a két érték elcsúszhat egymáshoz képest, innen pedig fikció a Merkúr kötött keringését cáfoló tudományos állítás.
A Merkúr sziderikus keringési ideje; 87,97 földi nap, amely majdnem fele a Föld Nap körüli keringési idejének; 175,94, míg a fél földi csillagászati év 182,63 napból áll (az értékek két tizedes jegyig kerekítettek). Ezt a két számot, fél vagy teljes keringésekkel számolva nem lehet ,,szinkronba” hozni. A 6,7 napos különbség sem a Merkúr, sem a Föld keringésében nem osztható el maradéktalanul. Ezek után (vagy még előtte) száz emberből kilencvenkilenc megkérdezné, hogy mindennek mi értelme van még akkor is, ha igazam van. Még azoktól is számítanék erre a kérdésre, akiket érdekel a csillagászat, hát még azoktól, akik nem is foglalkoznak ilyen ,,baromságokkal”.
A Merkúr keringését – mint ahogy a Wikipédia is utalt rá – korábban kötöttnek feltételezték, és a Mariner-10 valamint a Messenger felvételeiről is csak erre lehetett következtetni. Ezeket a felvételeket a NASA nyilvánosságra is hozta, úgy őt nem érheti a vád, hogy bárkit is félre vezetett.
Az űrkutatásnak a nyilvánosság felé nem volt valójában más üzenete, mint azt hirdetni az embereknek, hogy nincs ,,máshol” a Földön kívül. Ha van máshol, ott rosszabb lehet. Senki ne akarjon máshol, csak a Földön élni. Az űrkutatás minden illúziót tudatosan lerombolt. Igyekezett a földönkívüli világokat olyan színben feltüntetni, hogy azok a lehető legbarátságtalanabbnak tűnjön.Ennek a világképnek a tudományos alátámasztásához szolgáltatta az űrkutatás a ,,kutatási” eredményeket. Ezért ruházták fel a Merkúrt képtelen keringési adatokkal.
Még egyszer vissza térve a Rembrandt kráterhez bemutatok egy további felvételt a Wikipédiából:
VÉNUSZ
A Vénuszt meglátogató szondák ,,mérési” adatai szerint a bolygó felszíni hőmérséklete 460 Cº, a légköri nyomás a felszínen 92 at (at = kp/cm2). (Szándékosan nem pascalt írtam, így érthetőbb) Ezen felül a Vénusz tengelyforgási irány ellentétes a Földével és az is 243 napig tart. Bár nem fontos, a Nap körüli keringése 227,7 nap.
Erős különbségek ezek a Földhöz hasonlítva. Azt az érzetet keltik ezek az adatok, hogy a Vénusz vad idegen, rideg bolygó. Persze aki nem nézett utána hisz az adatoknak, bár éppen hihetné az ellenkezőjét is, ha már hit az alapja a szondák méréseinek is. Mert ki ellenőrizte azokat? Minden forrás a bolygók adatairól a messziről jött ember esetei.
Kivétel nélkül. Személyes megtapasztalás útján az ember a világból összességében 10 milliárd km3-nyi térfogatot tud ebből a világból közvetlenül ellenőrizni saját érzékelése útján, egyénenként pedig legfeljebb néhány száz vagy ezer km3-t. A többi adat a messziről jött ember közléseinek hitelességét nem haladja meg, és ami ráépül, az pusztán csak a hit értékékével bír.
A Vénuszt más bolygókkal együtt évszázadokon át figyelte az ember. És ahogyan fejlődtek a megfigyelés eszközei, egyre többet is tudott meg róla. Egyáltalán nem az a bolygó alakult ki a megfigyelőkben, amelyet a szondák adatai alakítottak aztán a köztudatba. Miért ez a nagy különbség? Nyilván, hogy a szondák műszerek, nem hazudnak. Akkor a gnosztikusok alatt szaladt el a ló? Nos, ha a műszerek nem hazudnak, az még nem jelenti azt, hogy a mérési adatokat nem hamisították meg.
Ezen az oldalon egy érdekes képet találtam a Vénuszról. Le is mentetem az oldal képét, amelyen egy 1880-1900 évekre adott rajzot ábrázolt a Vénuszról.
A rajz földi távcsővel látható Vénusz képét örökítette meg. Annyira jól sikerült, hogy aki vizsgálta már a Vénusz térképeit, az felismerhette a rajzon a Aphrodite kontinenst a Vénusz egyenlítői vidékén. Tőle nyugatra szintén ismerős alakzat volt látható, amely a Betha, Phoebe és a Themis régiók hármasa alkotott. Tökéletes bizonyíték a tudomány állításainak hazugságára. Mert a 19. században senki sem rajzolhatta volna le ezeket a kontinenseket földi távcső, alapján. A Vénusz felhőzete áthatolhatatlan vastagságú állítólag. Miként lettek láthatók akkor a megfigyelt területek?
Másik érdekesség az volt, hogy a Vénusz felszínén nincsen – állítólag - folyékony
halmazállapotú víz, mi rajzolta ki akkor a kontinensek vonalait? Az alábbi link címe alatt az oldal 2015-ben mentett képe, alatta pedig a 2016-ban látható állapot látható.
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Cylindrical_Map_of_Venus.jpg
Ilyen lenne egy bolygó térképe, amelynek felszínét forró, száraz síkságok és hegységek alkotják, mint ami a hivatalos térképen is látható?
A Holdra szállás történetéve, sokat boncolgatták már, a Vénusszal kapcsolatban annyit tud a nyilvánosság, amit a tudományos anyagok állítanak. Pedig a hold-sztori jelentőségében elmarad a Vénuszra való leszállás jelentőségétől, általában a Vénusz igaz történetétől.
szeretnék itt adni.
A szóban forgó szondák leszállási sémáját nagy vonalakban a rajz mutatja be, amely lényege, hogy a Vénusz felé száguldó szondát a bolygó közelében le kellett hajtóművekkel fékezni, különben elsuhantak volna a Vénusz mellett. A sebességéből vesztett szerkezeteket már a Vénusz légköre fékezte tovább, majd amikor már a sebességük ehhez elég kicsi volt, fékezőernyők vették át a fékezés szerepét, a felszíntől 50 km-es magasságig.
Légmozgások sebessége a Vénuszon, a felszín 1 m/s - os értékről felfelé haladvanövekszik, és 50-60 km magasságban már több száz kilométeres óránkénti sebességűek is lehetnek (ezen a magasságon váltak le a fékezőernyők). Ettől a magasságtól ereszkedtek szabadeséssel a V-k a felszínig. Számukra bármilyen leszállási helyet kijelölni értelmetlen dolog lett volna, hiszen a viharokban hánykolódó, kormányozhatatlan szondák ott értek volna felszínt, ahova a szél fújta volna őket. Ennek ellenére sikeres küldetést hajtottak végre. Mind a négy Venyera, amely leszállt a Vénuszra, és ott felvételeket készített.
Az előző oldalon, a Venyerákról készített képeken látható, hogy szerkezeteknek nem volt olyan lábazatuk, amely alkalmassá tette volna őket szárazföldi terepre való leszállásra, amely a Vénuszon is várta őket. Volt rajtuk egy karika lábazat címén, amelyre rá voltak szerelve, de a gömb alakú műszertartályok. Ezek alja azonban szinte egy vonalba volt a lábazattal. Ha ez utóbbi talajt ért, akkor a műszertartálynak is legalább súrolnia kellett a talaj felszínét.
.jpg){kind=link}
Láthatóvá válik, hogy az összes leszállóhely ,,kontinensek” partvidékén vannak. Hármat kivéve az összes leszállóhely a Béta régió és a tőle délre eső területen található, amelyektől északra húzódik a Guinevere – síkság. Lehet-e véletlen? Lehet, de ha az esélyeket nézem, akkor annak esélye kisebb, hogy a szél egy vonalba sodorta volna a szondákat, mint annak, hogy a szondáknak jelöltek ki arrafelé leszállási helyet, amit azok el is értek. Így feltételezem, hogy azokat is úgy tervezték meg, a tervezők, ahogy arra a leszállási helyek ismeretében, a szondák sikere érdekében szükség volt.
Venyera -9 felvétele két változatban látható, a fenti képen. A világ a fenti változatot ismerte meg, amely kontúrja erősített. Néhány érdekes részlet el is veszett így. De még a kép bal felén így is kivehető egy krokodilfejhez hasonló valami. Illetve a fejtől jobbra egy kagylóra emlékeztető alakzat. A második, változaton már olyannak tűnik, mintha a kövekre iszap rakodott volna rá.
Az iszaplerakódás még jobban látszik a következő képen.
Mint síkság viszonylag alkalmasabb lehetett volna leszállóhelyként, mintha a Himaláját idéző hegyekben szálltak volna le a szovjet szerkezetek. De ez még így is rizikós lett volna. A V-9 lábazata, mit a társaié is, nem véletlenül ilyen helyre lett tervezve. Biztos vagyok abban, hogy a szovjet tervezők nem vakon tervezték a szerkezetüket. Nem bízhatták józan ésszel a venyera-küldetést a viharos szelekre. Az esélyeket mérlegelve inkább azt feltételezem, tudták, hogy a Vénuszon vannak olyan felszínnel rendelkező helyek, mint amilyenek a következő képen is láthatók. Azt is tudniuk kellett (különben mi értelme lett volna az egésznek), hogy a V-k ezeket a helyeket tervezéssel, számítások alapján elérhetik. És számomra nem kis kérdés az, hogy honnan származtak a Venyerák leszállásához nélkülözhetetlen információk, amelyekkel ugyanakkor aligha szolgálhattak a korábban Vénuszra leszállt V-7- és V-8.
A V-9, -10, -13, -14 felvételei szinte egy kaptafára készültek, és leszállásuk nagyszerencséjét sugallták. A lenti képek tanúság szerint ennyire ideális terepet, amely a Venyerák lába alá került a leszállásnál, még a holdkompok sem találtak a Holdon. De a V-13 kb. ötven méterre volt egy mélyedéstől, amelybe ha beszállt volna, minimum felborul. Ilyen ötven métereken múlt volna a szovjetek sikere?
A másik rajzon a landert körülvevő közeg áramlását próbáltam rekonstruálni. Amely közeg lehetett elvileg a Vénusz sűrű légköre, vagy felszínt borító víz. A vízre szálláshoz, a víz felszínével való ,,ütközéshez” nem kellenek lábak. A felszínrevaló leszálláshoz viszont nélkülözhetetlen. A tervezők biztosan tisztában voltak ezzel az egyszerű dologgal.
Az valószínű, hogyha egy szondát sűrű közegen való áthaladásra terveznek, annakfelépítésén ez meg fog látszani, mint ahogy én is elkezdtem valamit erről gyanítani. Ha Vénuszra sikeresen leszállt szondákra legalább állábakat tesznek, ma is azt hiszem aVénuszról, amit a könyvekben róla írtak. Még ha azóta tudatában vagyok annak, hogy az űrkutatás nyilvánosságnak szánt ismeretanyagának jelentős része valótlanság.
Fontos tudni, hogy a legtöbb honlap csak átvesz űrkutatásra vonatkozó anyagokat, esetleg sajátos formában szerkeszti azt. De a tartalomban lényeges változást nem hajt végre. Ha megtenné, támadásnak lenne kitéve a ,,tudományos” világ részéről.
A következő részlet minden bizonnyal élvezi a tudomány támogatását:Oda kell figyelni erre: az amerikaiak fényképezték le a Vénuszt, de a szovjetek szálltak le a felszínére, dacára annak, hogy csak ,,néhányszor tíz perces mérési anyaguk” volt csak a Vénusz felszínéről.
A felszín felett több tíz méterre még megvoltak a fékezőernyői a Venyera-9-nek. Annyit a fékezőernyőkről is, hogy azok megszenvedték a leszállást. Az ŰRHAJÓZÁSI LEXIKON a lenti képen olvasható sebességértékekről ír, amely a Vénusz légkörét jellemzi. A 100-140 m/s-os sebesség hétköznapi mértékkel 360-504 km/ó-nak felel meg. Azon túl, hogy az ernyők kibírták a hatalmas, forró és kénsavas szeleket, a szondák is eljutottak a számukra kijelölt helyekre. Azaz, jelöltek ki egyáltalán leszállóhelyeket? És ha igen, ki tudta volna azokat irányítani, amikor azok nem is voltak leszállás közben (és utána sem) irányíthatók? De hova is tudták volna irányítani őket, amikor 20 cm számított, hova szállnak le?
Talán elírták? A 100-140m/s-es szélsebesség 360-504 km/h-s sebességet jelent. Forró, kénsavas vihart!
.jpg){kind=link}
A számomra legfontosabb kérdésre nem válaszoltam, mert én is keresem rá a választ. Honnan tudták a szovjetek, hogy milyen viszonyok várják a V-ket a Vénuszon? Hiszen az az információ, amit a korábbi szondáktól nyerhettek volna, az a V-k sikeréhez édeskevés kellett hogy legyen.
A NASA által 2007-2009-ben megtervezett leszállás alig különbözik a Venyera szondák leszállási menetétől. Ez érthető is, ugyanarra a bolygóra minek ezerféleképpen leszállni, ha egyféleképpen is meglehet oldani. Csakhogy a szovjet módszernek semmi köze nem volt a realitásokhoz, amennyiben a pokol Vénuszára kellett a landereket eljuttatni.
https://vfm.jpl.nasa.gov/venusdesignreferencemission/vdrmmissiondesign/
A Vénuszt gyakorlatilag leírták a fantaszták. Azt a nagy különbséget, ami a Vénusz,,tudományos” adatai és az a Földhöz hasonló életfeltételek között létrejött az űrkutatásnak köszönhetően, már az a fantázia sem tudta áthidalni, ami még a Mars esetében jól boldogult. A Vénusz tengelyforgása már az a többlet volt a képtelenségek sorában, ami már felkeltette a gyanúmat. Amit már nem kellett volna hazudni, mert ez a nem kicsi csepp nem fért bele a pohárba.
Az űrkutatási adatok egyik jellemzője, hogy minden kiderülhet belőlük. A tudománynak ezen a területén mindenféle állításhoz mindenféle információ adott. Csak az számít, ki milyen információkat gyűjtött össze. A rendelkezésemre álló információk alapján pl. úgy gondolom, hogy a Vénusz tengelyforgási iránya nem retrográd, hanem megegyezik a Földével, azaz az óramutató járásával ellenkező irányú. Ez viszont retrográd állítás a tankönyvekével szemben.Az alábbi ,,kérdés-feleletet” az Internetről szereztem.
,,Kérdés: A Naprendszerben a Vénusz kivételével minden bolygó egy irányban forog a tengelye körül. A kisfiam megkérdezte, mi ennek az oka, de bármennyire szégyellem, nem tudom. Segítene valaki?
Válasz: A csillagászok feltételezik, hogy a Vénusz kezdetben ugyanolyan irányban forgott, mint a Naprendszer többi bolygója. Ezért a forgási iránynak meg kellett változnia. Egy régi elképzelés szerint a Vénusz sok milliárd évvel ezelőtt egy nagy tárggyal ütközött, és emiatt "fejre állt". Az elmélet igaz lehet ugyan, de az újabb kutatások arra utalnak, hogy kevésbé erõs hatások is megfordíthatták a Vénusz forgási irányát. A Nap olyasmi kitüremkedéseket hoz létre a Vénusz sûrû atmoszférájában, mint a Föld tengereinek dagályai. Ezek a nagynyomású kitüremkedések a keringés közben enyhe csavaróerőt fejtenek ki, ami a Vénuszt addig dönthette meg apránként, amíg meg nem fordult és a mostani irányban nem kezdett el forogni. De ez csak akkor következhetett be, ha a Vénusz kezdetben már csaknem az oldalára volt dőlve.
Nemrégiben két kutató, Alexandre Correia és Jacques Laskar más magyarázatot is talált (Nature, 411. kötet, 767. oldal). Az ő elméletükben az atmoszféra kitüremkedései mellett azok a kis "ráncigálások" is szerepet játszanak, amelyeket a többi bolygó gravitációja fejt ki a Vénuszra a bolygómozgás során. Az atmoszféra és a többi bolygó rángatásának bonyolult kombinációja a rendszert kaotikussá teszi: a Vénuszra ható erők megjósolhatatlan módon adódnak össze. A modellek szerint ezek az erők megfordíthatják a tengelyt. Vagy – ha a Vénusz sohasem forgott gyorsan – az erõk lelassíthatták a forgást, és a másik irányban indíthatták el.
Mivel a Vénusz a Naphoz közel kering és sűrű az atmoszférája, az összes többi bolygónál nagyobb eséllyel változtathatja meg forgási irányát. Stephen Battersby, a New Scientist szerkesztője"
https://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/teazo/miert/m01/venusz.html
A kérdésre adott tudományos választ mintának szánom, színvonala jellemző a tudományos ismeretterjesztés gyakorlatára.
A Vénusz forgástengelye közelítően függőleges, azaz merőleges a bolygó keringésisíkjára. Ezért a Vénuszon nincsenek évszakok. A szelek ereje és iránya közelítőenállandó. A légkörzési rendszer legfőbb eleme az a sávos képződmény, amely az egyenlítő felett látható – jobbára távcsövekkel. Úgy néz ki, mint amikor egy hajó úszik a vízen, és orrával széthasítja maga előtt a vizet, jellegzetes hullámokat keltve. Ez a Vénuszon egy balra ,,úszó hajó” keltette hullámokhoz hasonlít, amely az egyenlítő felett, azzal párhuzamosan ,,úszik” nyugati irányban. Ebből pedig elvileg levezethető lehet a Vénusz tengelyforgási iránya akkor is, ha a felszínt a felhőzettől nem lehet távcsövekkel látni. A Coriolis-erő olyan alakzatokat hoz létre a légkörben úszó felhőzetben, amelyek visszavezethetők a bolygó tengelyforgási irányára. Ha tehát úgy nézzük a Vénuszt, hogy északi pólusával felfelé ,,álljon”, ha tengelyforgása ellentétes a Földével, akkor a légkör felemelkedve, az egyenlítő felett ,,elúszó” hajó keltette hullámokhoz hasonló alakzatot mutat. Ha a bolygó a Földdel megegyező irányban forog tengelye körül, akkor a légkör jobb irányú ,,hullámhoz” hasonlít. Az északi sarkról nézve, a sarkokon – ahol viszont előresiet a légkör – az örvények vonala bal irányban a sark felé tartanak. Ezek mögött a fizikából ismert Coriolis-erő hatása áll. Ha más értelmű az állítás, akkor aszondák adatai alapján lehet igazságot tenni.
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Venus_as_captured_by_Mariner_10.jpg
Ez így néz ki a Mariner-10 (1974 február 5) felvétele a Vénusz felhőzetéről - szép kék. A fennálló fizikai törvények szerint, a felvételek alapján következik, hogy a Vénusz tengelyforgási iránya megegyezik a Földével. A tudomány állítása szerint (mintha a tudomány egy természetes személy lenne, pedig csak egy kalap alá vettem mindent, amit a földön hivatalosan ebbe a fogalomba sorolnak) a Vénusz tengelyforgása ellentétes a Földével. Azt nem mondja – bár mondania kellene –hogy a felhőzet azért mutat bal irányú forgásra utaló mintákat, mert a bolygó légköre is a szuperrotáció jelenségének következtében jobbra forog.
Az állítólagos szuperrotáció jelenségét viszont földi ember le nem ellenőrizheti, a Vénusz vastag felhőzete miatt. Nem látható a felszín mozgása, miközben a bolygó forog tengelye körül. Arról szól a szuperrotáció, hogy a Vénusz légköre 50-szer gyorsabban, tehát 4-5 földi nap alatt kerüli meg a bolygót, mint ahogy az megfordul saját tengelye körül. Tehát a légkör előre siet, és a bolygó forgási irányával megegyező irányban forog. Vagyis bal irányban. A bolygóról nézve a keleti irányban.
Most akkor működik a Vénusz esetében a légkörben Coriolis-erő, vagy nem?Ha nem működik, akkor a Vénusz légköre egy testként forog. A bolygó sávos szerkezetét pedig éppen a Corolis-erőnek köszönheti, miként az óriás (gáz)bolygók esetében is így van. A légkör le-fel irányú mozgásai hozzák létre a sarkokon lefényképezett örvényeket is. És mivel a Vénusz mind két pólusa felett van nagy kiterjedésű, egy magú légörvény, a bolygón is működik a Coriolis-erő. Ez viszont egy nyugati irányban forgó légkör esetében keleti irányban ,,úszó hajó” fodrozódásához hasonló mintázatot kell hogy létrehozzon a Vénusz térítői közé eső területek felett. Úgy, ahogy a lenti, képként bemásolt tanulmányban látható.
,,A felső légkörben ún. szuperrotáció alakult ki: a felhőréteg tetején a nyugat felé fújó 100 m/s sebességű szelek 4 nap alatt körbefutnak az alattuk 243 földi nap alatt a földivel ellentétes irányban egy fordulatot megtevő a felszín felett. A fordított forgás és a 224 napos keringési idő miatt egy vénuszi nap kb. 116 földi napig tart, azaz egy nappal hossza 58 földi napig tart).”
A szöveg jelentése pontosan ellentétes azzal a két, felhőzetet bemutató képpel, melyek a tanulmányban láthatók fent. Mert ott a Vénuszon keleti szelek fújdogálnak. Viszont a következő oldalon látható felvételekkel teljes mértékben összhangban van. Azok arról tanúskodnak, hogy a Vénusz, térítők közötti területei felett a légkör nyugati irányban mozog. Méghozzá állandó jelleggel, tekintve, hogy a Vénuszon nincsenek az időjárási viszonyokat folyamatosan változtató évszakos hőingadozások.
Az Adivar kráterről készült felvétel ugyanakkor egyszerre igazolja az uralkodó (jobban mondva egyedüli) szélirányt, és a légkör felemelkedését a felszíntől. A nevezett kráterből eredő por- vagy gázcsóva valószínűleg azért szélesedik ki a kráter méretén jóval túl, mert felemelkedve a légkörben kitágul. A tágulás sebessége nagyobb, mint a légtömegek nyugati irányú mozgást végeznek. A Vénusz fokbeosztása igazolja a kráter helyzetét a bolygón. A nyugati irányú mozgást a coriolis-erő okozza, mely viszont a Vénusz Földdel megegyező irányú tengelyforgását bizonyítja. A kráter koordinátái:
Olyan vastag a Vénusz légköre (van, amikor még is lehet látni a felszínét a felszakadozó felhőzettől, hiszen rajzot is készítettek róla a földi távcsöves megfigyelések alapján), hogy a felszínét szabad szemmel nem lehetne látni akkor sem, ha a Titán esetleg a Hold helyén lenne. Az okok között inkább azt tartom valószínűnek, hogy a Titán esetében sincs jelen szuperrotáció, hanem azt ugyanúgy kitalálták abból a célból, hogy a ,,szuperrotáció” jelensége ne korlátozódjon a Vénuszra, hogy az természetszerűbb jelenségnek tűnjön. Az egyetlen bizonyítékot pillanatnyilag a Mariner-10 felvétele jelentené, amely a Vénusz északi pólusáról készített felvételt. Rajta jól látható a pólus feletti légörvény forgási iránya, amely a nyugati irányú légmozgást bizonyítja. Azonban utólag úgy szándékoznak beállítani ezt a felvételt, hogy az a Vénusz déli pólusáról készült. Az ok érthető, a Vénusz északi pólusa felett lefényképezett örvény irányából következtetni lehet a Vénusz tengelyforgási irányára.
A fenti képen az ESA honlapjának egyik oldala tartalmának részletét mutatja. Lenti képkocka és az alatta levő szöveg azt bizonyítja, hogy történt kísérlet a felhőmintázat irányultságának megváltoztatására is azzal, hogy a Mariner-10, a Vénusz északi pólusáról készített felvételét a déli pólusról készült felvételként adtak el, hozzácsapva a PV valóban a déli sarokról készült felvételével.
Azonban a régi hírek még megmaradtak itt-ott. Ezekből egyet mutatok be.
https://www.lpi.usra.edu/vexag/chapman_conf/presentations/taylor_tue_am.pdf
Lent pedig a BBC tudományos híradójából a Mariner-10, a Vénusz pólusára vonatkozó részt mutatom be, webfordításban. A fordítás a Mariner-10-t Tengerésznek nevezi, de azért a szöveg érthető. Amely szerint a Mariner-10 a Vénusz északi pólusának örvényét fényképezte le.
http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/4907866.stm
Mind két esetben ugyan azt a képet közölték le, csak eltérő szövegkísérettel.. De nem csak a BBC-ről van szó, hanem az egyenlőre még szép számmal az Interneten levő adatok a Mariner-10 felvételéről még eredeti formában író anyagokról. És mindkét állításra van bőven példa. De nem csak a sarkokról készült felvételekre vonatkozik ez. A Vénusz felhőzete a régebbi anyagokban zömével nyugati irányt mutat. A későbbieken keleti irányúnak látható. Aztán ilyen is, olyan is. De mivel a Vénusz a légkörzési rendszerét nem változtatja meg, és kezdetektől fogva talán úgy fújnak arrafelé a szelek, mint manapság. Az a biztosabb, hogy itt a Földön nem döntötték el véglegesen, hogy a Mariner-10 a Vénusz melyik pólusát látogatta meg annak idején, illetve a Vénusz szelei merre fújnak.
Korábban érdekelt volna a válasz, miért kellett ennyire nagyot ütni a Vénuszon, hogy még a tengelyforgási irányára vonatkozó adatokat is meghamisították. Úgy gondolom, semmi egyéb, minthogy ezzel is elvegyék a kedvét azoknak, akik még remélnek valamit e bolygótól. Hogy mit? Jövőt, lehetőséget, tágabb ismereteket a naprendszerről, meg egyebek. Ok van bőven. És lesz, egyre több.
Tudják, akiknek tudnia kell, hogy a Vénusz légkörének kék színét az oxigén adja. Hogy a bolygó felhőinek fehér (és nem sárga, bizonyítandó a légkör kénsavtartalmát) színét a vízfelhők adják, amelynek nagy visszaverő képessége van, visszaverve a napsugárzás 60 %-át.
(Álljunk meg ennél a 60%nál egy kicsit. A Vénusz közelítőleg kétszer annyi sugárzást kap a Naptól, mint a Föld, tehát 2*40% az amit a Vénusz nem ver vissza.
Ez még kevesebb is, mint amit a Föld kap az egyenlítői sávban, vagy annyi, mint a mérsékelt övben nyáron. De csak ennek a 2,5%-a, pontosabban 2*2,5%-a jut el a Vénusz felszínéig, ami nálunk az alkonyat megvilágításával egyenlő. Ez a sugárzási mennyiség nem tudja 400-600 C°-ra hevíteni a felszínt márpedig arról van szó, hogy a felszín a legmelegebb, felfelé haladva csökken a légkör hőmérséklete. Ha a felszínig jutó 2*2,5%.ot levonom a 2*40%-ból, akkor is a földi besugárzás 75%-a nem éri el a Vénusz felszínét, tehát a légkörnek kell melegebbnek lennie. Az állítólagos sűrű légkör és a felszín állítólagos nagy forrósága kibékíthetetlen ellentmondásban van.)
Visszatérve a Vénusz felhőzetére, a mariner-10 1974-ben készült felhőzete még a valóságos irányt mutatta. Aztán változott az irányzat, és a Vénuszt már jobbra – azaz keleti irányban – elcsúszó felhőzettel kellet mutatni. Másik érdekesség, hogy a Vénuszról készült japán Akatsuki űrszonda újszerű felvételeihez hasonló képek is előkerültek a Mariner-10 oldalán.
https://www.nasa.gov/feature/45-years-ago-mariner-10-flies-by-venus
https://akatsuki.isas.jaxa.jp/en/gallery/
A felvétel hivatalosan ultraibolya tartományban készült. Akár szabad szemmel is bárki meggyőződhet róla, hogy milyen a Vénusz színe valójában: fehér. Távcsövekben látszik néha kék árnyalat, a Vénusz időnként előbukkanó oxigén légköre. Ha pedig ez a kép tényleg ultraibolya sugárzási tartományban készült, akkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy én is ultraibolya sugárzásban a világot, csak nem tudtam róla. A Vénuszról írt bejegyzésem legnehezebb részére érkeztem. Mind ezekkel együtt sem gondolom, hogy igaz, amit írtam. Úgy tanítja a gnózis, hogy világunk mátrix, börtön, iskola. Az egész egy káprázat.
Itt valójában semmi sem igaz. Még az éjszakai égen világító Vénusz sem. Ezek virtuális dolgok, melyek üzeneteket hordoznak a kereső számára. Betű ebben az üzenetben minden, a kráterek, vulkánok, szakadékok, dűnék vagy kiszáradt folyóvölgyek. És a Vénusz fehér, vízgőzből álló légköre sem igaz. Így látjuk, mert így láttatják velünk. Azt akarják ezzel mondani, hogy a Vénusz élő, lakott világ, a Föld testvére. És valószínűleg ez a lakóira is áll. Ők is a mi testvéreink lehetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése