A NAGY VÁLTOZÁS
Sok magánkutató kereste a Marson azokat a nyomokat, melyek víz vagy egy civilizáció hagyhatott maga mögött. A háttérhatalom nagyságát jelzi, hogy oda tette az emberiség szeme elé a választ, de kevesen ismerték fel. A válasz a Hubble 1995-ben készített felvétele volt. Az élethű felvételeken (melyek később egészen más színekben is megjelentek a nyilvánosság előtt) kék foltokként voltak láthatók a Mars tengerei.
A vörös szín visszafogásával és a színek felerősítésével azonban előjöttek a rejtett színek is.
A domborzati térképén akarták megjeleníteni azt a magyarázatot, miszerint a Marson található kiterjedt kőtenger, mely a felvételeken is látszik, egy kisbolygó becsapódásának eredménye az északi féltekén. Persze ilyen becsapódás nem volt, de a tudomány sem az igazságot írja, hanem nagyon is politikai hatásnak engedelmeskedik. A mesebeli Borealis medence soha nem létezett és ma sem létezik. Erről ezt írja a NASA védnöksége alatt egy tanulmány:
,,Az új elemzés azt sugallja, hogy a Mars felszínének mintegy 40 százalékát borító óriási medence, amelyet néha Borealis-medencének is neveznek, a Naprendszer kialakulásának korai szakaszában hatalmas hatású maradványok. 8500 kilométer (5300 mérföld) távolságban körülbelül négyszer szélesebb, mint az ismert következő legnagyobb becsapódási medence, a Mars déli Hellas-medencéje. A kísérő jelentés kiszámítja, hogy a Borealis-medencét előállító ütköző objektumnak körülbelül 2000 kiolométer (1200 mérföld) távolságban kellett lennie. Ez nagyobb, mint a Plútó.”
A Borealis medence mellett kreáltak bizonyítékot is, de persze nem névre szólóan, hanem sugalmazás szintjén. A Schiaparelli krátertől észak-keletre fekszik a Mars ősrégi felszínével rendelkező Arabia, a Holdhoz hasonlóan sűrűn kráterezett felszínével. Ezt emelték ki a Mars glóbuszán, mintha a fél Mars ilyen lenne.
Valójában a kráter és az Arabia jóval kisebb a Mars egészéhez viszonyítva.
Az Arabia sorsára jutott a Valles Marineris szakadékvölgye. Mivel ez a NASA honlapjáról is letölthető:
A Hellas a Mars déli féltekéjének domborzati térképén egy nagy, sötétkék színű ovális foltként látható. A Hellas hivatalosan is egy 2300 km hosszúságú és 1400 km szélességű medence. Átlagos mélysége 7 km, de a legmélyebb pontján 8,2 km. Az azonban a geológiai térképen is látható, hogy nem egy lapos medencéről van szó, hanem belseje kiemelkedik, mint ahogy a becsapódásos krátereknél ez általában előfordul. A medence északkeleti szélén két nagyobb folyómeder látható. Ezek közül a északnyugati további meder két ágra válik szét, a Dao Vallis és a Niger Vallis. Délkeletre tőlük található a Harmakhis Vallis. Ezek a domborzati térképeken a medence felé haladva szélesednek, mintha a bennük valaha volt víz a medence irányában folyt volna. A felszínről készült felvételeken azonban ez fordítottnak látszik (lent), és a két hajdani folyóvölgy a medencétől kifelé haladva szélesedik. Egyébként is életszerűtlen az, hogy egy folyó menet közben keskenyedik. Ha elő is fordul ilyesmi, az vagy hegyszorosban, vagy a sivatagban történhet. Itt egyikről sem lehet szó.
A Mars egyik albedó-térképe értékes információt ad a Hellasról.
Teljes bizonyságot nem sikerült szereznem a térképeken való méricskélésekkel, de jó eséllyel tudom megnevezni a tengely végpontjául a Tharsis és a Mars legnagyobb vulkánját, az Alba Paterát, vagy újabb nevén az Alba Mons-t. A vulkán mély fekvésű, magassága 6,8 km. A felvételeken nem feltűnő, határait inkább törésvonalak árulják el. Egyéb tulajdonságairól itt olvasható:
Az Alba Mons az északi félgömbön annyira számít különlegességnek, mint a Hellas délin, Ha képzeletben az Alba Mons kráterét keresztül egyenessel döfném át úgy, hogy az érintse a Mars középpontját, az egyenes a Hellasnál, vagy annak közelében ,,jönne” a felszínre. Ezt ,,geológiai forgástengely”-nek neveztem el. Ez a tengely nagyjából 50˚-kal hajlik el a Mars valódi forgási tengelyétől.
Ez a tengely a Mars hajdani kb. 30 ezer évvel ezelőtti forgástengelye! A tengelyt a Mars glóbuszán zöld színű hengerrel ábrázoltam. Azt is feltüntettem a fenti képen, hogy a tengely elfordulásával egy kéregsáv kezdett el mozogni, melynek útja a Tharsistól jól követhető az Arabia nevű területig. Közben érinti a Cydonia nevű területe tis, ahol a Marsarc található. A sáv mozgása lerombolja az Arc jobb felét, és ezzel egy nagyon fontos információt közöl a keresőkkel. Erről később írok ebben a bejegyzésben.
A tengely hajdani létezése mellett számos felszíni alakzat szól. Ezeket pontokba szedve sorolom fel:
1. A Tharsis vulkánjai (az Olympos Mons-t kivéve), egy kéreg sávon északkeleti irányban mozgott.
A Tharsis elcsúszó a kéregsávján a három óriás vulkán (Ascraeus, Pavonis és Arsia) egy egyenest jelöl ki az északkeleti irányban. Távolságuk egymástól nagyjából azonos. A vonalat követve szintén északkeleti irányban, és a többi vulkánnal azonos távolságra van egy ,,kisebb” vulkánokból álló csoport, amelynek a Ceraunius Tholus, tőle 50 km-re északra az Uranius Tholus, és a Ceraunius Tholus-tól kb. 80 km-re északkeletre az Uranius Mons.
A sávon fekvő vulkánok a három óriás vulkán (az Olympos Mons nélkül), és a három kisebb vulkánból álló csoportosulás. A ,,kis” jelző csak a Tharsis viszonylatában érvényes. Ezek a ,,kis” vulkánok a Földön a óriás vulkánoknak számítanának.
Ahogy a rajzon is látszik, a Marson is csak egy vulkán működött egy időben az kéreg mozgó sávján fekvő vulkánok közül, míg a ,,kicsik” közül több is. A kéreg szalagjának mozgása alapján az a régebbi vulkán, amely a mozgás irányát tekintve a szalagon előbbre van. A vulkáni tevékenység időszaka a ,,kis” vulkánokkal kezdődött, amikor a kéreg sávja már mozgásban volt, de még a vulkáni tevékenység intenzitása növekvőben volt. A kéreg mozgó szalagján az utolsó vulkán logikusan az Arsia Mons volt. Addigra azonban a többi vulkán már halott volt.
Korábban úgy gondoltam, hogy a vulkán már 3 milliárd éve halott. Időközben kapott az északi oldala egy jelentősebb meteortalálatot, mert ennek ovális kidobódása látható a vulkán oldalán. Ebbe a becsapódási mélyedésbe egy kimosottnak látszó meder vezet, melynek túl oldalán olyan forma látható, mintha nagy sebességgel lefolyó víz átcsapott volna a kráter másik oldalán. Ilyent láva nem csinál, ahhoz már nem elég folyékony. Ráadásul a láva nem kimos, hanem feltölt, betemet. Ha víz a tettes, akkor csak egyszeri, és nagy mennyiséget mozgató hatásról lehet beszélni, hiszen a természetes csapadék feltölti a krátert előbb, és csak után folyik ki belőle a víz, ha megtelt. Akkor sem özönvizet sugalló nyomot hagyva maga után az egyik oldalon.
A folyómeder szélessége 2,5 km és 300 m mély. Maga a vulkán 130 km hosszú és 5,5 km magas. Csak sajnálni tudom, hogy ez a felvétel nem eredeti színeiben mutatja be a vulkánt. Mivel a Tharsis korát ma már legfeljebb 50 ezer évesnek gondolom, a két folyómeder létrejöttéhez ez kevés. Itt még valami történt.
Egy globális klímamodellt használó tanulmány megállapította, hogy a Medusae Fossae Formáció az Apollinaris Mons , Arsia Mons és esetleg Pavonis Mons vulkánok hamujából keletkezhetett .
Gleccserek
A legújabb munka bizonyítékot szolgáltat az Arsia Mons-i gleccserekre mind magas [18], mind alacsony magasságban. [10] A párhuzamos gerincek sora hasonlít a gleccserek által elejtett morénákra. Egy másik szakasz úgy néz ki, mintha a jég megolvadt volna a föld alatt, és egy terepet alkotna. Az alsó része lebenyes, és úgy tűnik, lefelé folyik. Ez a karéjos jellemző még tartalmazhat egy jégmagot, amelyet vékony kőzetréteg borít, amely megakadályozta a jég szublimálódását”
(angolból fordított)
https://en.wikipedia.org/wiki/Arsia_Mons
A NASA által közzé tett felvétel arról árulkodik, hogy a Tharsis vulkánjai, itt az Arsia Mons felett vízpárát is tartalmazó felhők találhatók, amelyek fénytörést idéznek elő. Engem kizárólag a vizet tartalmazó felhő érdekel. A felhő két úton kerülhet az Arsia fölé. Vagy az Arsia hajdani kitöréseinél még a kalderába jutott víz párolog el, vagy a Mars felszínén elpárolgott víz légtömegekkel került és kerül a vulkán fölé, ahol csapadékként jut le a felszínre. Így az Arsia csúcsán levő kráterbe is.
Az esők után a felszínt érő napfény a felszínt felmelegíti, amelyről a víz párologni kezd. A vastagabb vízrétegek által produkált kigőzölgések hosszabb ideig tart, vagy esetleg a következő évszakos esők bekövetkeztéig nem is szűnnek meg. Ezek a vulkánok csúcsán levő krátertavak lehetnek, amelyek gőzpamacsot produkálnak sok felvételen. A pamacsok a csúcsról indulnak ki, mintha a vulkánok működnének. Irányuk mindig ugyanannak látszik a felvételeken: a legközelebbi pólus irányban hagyják el a vulkánok csúcsait. Az Asraeus Mons északnyugati, a Pavonis Mons az egyenlítővel párhuzamos, az Arsia Mons délnyugati irányban eregeti a párát.
A vulkánok által produkált felhők ,, történetét” két rajzban mutatom be.
Első lépésben a vulkánok fölé érkező levegő felemelkedik, lehűl és páratartalma esőként kicsapódik.
Az napos időben a vulkánok vízpára felhőt eregetnek, amelyekhez utánpótlást a kalderából elpárolgó víz szolgáltat. Így néz ki a ez a Marson:
https://www.jpl.nasa.gov/spaceimages/details.php?id=pia02653
A vulkánok felhőként látható kipárolgásai láthatók a fenti, bal felvételen. De amit ezekre vonatkozóan írtam, nem csak a Tharsis óriásvulkánjaira érvényesek. A Tharsis többi kisebb vulkánja, mint pl. a Ceraunius, Uránius vulkánok, lejtőieket víz koptatta le. Csúcsaikon ugyan csak fennsíkot magukban foglaló kalderák vannak, amelyekről jogosan lehet feltételezni, hogy azok krátertavak.
Így a tetején levő feltételezett krátertavat már közelébe tudtam hozni nagyobb kiterjedésű vízfelülettel. Ezt pedig a Tharsisra leesett csapadékkal. Az Arsia mérete a döntő abban, amit lénye gében ebben a bejegyzésben írni szerettem volna eredetileg is. Ez a vulkán a Mars második legmagasabb vulkánja, de térfogata alapján az Olympos után következik. Ennek oka a múltjában van, amely a földi Hawaii szigetekhez volt hasonló. E szigetek a kutatók szerint úgy keletkeztek, hogy a Hawaii szigeteket hordozó földkéreg elmozdult egy alatta levő magma kamra felett. A kamrából kilövellő láva a kéreg felszínén vulkánként nyilvánult meg. Helye hegyként magasodik ki a Csendes Óceánból ma is. Ahogy a kéreg mozgott tovább, miközben a magma kamra hozzá nem követte a kéreg mozgását, mint valami futószalag, úgy alakította ki a kéreg vulkánjait is. Ez a modell jól ráhúzható a Tharsisra is (rajz lent.).
Ennek nyoma pedig a Mars felszínén is felfedezhető, a Mars Acidalia Planitia nevű területének formáján.
Az Arsia kalderája felett 15-30 km- re is megjelennek a vizet is tartalmazó felhők. Ezt összeadva az Arsia 18 km-es magasságával, kiderül, hogy a Marson nagyjából 40 km-es magasságban esőfelhők létezhetnek, és ilyen magasságban eregethetik párájukat krátereikből a Mars nagy vulkánjai. Míg a Földön, az egyenlítőtől félezer kilométerre levő Kilimandjaró 6893 m-es csúcsán (és még ez alatt is 2-3 km-re) hó van, a Mars húsz, közelítőleg húsz km magas vulkánjainak csúcsán semmilyen fehér foltot nem találtak még eddig (ami persze késik, az nem múlik), amit hóként lehetne azonosítani.
A Mars forgástengelyének elfordulásáról is írtam. Ennek a felszínen értelemszerűen mély nyomokat kellett hogy hagyjon. A legnagyobb nyom maga Tharsis, de akadnak kisebbek is, amelyek közül itt egyet említek -melyről már szó volt - a Schiaparelli krátert.
A Marsarc a legismertebb alakzat a Marson, ami nem is csoda. A róla készült felvételen látszik, hogy az Arc jobb oldala beomlott. Beomlani pedig csak az tud, ami üreges (nem én feltételeztem elsőként, hogy az Arc üreges lehet). Ez viszont találgatásokhoz vezetett, mert a beomlás okaként a robbantás is szóba jött. Ha az Arcot felismerhetetlenné akarták volna tenni, valakik, akkor felrobbantották volna az Arc bal felét is. Az sem biztos, hogy robbanás miatt szakadt be a felszín. Az jó részt meg- és ott maradt. Ez a kérdés az Arc eredetének szempontjából érdekes, mert ha beomlás miatt aszimmetrikus az Arc, akkor beomlás előtt szimmetrikus volt.
http://photojournal.jpl.nasa.gov/mission/Viking
http://photojournal.jpl.nasa.gov/jpeg/PIA00164.jpg
Az Arcnak meg van szinte mindene. Van szeme, orra és vannak ajkai. Az orra is azonosítható, de az orra hegyén kisebb kráter látható. A felvételeken az orr feltűnően kiszélesedik, és egybe folyik az ajkak közül a felsővel. Az viszont könnyen kinyomozható, hogy az ajkak külön indulnak és az arc közepén mosódik össze a felső része az orral. Az Arcot nem lehet úgy tanulmányozni, mintha eredetileg is olyan lett volna, mint jelenleg, mivel lekopások és beomlások is láthatók rajta. De ,,a szeme mindent elárul”. A domb nagyságú szemgolyót szemhéjak veszik közre. Az is látszik, hogy a szobrász vésője robbanóanyag lehetett, mert nem tükörsima a felszín, hanem közel azonos nagyságú gödrökből áll a szemhéj alatt. A szeme felett látható félkör alakú kiemelkedés szemöldöknek látszik. Az Arc ajkai nyitottak, de középen egy az alsó részénél omlás látható. Ez sem lehetett eredetileg ott. Az omlás egy vonalban van a első ajak és a orr találkozásánál. Itt kezdődik az Arc jobb fele, ami erősen eltér a bal felétől.
A fenti kép jobb kockáján az Arc beomlott oldalát behelyettesítettem az ép oldalával. Így nagyjából képet kaphatsz arról, hogyan nézne ki az Arc teljesen ép állapotban. A fényviszonyok jól kiemelik az Arc homlokát, a homlokereszt, az arccsontot és az ajkakat. A szemek szerkezete itt nem látszik jól. De azt is észre kell venni, hogy az Arc talapzatának formája is szabályos pajzs alakú. Az orron szabályos félkör alakú mintázatok láthatók. Ezért sem fogható meg pontosan az orr alakja. Azt is figyelembe kell venni az Arc vizsgálásánál, hogy rajta lemosódási nyomok láthatók, főleg a pajzs alakú talapzat délkeleti (az áll felé eső vége) végén. Így nem abból kell kiindulni, hogy jelenleg milyen az Arc, hanem abból, hogy a rajta látható változások figyelembe vételével megpróbáljanak a kutatók választ kapni arra, hogy milyen volt eredetileg.
Az Arc beomlásának oka a tudomány számára ismeretlen, de a Gnózis több ezer éve tud róla. Az atlantiszi Thoth smaragdtáblái tartalmaznak olyan részeket, mely a Föld apokalipszisére utalnak, pontosabban annak okára - lehet, nem szó szerint, hanem szimbolikus fogalmazásban.
A Mars apokalipszisével egy időben a Földön is nagy változások történtek, melyek az özönvíz legendájaként maradt fent. Amíg a Mars esetében a forgástengely irány fordult el, addig a Föld esetében a tengelyforgás gyorsult fel. A gyorsulás a magból indult ki ás magával vitte a Föld kérgét is, miközben azt több helyen felhasította, vagy egyéb nyomot hagyott rajta. Mindezt Hermész is leírja sajátos fogalmazásban.
https://heted76ar.hu/gallery/214942499-atlantiszi-thoth.pdf
,,Lent éltem korokon át látva másokat, hogy
isszák a halált, majd visszatérnek a fényre.
Idővel Atlantisz királyságaiból
tudatok hullámai érkeztek, melyeket
egykoron jól ismertem. Egy alsóbb rendű
csillag ivadékai szálltak helyettük Atlantiszra.
Meghajolva az alázatosságban
a mester szavai bennem kivirágoztak.
Lefelé a sötétségbe fordultak az
Atlantiszbeliek gondolatai míg
haragjában, a Templomlakó felemelkedett
az Agwanti-ról (nincs pontos megfelelője
egyfajta semlegességet jelent)
kimondva a Szót, megidézve a hatalmat.
A föld mélyén az Amenti fiai hallván ezt,
az örökkön égő tűz virágának irányváltozását
vezetve, elmozdították azt a Logosz által.
A nagy tűz iránya így megváltozott.
A világra ekkor nagy víz borult
rombolva és süllyesztve, egyensúlyából kiborítva
a Földgolyót, míg a víz felért
a Fény templomához, Undal nagy hegyéig,
mely utolsóként kimagasodott.
Csak a források zubogására figyelők
menekültek oda.
Szólított engem akkor a mester:
"Gyűjtsd össze népemet
vidd őket az általad tanult módon
a vizeken túlra, ahol a szőrös testű
barbárokat sivatagi barlangokban leled.
Kövesd ott tovább az általad ismert tervet."
A Földön 8 olyan helyet találtam – egyéb kisebbek mellett – ahol a kéreg alatt erős elmozdulás történt. Ezekből négy az egyenlítővel párhuzamos, az egyenlítőtől valamivel északra helyezkednek el, szigorúan az északi szélesség 10. és 20. foka között, majdnem kitöltve a két szélességi fokok közötti sávot
(A Karib-tengert és a Grönlandot magában foglaló sávok között van egy kisebb, melyben a Kárpát-medence is benne van. A Kárpát-medencét is az a geológiai esemény hozta létre, melyről az előbb beszéltem. A kárpát-medence kora tehát kb. 15 ezer év. Korábban nem semmilyen lény sem, hiszen a medence korábban nem létezett.)
http://hvg.hu/tudomany/20100510_elsullyedt_sziget
A német Martin Meschede geológus és társai által, a Karib-tenger közepén végzett kutatásairól írva érdekes dolgok derülnek ki:
,,A geológusok abból indulnak ki, hogy nyolcvan-kilencven millió évvel ezelőtt nagy tenger alatti bazaltömlés következett be. Ennek eredményeképpen a mélytengeri szint felett, a tengerfelszín közelében egy két kilométer vastagságú bazaltfennsík keletkezett, amelynek kiterjedése akár egy fél Németországnak is megfelelhetett.
Az expedíció során a kutatók a hajóról több kilométer hosszúságú acélköteleken acélkosarat eresztettek a tengerbe, majd végighúzták a tengerfenéken. Így tudtak olyan több millió éves bazalttömböket a felszínre hozni, amelyek egyértelmű eróziós nyomokat viseltek a felszínükön.
"Ilyen nyomok csak folyótorkolatokban és hullámveréses területeken, a levegőn jöhetnek létre" - jelentette ki Meschede.”
Azonban ahol a kutatócsoport a 80-90 millió éves bazaltkiömlést találta, ott mások találtak mást is: ősi város maradványait. Eléggé szilárdnak hiszem azt a feltételezésemet, hogy a város a bazaltkiömlés idején süllyedt el. A város az elkenődés előtt épült, de utána már nem épülhetett, mert az elkenődés helyén máig sincsen semmi, csak a tenger. Tehát a bazaltkiömlés kora sem lehet nagyobb az elsüllyedt városénál.
A tudomány ezt úgy láttatta meg (itt az index.hu szerkesztői által), hogy az elsüllyedt sziget bizonyíték arra , hogy Kubát hajdan szárazföldi híd kötötte össze a kontinenssel.
https://index.hu/tudomany/varos1212/
https://www.dailymotion.com/video/x7q0d9
Németország felét két kilométer vastagon 350 ezer km³ bazalt tudna beborítani. Ennyi forró láva érintkezett a tengervízzel és azt forralni is kezdte. Ez a légkör fokozott párásodásával járt, az meg felhősödést váltott ki. A kiterjedt felhőzet lehűlést tokozott és bőséges csapadékhullással végződött. A méréskelt területeken átmenetileg jégkorszak jött létre. Mi okozta a kiömlést? A kérget felhasító csomók, amelynek nyomairól is írtam.
Miután a légkör lehűlt, és a tengerek sem párologtattak már, az ég az egész Földön kitisztult és akadálytalanul kezdte sütni a Nap. A homokos területek kiszáradtak, felforrósodtak és kipusztult a növényzetük. Miután területük forróvá vált, a felfelé áramló forró levegő megakadályozta, hogy esőfelhők tegyék újra élhetővé e területeket. Így jöttek létre a sivatagok.
Lehet mondani, hogy mindez kevés lett volna a földi apokalipszis kiváltásához. Biztos vagyok abban, hogy a Mariana-szigetek keletkezésekor még nagyobbat durrant a világvége.
Japán déli partjainál talált építmények messze vannak ugyan a Mariana-ároktól, de a felszín alatti csomó nyomvonalának peremén található. Ez hasonló a Kuba partjainál talált tenger alatti építmények helyzetéhez, mert azok is nyomvonal, peremén találhatók. A szaúd-arábiai csomó is produkált megsüllyedéseket, és így kerültek tenger alá emberi műemlékek.
A földi apokalipszist szándékosan idézték elő. A Föld glóbuszán látható felhasadások hossza nem veszi figyelembe a földrajzi szélességi fokokból következő szögsebességet, azaz a sarkokhoz közelebb csomók hasonlóan hosszú nyomot hagytak maguk után, mint az egyenlítőhöz közelebbiek. Az elforduló belső mag az egyenlítőnél lemaradt annyival, hogy a földkéreg gömbjének egységét meghagyja. Vagyis a Föld belseje nem egytestként viselkedett, hanem differenciáltan fordult el a kéreg alatt.
http://interjapanmagazin.com/a-viz-ala-sullyedt-yonaguni-monuments/
Valószínű tartom, hogy a földivel egy időben a Marson is végbe ment egy katasztrófa és ekkor keletkeztek a Mars óriásvulkánja a Tahrsison. Ezen a területen nincsenek kráterek, míg a szomszédos Arabia felszínét a Holdéhoz hasonló sűrűségben borítják kráterek.
A Mars legfeltűnőbb jelensége a Tharsis vulkanikus pajzs nagy, vörös foltja. Szinte teljesen mentes a területe a kráterektől. Korábban azt hittem, hogy a hatalmas esőzések lemosták a felszínéről a krátereket, ami nem is mondott volna ellent a Mars adottságainak. DE az ilyen hatalmas esőzéseknek máshol nem volt nyom a a Marson. Például az Arabia nevű területen a kráterek sűrűsége a Holdéhoz hasonló.
A Tharsis óriásvulkánjai közül az Ascraeus, a Pavonis és az Arsia egyetlen, valamikor észak-keleti irányban elmozdlt kéregsávon helyezkedik el. A sáv mozgását a lenti képen nyilak mutatják. Az a valószínűbb, hogy egy viszonylag rövid ideig tartó de globális hatású vulkáni tevékenység hatására jöttek létre az óriás vulkánok, és az ezekből kiömlő láva elöntötte a Tharsis területét, maga alá temetve a Mars ősi krátereit.
A Mars hatalmas katasztrófája max. 30.000 történt. A kéregsáv mozgásának iránya célba vette a Mars ,,tanúhegyét” is, a Marsarcot. A mozgás megrongálta az Arc keleti oldalát, ami beszakadásra emlékeztető formát nyert. Az Arc oldalán vízfolyás nyomok láthatók. A nyomok a beszakadás peremeinél megszakadnak, majd a szakadékok után irányt tartva folytatódnak. A beszakadás helyein kevésbé látszanak vízfolyás nyomok, vagyis az
Arc építése és a beszakadás között nagyobb idő telt el, mint a beszakadás és a Mars jelene között.
A beszakadás kora 13-26 ezer év. Az Arc kora szerintem legfeljebb 30 ezer év lehet. Mivel a Marsarcot a vulkanikus tevékenység által mozgatott kéregsáv tette tönkre, a Mars apokalipszise is 13-26 ezer éve történhetett.
A hatalmas vulkántevékenységgel járó kataklizma kiváltó oka a Mars forgástengelyének elfordulása volt. Ennek oka viszont rejtély. Az elfordulás mértéke, ha közel sem pontosan, de a Marsarc alapján meghatározható. A Marsarc megőrizte az eredeti helyzetét a felszín többi részéhez képest.
A Mars felszínének megismerésére ajánlom a Mars forgását bemutató videót:
https://www.youtube.com/watch?v=jn-2UXlG6OY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése